Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-23 / 17. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 67. oldal. Az 1918. évi októbervégi forradalom után a nagy veszély előérzetében református egyházunk tagjai ösztönszerüleg fordították tekintetüket a nyugati protestáns egyházak felé, ezek testvéri együttérzésétől remélve, hogy a magyarhoni 'protestáns egyházról a legrosszabbat: az egyház teljes szétdarabolását sikerül elhárítani. Felemelő érzés volt, mikor az összes holland protestáns egyházak a világ összes protestánsaihoz 1919 januáriusában egy felhívást intéztek, ráirányítva ebben figyelmüket a magyarországi protestáns egyházak kétségbeejtő helyzetére. A németalföldi protestáns egyházak között különösen a két református egyház tanúsított azután is állandó meleg érdeklődést; t. i. a holland reformátusságnak mintegy 4/5-ét magában foglaló „nagy“ Hervormde Kerk s a körülbelül V5-döt kitevő Gereformeerde Kerk. A Gereformeerde Kerk testvéri együttérzéséről s ennek munkás szeretetben megnyilatkozó eredményeiről eléggé van tájékozva a Kálvinista Szemle olvasóközönsége. Hogy a Hervormde Kerk tagjai sem szolgáltak rá arra az ítéletre, melyet fentebb idéztünk, arra nézve legyen szabad néhány adatot rövidesen felemlíteni. A Hervormde Kerk zsinata az összes gyülekezeteket felhívta még 1919-ben a magyarhoni ref. egyház szükségleteire leendő adakozásra. E címen igen tekintélyes összeg, több mint 17.000 holland forint gyűlt egybe, melyből nemcsak Csonka-Magyarország, de a lekapcsolt részek református egyházai is nyertek segélyt. Ezenkívül ,közoktatási és egyéb célokra, ifjúsági munkára stb. szintén igen jelentékeny összeg került ki a nagy holland ref. egyház tagjainak áldozatkészségéből.1 A gyermekakciót megindító bizottság első elnöke a „nagy“ holland ref. egyház egyik hágai lelkésze volt. Száz és száz magyar gyermek talált a nagy holland ref. egyház lelkészeinél és tagjainál két év leforgása alatt szerető otthonra. A jótékonysági tevékenységtől eltekintve is, nagyon sokat tett a Hervormde Kerk magyar ref. egyházunk helyzetének könnyítéséért s ha e tekintetben az eredmény nem felel is meg a kifejtett munkának, annak oka nem holland testvéreink buzgóságának fogyatékosságában, de az általános világpolitikai helyzetben keresendő. Nem kívánom ezeket a lépéseket részletezni, csak azt jegyzem meg, hogy az erdélyi egyházkerület méltán igyekezett leróni háláját a holland nagy ref. egyház egyik agilis munkása, volt hágai lelkész, jelenleg utrechti egyetemi tanár, dr. Pramer úr iránt, midőn őt Kolozsvárra tiszteletbeli tanárrá megválasztotta. Ezek a tények, azt hiszem, eléggé bizonyítják, 1 A lapunk előző egyik számában említett félmillió korona is a Hervormde Kerk tagjainak áldozatkész, testvéri együttérzéséről tanúskodik. (Szerk.) hogy a nagy holland ref. egyház tagjainak érdeklődése irántunk egyáltalában nem „minimális“, de ennek áldásait hazai egyházunk számos vonatkozásban érezte és érzi ma is. Dr. Antal Qéza. VEGYESEK. — A genfi egyháztanács megbízta Clerc Károly tanár, legyháztanácsost, hogy áprilisban látogassa meg a magyar református egyházat. — A debreczeni ref. egyházban generalis vizitáció volt, a vizitáció végzői Kiss Ferenc egyh. kér. főjegyző, Sz. Kun Béla tanácsbiró és Rózsa Sándor pénztárnok voltak. Érdekes jelentésüket és javaslataikat, melyeket a presbitériumhoz nyújtottak be, egész terjedelemben közli a Debreczeni Protestáns Lap. A belső munkát illetően javaslataik a következők: A lelkészi állások szaporítása, utazó (misszió) lelkészi állás szervezése, a parochiális tanácsok munkába állítása, a kórházi lelkigondozó munka sürgős megszervezése, a különböző belmissziói munkáknak a Templomegyesületben egységesítése s rendszeressé tétele, mint végcél: az önálló gyülekezetekre tagolódás. — Tisza István kollégium Kecskeméten. A kecskeméti református egyház március 19-én tartott presbyteri gyűlésen elhatározta, hogy a jogakadémiát, főgimnáziumot, tanítónőképzőt s a hozzá tartozó gyakorló elemi iskolát magában foglaló új kollégiumot Tisza István nevéről nevezi el. — Svájciak a magyarokért. Dr. Kovács J. István budapesti ref. theol. tanár svájci előadásainak eredményeképen újra megindul ősszel a magyar gyermekeket (főleg lelkészi és tanítói) nyaraltató svájci akció ; 200.000 K-t adtak össze a svájciak magyar ref. egyházi célokra. Nemsokára svájci ref. lelkészek jönnek hozzánk, hogy a helyszínén tanulmányozzák viszonyainkat. — Lelkészi és tanítói elhivatás. A Reformációban olvassuk Forgács Gyula tollából a következőket : Nem akarjuk méltatlanul megsérteni azt a jóindulatot, amely sokakat egyházi pályákra és tisztségekre von. Hiszen éppen azért bízunk egyházunk jövőjében, mert látjuk a jóindulat kétségtelen jeleit. Látjuk azonban azt, hogy ez a jóindulat az első kísérletezések után elcsügged, az „idealizmus“ kihal s a bekövetkező szkepsis megöl minden lelkesedést. Világos tehát, hogy a lelkészi és tanítói pályán nem olyan ifjakra van szükség, akik korunk kedvenc kifejezése szerint csak „ideálisak“, hanem szükség van arra, hogy ez idealizmus az isteni elhivatás rendíthetetlen kőszikláján épüljön föl. Az intézetbe fogadás feltételeinek és általában a képzésnek olyannak kell lennie, amely a belső elhivatás meglátását nem egyedül a jó Istenre bizza, hanem keresi annak kétségtelen jeleit. Egyszóval az érettségi bizonyítványon kívül mást is
