Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-12-24 / 52. szám
1922. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 207. oldal. lélek munkája ... Az igazi meggyőződés, mely a hívők meggyőződése Isten igéjéről, a saját üdvükről és az egész vallásról, sem a test érzéseiből, sem az emberi vagy filozófiai észből származik, hanem a Szentlélek pecsétjétől“. (Op. 51153.) íme, a vallásos ismeretnek közvetlen, emberi forrása az élmény. Ez az, ami által a Szentlélek kitölti azt a bizonyos légüres tért az isteni kijelentés és a belőle tanokat formáló emberi értelem között. Ez az élmény mindenestől a Szentlélek munkája, tehát Istenélmény. így a mi vallásos ismeretünk biztos lesz, a mienk lesz és gyökere lesz. Annyit, amennyit Istenből átélünk, egész biztosan, megdönthetetlenül tudunk róla s ez többet ér minden metafizikánál és száraz dogmatikánál, mert ez a mienk. Jézus Krisztus személyének titka épen az, hogy ő az Atya teljességét átélte, mindazt, ami belőle belefér egy emberi életbe. S ilyen életre hivott el minket is. A reformáció örök értéke épen abban van, hogy megmondotta a világnak, hogy az nem hit, ha megelégszünk mások bizonyosságával, hanem nekünk magunknak kell szereznünk személyes bizonyosságot. Ezért nem tömegek kellenek a mi egyházunknak, hanem személyes bizonyossággal rendelkező öntudatos egyének, akikben eleven és jelenvaló a Szentlélek ereje. Minél több élményt tehát, minél több lélek élje át az Isten hatalmát és szeretetét, akkor több, nem kevésbbé értékes eredmény között virágozni fog közöttünk a konfessziók tiszta és vallásos ismerete is. Dr. Vass Vince. Dr. Antal Géza: Egy magyar diák naplója 1714—16. E címet viseli a Hágában megjelenő: Bijdragen voor vaderlandsche geschiedenis en 6|udheidkunde folyóirat 1922. V. sorozat, IX. rész 88—112. lapjain, külön lenyomatként is kiadott tanulmánya dr. Antal Géza theol. tanárnak. A 25 oldalra terjedő füzet Miskolczy Szíjgyártó János hollandi tanulmányutját magában foglaló napló ismertetését tartalmazza, ellátva mindenütt a szükséges megjegyzésekkel a magyar diákok külföldi tanulmányutjára vonatkozólag s emellett a napló fontosabb részeit szószerinti fordításban is közli. A külföldi iskolák látogatása a középkorban, a magyar ifjúságnak is elsőrangú teendője volt. Előbb az olasz egyetemeken látunk nagyszámú magyar diákságot, majd a reformáció után s főképen a XVII. és XVIII. sz.-ban a hollandi egyetemek képezik a célját a külföldre induló magyar diákoknak. Dacolva az anyagi nehézségekkel, az utazás küzdelmeivel s egyéb nehéz helyzeteknek egész sorával, tudományszomjas magyar diákok lepik el Leyden, Utrecht, Franeker, Groningen és Hardervik hires egyetemeit. Leydenben 600, Utrechtben ugyanannyi, Groningenben 250, Hardervikben 37-re megy a magyar diákok száma az említett két évszázad alatt. Legtöbb tanult mégis Franekerben: 1200. Boeles, a fries-iskola történet-irója említi, hogy 1748-ban, amikor pedig a Mária Terézia alatti háborúk miatt nehéz, sőt veszélyes volt Közép-Európán keresztül utazni, 23 franekeri magyar diák tisztelgett az ott időző helytartó előtt. S a hollandi egyetemek — nem említvén a magyarok részéről jövő segélyeket, amelyek pedig szintén számosak — hatalmasan közreműködtek abban, hogy lehetővé tegyék az ott tanulást magyar diákok számára. Leyden 6 diáknak adott lakást, kosztot, ruhát, könyveket s azonfelül útiköltségül 300 frt.-ot, Utrecht 15, Franeker 20 diákot látottéi koszttal vagy ehelyett kosztpénzzel, Groningen teljes ellátás mellett 30 forint útiköltséget is adott 2 diáknak s Hardervik lakással és koszttal látott el szintén 2 diákot. Amellett még magánosok is segítették őket. így Utrechtben máig is fennáll a Bernhardt Dániel által adományozott alap, amelyikből 15 pfalzi német diák mellett 3 magyar diák is élvez annyi ösztöndíjat, amennyivel fedezheti költségeit (jelenleg évi 1000 frt.-ot*). Természetes, hogy 3000 diák hollandi tartózkodását emlékek is őrzik. Ez emlékek közül különös fontossággal bírnak a naplók. A naplóirás épen abban a korban általánosan elterjedt szokás volt. Magyarországon, Hollandiát járt diákok naplója közül négy ismeretes s jelent meg nyomtatásban is. Gr. Bethlen Miklós, Haller Gábor, Keresztesy József és Miskolczy Szíjgyártó József voltak, kik e naplókat Írták s közülök talán épen ez utolsó, Miskolczy Szíjgyártó József naplója a legérdekesebb holland szempontokból, amely napló mintegy elénk varázsolja a XVIII. sz.-beli képét Hollandiának. A sokáig ereklyeként őrzött naplót Miskolczy Károly tábori lelkész engedte át kiadásra s így jelent meg az 1886-ban a Protestáns Almanachban. A kézirat nem a legjobb állapotban volt már ekkor; első nehány levele teljesen olvashatatlan állapotban volt, vagy hiányzott. A napló kezdete így elveszett az utókor számára. Bécstől kezdődőleg követhetjük Miskolczynak útját. A majna-melletti Frankfurtig hol lovon, hol hajón, hol a legkülönbözőbb fajta kocsikon mintegy két hétig tartott az út. Innen hajóval Utrechtig még egy hét. 1714 augusztus végén ért Utrechtbe s itt tanult 1715 szeptemberig, amikor Franekerába költözött át, amely várost ismét 1716 szeptemberben hagyta el, hogy Hamburgban hajóra térjen haza — 2 évi külföldi tartózkodás után — otthonába. Kint tartózkodása közben meglátogatja Hollandia híresebb városait, alaposan szemügyre vévén nevezetességeiket, naplójában leírja őket sorban. Az utrechti s franekerai professzorokat névről névre elősorolja s megemlékezik kint talált magyar diáktársairól is. Tanulmányairól, egyetemi életről nem igen ir, mert úgy látszik célja inkább a különbségek feljegyzése volt, amelyeket hazája és Hollandia között észrevett. De azért nem kell arra gondolnunk, hogy a naplóiró s * Nem 1200-at, mint a füzetben olvasható!
