Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-26 / 13. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. oldal. végignézett: „Olvastak, énekeltek a kényelmes zsöllyeszékekben ülve. Félóra alatt vége volt. Megdicsérték a jó Istent, elkántáltak neki néhány zsoltárt; azután jött a lunch, utána a kártya, a zene, a tánc s a többi szórakozás“. írja pedig ezt a Magyar Kultúrának ugyanabban a számában, melyben az áldozathozatalról és konkolyhintésről beszél. De ez lehet tréfa és nem rólunk, az angolokról szól. De ugyancsak ebben a „Magyar Kultúrában“ egy hozzánk adresszált „komoly“ és állítólag „magyar“ és „kultúr“ cikket is olvashatunk, melynek cime is a mostani magyar kultúráról beszél: „Főpapok és főpredikátorok az országbírói tanácsban“. Sok érdekes dolgot tudunk meg ebből a cikkből az „áldozathozatalra“ és a „konkolyhintésre“ nézve. Azt mondja el ebben „Dr. V. I. A.“, hogy „az ország“ bíboros prímása, a kalocsai és egri érsekek miért nem jelentek meg „az u. n. ,alkotmányjogi' értekezleten“. Erre igazán kiváncsiak vagyunk. Lássuk hát 1 A felelet világos. Azért nem mentek el, mert „a főpredikátorok“ is meg voltak híva. „Pedig ezeknek a haza megalapításában igazán semmi részük sem volt." „Az országot a »kereszténység' alkotta meg, de a kereszténységnek akkor még nem volt »reformált', vagy »protestáló' szárnya.“ A prot. egyházi személyek a nép. választottal’, „csak a közhangulatnak, a szeszélyes, ingatag közvéleménynek kifejezői“. Egyik esetben sem exponensei az emberek, hatalmas egyedek, vagy nagy tömegek fölött álló isteni világrendnek, kinyilatkoztatáson alapuló, természetfeletti erkölcsi elveknek. A legújabb Magyarországnak jutott osztályrészül, hogy félreismerje ezt a világos igazságot és most már nem a nemzet bölcsőjénél állott egy és egységes katholikus egyházat tekintse lelkiismereti tanácsadójának, hanem „az országban (értsd a csonka-országban) létező keresztény egyházak méltóságait“. Szegény „nem katholikus egyházi személyek“! „ők valami olyast érezhették, mint a meggazdagodott láncos, vagy tőzsdeügynök, mikor régi kastélyt vásárol és megtekinti benne a családi arcképeket, melyeket most „őseivé fogadott“. Szakáll- és bajuszviseletüket, frizurájukat utánozhatja, de gondolkozásmódjuktól, elveiktől távol áll. Ők is siettek a Várba, hol még új vendégek, hová aligha is kaptak volna meghívót, ha nincs Károlyi Mihály és 1918 október 31, sem ennek folytatása, az 1921 október utólja. Siettek be, mert nemcsak az ősök képtárát, a Pázmányok és Verancsicsok, a Bakóczok és Tomoriak képeit nézték volna, hanem a most is élő egyenes örökösökkel márthattak volna egy tálba. Minő öröm, minő — rejtett, de édes — elégtétel 1 Csakhogy elszámították magukat. Akinek nincs tapasztalata, aki valamiben újonc, vigyázzon magára. Az igazi nagyúr, a finom modorú, müveit államférfiu tudja, hogy nem szükéges, nem is kívánatos a minden lében-kanálság. Vannak helyzetek, alkalmak, mikor az ember többet tesz, erősebben hat, ha távolmarad. Ha már nem használhatunk, meggyőződésünket diadalra nem vihetjük, szót hiába emelnénk, jobb, ha el sem megyünk. Az előkelő gondolkodás, a finom érzék megsúgja, mikor és hol vannak ilyen helyzetek.* „Előkelő gondolkodás“, „finom érzéku, „áldozathozatal', „konkolyhintésu. Ehhez nincs több szavunk. Kiváncsiak vagyunk „a komolyabb protestánsok“ véleményére. VEGYESEK. — Uj theol. tanár. A tiszántúli egyházkerület debreczeni lelkészképzőintézete, az egyetemi tanárrá kinevezett dr. Vargha Zsigmond helyett új tanárt nyert Csikesz Sándor kiscsányoszrói ref. lelkész személyében, aki előadásait már meg is kezdette. Az új tanár Budapesten és Berlinben végezte theol. tanulmányait. A háború alatt, mint tábori lelkész értékes szolgálatokat tett egyházunknak. Szükebb hazájában a Kálvinista Lobogó c. néplapot szerkesztette. Üdvözöljük új állomásán! Ad multos annos! — Dr. Szilády Áron, az országos hirü halasi református lelkész 85 éves korában megtért Urához Istenéhez. A patriarkális kort ért prédikátor elsőrangú szellemi értékeket termelt nemzeti irodalmunk és kultúránk javára. Kezdetben keleti nyelvészettel foglalkozott, majd a középkori és XVI. századbeli magyar irodalom terén végzett mélyreható kutatásokat. Számos és értékes munkái közül legismertebbek Temesvári Pelbárt“-ról szóló nagy tanulmánya, „Törökmagyarkori okmánytára, Régi magyar költők tára, Balassa Bálint versei, Telegdy Miklós katekizmusa, Pesty Gábor Novum Testamentuma, Dévay Biró Mátyás tízparancsolata. Nemrégiben ünnepelte akadémiai tagságának 60 éves évfordulóját. Mint egyházi szónok is kiváló volt. Nagybecsű könyvtárt gyűjtött össze, mely most örököseire száll. Áldott legyen emlékezete. — Jutalom. A Keresztyén Család szerkesztősége Sütő Kálmán megyaszói lelkészt a lap terjesztése körül kifejtett buzgalmáért 1000 K jutalomban részesítette. Örömmel adjuk ezt hírül és még nagyobb örömmel a folytatását. Azt, hogy Sütő Kálmán a Keresztyén Család jutalmát azzal a megokolással, hogy a vallásos tartalmú lap terjesztésével csak kötelességét teljesítette, a Kálvineum Árvaháznak ajándékozta. — Ugyané címen Pungur Béla vámosújfalui lelkész 1500 koronát kapott. . — Külmissziói est. A pápai ref. nőegylet f. hó 26-án vasárnap este 6 órakor a ref. templomban a magyar külmisszió támogatására estélyt rendez a következő műsorral: 1. Gordonkán játszik Kállay Endre gordonkaművész, orgonán kiséri Tóth Kálmán. 2. Előadást tart özv. dr. Misley Sándorné, a leányegyesületek nemzeti szövetségének főtitkára. 3. Glück: Vágyódás Istenhez. Énekli Hütter Annuska, orgonán kiséri Hatvány Lajos. 4. Murakőzy Gy.: Péter. Szavalja Veress László. 5. Perronet: Ti angyalok ... Énekli a főisk. énekkar. Tóth L. főisk. ének- és zenetanár vezetésével. 6. Bibliamagyarázat, tartja dr. Fiers Elek, a M. E. K. Dsz titkára.
