Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-05 / 10. szám
Harmincharmadik évfolyam. ÍQ. szám. Pápa, 1922 március 5. DUNÁNTIÍLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. E3 Megjelenik minden vasárnap. [~] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. sa Közélet és egyház. A cim majdnem annyi, mintha politika és egyházat irtunk volna. Ez utóbbi tárgy eléggé foglalkoztatta két éven át a magyar közvéleményt — hiába. Nem erről akarunk most szólni, hanem valami egészen másról. Máshol is próbát tesznek azzal, hogy a közéletbe a nemes vallásosságban rejlő erkölcsi erőkből valamit átszármaztassanak. De nem politikai pártalakítással. Amerikáról és a washingtoni konferenciáról van szó. Az eredményt tudjuk. A cél a tengeri nagyhatalmak közösakaratu leszerelése volt. Ha ezt nem is tudták megvalósítani, mégis megegyeztek a fenntartandó hadihajók számában és abban, hányat rombolnak szét, hánynak az építését hagyják abba s tíz évre megállapodtak a Csendes-Óceán érdekszféráin. Ez idő alatt vitás kérdésekben döntőbíróság dönt. Az érdekelt államok közvéleménye, mint angol és amerikai lapokból látható, annál inkább meg van az eredménnyel elégedve, mert nem is mertek ennyit remélni. Harding ezt mondta december 7-én:. Legvérmesebb reményeinket túl fogja haladni az elért eredmény. Az elért eredményben azonban része van Amerika protestáns egyházainak is, amelyek nagyarányú közös propagandát folytattak a konferencia sikere érdekében. A kiindulási pont, illetve az eszmei alap ez volt: A nemzetközi viszályok békés megoldása, lelki munka, szellemi vállalkozás. Az ok, mely a háborúkat létrehozza, maga is lelki ok: a nemzetközi életet átható gyanakvás, önzés. A gyógyítás eszköze: a nemzetek közti testvéries viselkedés a közös Atyában való hit által. Ez elvekből kiindulva, Amerika szövetkezett protestáns egyházai a konferencia amerikai delegátusaihoz egy közösen szerkesztett kiáltványt intéztek, melynek főbb pontjai a következők: „1. A nemzetközi viszályok elintézésére észszerű és békés módszert kell találni. A háborút elviselhetetlen rossznak tekintjük, amit nem tűrhetünk tovább s melyet végérvényesen száműznünk kell a földről. 2. A fegyverkezés általános korlátozását parancsoló szükségszerűségnek tartjuk. A hadseregek és hadihajók költségeinek nyomasztó növekedése az egész világon, akkor, amikor minden segédeszközünk a felépítés munkájához volna szükséges, akkor, amikor az emberek milliói halnak éhen, bűn az emberiség ellen, amely alázatos megbánásra int. Még rosszabb aztán, hogy a versengő fegyverkezés, éppúgy, mint a múltban és mindig, bizalmatlanságot és gyanakodást kelt és ezzel táplálja a jövő háborúk csiráit. 3. A Csendes-Óceán zavaros problémáira elfogadható megoldást kell most találni. Ha az izgalmak okait nem küszöbölik ki, ha tűrik, hogy félelem és féltékenység terjeszkedjenek, míg végre fegyveres összeütközéshez vezetnek, az nem csupán a háborúskodás minden kimondhatatlan szenvedését vonná maga után, hanem halálos csapást jelentene a keresztyén missziók nagy ügyére, amelyek az éveken, át végzett türelmes és önzetlen munka által íedöntötték a fajok közti korlátokat és szolgálták a nemzetközi testvériség ügyét. 4. Minden másnál nagyobb szükség van a nemzetközi élet új szellemére. Legelső dolog legyen benne a bünbánat múltbeli bűneinkért, hogy nagyon szorosan vettük a magunk jogait és mások kötelességeit, s igen kevésbe vettük a magunk kötelességeit s a más emberek jogait. Meg kell tanulnunk, hogy nemzetünk nem öncél, hanem csupán egyik tagja a nemzeteknek a közös Atya uralma alatt. Fel keli hagynunk az ellenséges magatartással más népekkel szemben s félre kell vetnünk minden ilyenirányú előítéletet. Ki kell tárnunk sziveinket a szeretet isteni szelleme előtt, ami egyedül képes tartós békét hozni a háborútól megtépett s a szükségtelen fegyverkezés kolosszális terhei alatt támolygó világnak.“ Ha azt a nagyarányú propaganda-munkát látjuk, amelyet Amerika protestáns egyházai ez ügyben az egyházközségekben végeztek, ha a washingtoni konferencia eredményeit látjuk, ha tudjuk, hogy Amerika nem lépett be a népszövetségbe, hogy az elvakult szenvedélyek
