Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-09-03 / 36. szám
Harmincharmadik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1922 szeptember 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. 1=3 Megjelenik minden vasárnap. EE3 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. í=a Tanév kezdetén. Úgy vagyunk a mai világban szegény hazánkban, mint a tengeren imbolygó, révpartot kereső hajósok. Keressük az irányt erre is, arra is, hogy szegény, megcsonkított hazánk hajóját biztos kikötőbe juttassuk, vallásunkat szilárdítsuk. Én szerintem az útirány az ég felé mutat. Minden más irány csalóka délibáb! Eddig is az volt az általános baj, hogy a tanügy terén is nem ezt az irányt választottuk tanéveink kezdetén. Tanítottunk a modern tudománynak, de nem neveltünk kellőképpen istennek. Agyon tömtük a gyermeket mindenféle tudományos dolgokkal, de a szivművelésnek csak kevés rész jutott; az a kevés is többé-kevésbbé olyan ingadozóféíe módszerrel piántáltatott a serdülő gyermeki lelkekbe. Meg is lett ennek az eredménye, a letűnt és ránk szakadt szomorú korszak. Hitbuzgóság, hitélet hogyan áll ma napjainkban? Az egyházak iránti áldozatkészség, hithűség olyan ingadozó nádféle. Ha dicső reformátoraink most feltámadnának, nem kívánkoznának-e vissza sírjaikba? Az élet mai útja csupa tudálékos, kapzsi, önző kereseti pálya. Merre menjünk, merre induljunk, tanító testvéreim, e göröngyös úton ? Isten felé, ő legyen alapja, irányítója működésünknek, nemcsak e tanév kezdetén, hanem annak minden percében, órájában s napszakában. Ha bármikor átlépjük az iskola küszöbét, ott legyen Isten szivünkben mindenkor, mert tanítványainknak csak olyat adhatunk, ami nekünk is van. Minden napot vallásos, előkészítő beszéddel kezdjünk, ne legyen Istennek olyan napja, melyen a világi tudományok tanítását ne a valláserkölcsi tanítás, a szív és lélek vallásra irányítása előzné meg. Áldozzunk mindennap a hittan oktatásán kívül egy-egy negyedórát előkészítésképpen a lelkieknek, a szívnek. Tanítsunk be beszélgetésünk alapján félévig mindennap ilyenforma versikéket is (azután ismételtessük): Aki Istent nem szereti, Ember nevet nem érdemli! stb., stb. Le is íratjuk a gyermekekkel egy külön kis füzetkébe, feladjuk leckének is, hadd hallják otthon az öregebbek is és hadd eszméljenek ! Ne legyen olyan tantárgy, amelynek tanításánál ne az istent, az Üdvözítőt, annak jóságát, hatalmát, gondosságát, irgalmát, kegyelmét, szeretetét stb. tűznénk ki munkánk irányítójául. i A tempiomlátogatást ne fenyítékkel, büntetésekkel erőszakoljuk, mert ez nincs a gyermeki lélekre építő hatással, de hassunk rá szeretetteljes beszéddel, a jó Isten szeretetére, hozzánk való jóságára való hivatkozással. Ha így célunkat érjük, mellőzzük a büntetést, a fenyítéket. Ha évközben kirándulásra megyünk velük, a legkisebb virágban, bogárkában, fűszálban, porszemben Istent keressük tanítványaink előtt. Állítsunk föl iskolánkban a nemesebb lelkű tanulókból, szorgalmas templombajárókból „Valláserkölcsi Bizottságot“, kik jelen nem létünk alkalmával, játszás közben, utcán vagy bárhol is ellenőrzik azon tanulótársaikat, kik csúnya szót ejtenek ki, vagy a valláserkölccsel ellenkező dolgot követnek el, őket megfeddik s ha nem használna, tanítójuknak alkalomadtán bejelentik, stb., stb. A szívhez, a lélekhez, Istenhez! Ez legyen iránytűnk ez új tanévben! Csurgó, 1922 aug. hó. Darab Lajos ref. org. ktanító. Értesítő-ismertetés. Megszállott területekről ritkán kapunk hirt, s így annál nagyobb érdeklődéssel olvastuk az erdélyi ref. egyházkerület kolozsvári theológiai fakultásának dr. Makkai Sándor igazgató szerkesztésében megjelent Értesítőjét, mely sok érdekes, ránk magyarokra fájdalmas, egyetemes ref. egyházunk szempontjából mégis reménykeltő adatot tartalmaz. Az intézet hatóságában nagy változások történtek. Dr. Ravasz László dunamelléki e. kér. püspökké megválasztása következté
