Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-01-08 / 2. szám
6. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1922. Abban a reményben fordulunk a falvak lelkészeihez, tanítóihoz és minden e munkában résztvenni akaró falusi honfitársunkhoz vagy honfitársnőnkhöz, hogy felszólításunk nem lesz visszhangnélküli kiáltó szó a pusztába.“ Mi pedig a legmelegebb szavakkal kötjük tiszttársaink lelkére, hogy ebben a munkában meg ne restüljenek s időt, fáradságot nem kiméivé, forgolódjanak a mi lelki fejedelmünknek: Jézus Krisztusnak kedvencei: a kis gyermekek körül, megemlékezvén a Mester szavairól: „aki egy kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be!“ (Máté: 18, 6.) 1921 karácsony havában. Dr. Baltazár Dezső Németh István a tiszántúli ref. egyházkerület a dunántúli ref. egyházpüspöke. kerület püspöke. Dr. Ravasz László Dr. Révész Kálmán a dunamelléki ref. egyház- a tiszáninneni ref. egyházkerület püspöke. kerület püspöke. Imádkozzunk. Az esztendő első hetét, mindig jobban terjedő módon, imádkozó összejövetelekkel szokták külföldi protestáns testvéreink valóban jó kezdetté tenni. Ez az úgynevezett imahét. Létesítője, szervezője az Evangéliumi Egyházak Világszövetsége (Evangelical Alliance), mely az idénre is már jóelőre szétküldte mind az öt világrészbe az imahét kidolgozott programmját. Hazánkban, Budapesten kívül, csak alig néhány helyen honosult meg ez a felemelő szokás: az esztendő első napjaiban Isten dolgaival fokozottabb mértékben foglalkozva, hitben, szeretetben megerősödve indulni neki az ismeretlen esztendőnek. Mi még nemrégiben is ott voltunk, hogy az imádságot főleg mint liturgikus cselekményt tekintettük, azokat pedig, akik az imádságot próbálták mindennapi életükben főhatóerövé tenni, igen hamar elintéztük, pietistának, meg .baptistának nevezvén el őket, pedig Kálvin sokszor és rendszeresen esett ám térdre, hogy megtiresítve magát, megteljék a mindenre elégséges Isten . bátorító, megújító, szent erőivel. Az idők azonban kezdenek változni. Nyomorúságaink odakényszerítenek bennünket Istenhez. Eddig nem tapasztalt szomjúság és érdeklődés mutatkozik híveink között sok faluban, de tüzek gyúinak városi gyülekezetekben is. A konferenciák, meiyek a múlt esztendőben egymást érték, jelek voltak, hogy valami készül, valami forrong. Igen, az emberi lélek isten számára van teremtve és addig nem nyughatik meg, míg meg nem találta Isten szívéi a Jézus Krisztusban. A jelen a múlton épül fel és így nagy várakozással tekintünk ez új esztendő felé. Várakozásunk sziklaszilárd alapjai a következők: Isten nem változott meg, Ö ma is az. Aki volt öröktől fogva: szerető Atyánk, Aki meg akarja mutatni hatalmát mi rajtunk is. jézus Krisztus életének egyik legmegkapóbb vonása a gyermeki hit és bizalom, hogy az Atya meghallgatja az imádságot. Ez lehet a mi tapasztalatunk is, mert Isten egyenesen vágyakozik olyanok után, akik Belé helyezik bizalmukat. Erőt nyerni ma is lehetséges, Isten jelleme a biztosíték. A föltételek ma is ugyanazok: megalázódás, bűnbevallás, megújulás. Mert afelől legyünk tisztában: az igazi imádság nem szavakból áll, hanem életirányból. Az életirány meg azt jelenti, hogy életünk központjává, törekvéseink főcéljává Istent és az Ö országát tettük. Újuljunk hát meg belsőleg, hogy megújulhassunk külsőleg is. Nemrégiben egyik templomi istenitisztelet alatt az jutott eszembe: mi lenne, ha valóban hinnénk is azokat, amikért imádkozunk! Igen, micsoda változások történnének e világon, a mi szegény hazánkban is, ha hinnénk azt, amit például a Miatyánkban naponta kérünk. Áldások záporára van szükségünk és meg is kapjuk, ha hittel kérjük. Imádkozzunk! Az Egyházak Békeszövetsége. Még a háború előtt, de a háború esztendejében alakult meg a „Nemzetek egymás közti barátságát az Egyházak útján ápoió Világszövetség“, melyet röviden az Egyházak Békeszövetségének nevezünk. E Világszövetség a háború alatt jórészt tétlenségre volt kárhoztatva, de a fegyverszünet után csakhamar élénk tevékenységet kezdett kifejteni és mivel egyik programmpontját képezi a nemzeti és különösen vallási kisebbségek védelme, mi magyarok is csakhamar érintkezésbe jutottunk velük. Jelenleg a Világszövetség elnöke á canterburyi érsek, az alelnökök között ott találjuk Söderblom uppsalai érseket, Caiius aberdeeni tanárt, az athéni metropolitát, Raffay budapesti ág. hitv. ev. püspököt stb. A Nemzetközi Bizottságban a legkiválóbb egyházi vezetők neveit találjuk, többek között tagjai e Bizottságnak Talbot, a winchesteri püspök, Mott János, Clark Ferenc, Deissmann berlini tanár, Hollandiából Cramer és Pont tanárok (mindkettő hazánk jóbarátja), Svédországból Fries Károly,
