Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-06-25 / 26. szám
Harmincharmadik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1922 junius 25. DDNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. [=] Megjelenik minden vasárnap. 1=1 A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. r=i Az evangéliumi nőegyesületek konferenciája. Amint a beküldött jelentkezésekből már némileg következtetni lehet, az evangéliumi nőegyesületek pápai konferenciája számbeli arányaiban felülmúl minden eddigi ilyen konferenciát. Szívből örvendünk, hogy oly sokan és oly sok helyről szánták el magukat a gyűlésen való részvételre. Manapság egy ilyen gyűlésen való megjelenés tetemes költséggel is jár és annyival inkább értékeljük azok elhatározását, akik — többnyire a középosztály tagjai — nem kiméivé időt, pénzt, fáradságot, jönnek a hívó szóra, hallani, mit mond Isten az evangélium által e nehéz időkben a magyar nőknek. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a konferencia nagy mértékben rá fogja nyomni bélyegét a magyar női evangéliumi mozgalmak jövő esztendei munkásságára. Egy ilyen konferencia nemcsak beszámolás a múltról, hanem ha igazán betölti feladatát, akkor még inkább előkészület a jövőre. A jelenlevőknek látásokat kell látniok, amint azonban a megdicsőülés hegyéről lejönnek, a látásokat valóra kell váltaniok az élet ezer meg ezer viszonylatában. Akik nyitott szemmel nézik a rohanó élet fejleményeit széles e világon, de különösen itt a mi magyar hazánkban, azok különösen örvendenek e gyűlésnek. Nagy dolog, hogy százanként jönnek össze a nőegyestiletek vezetői, hogy világosabban láthassák feladatukat. A feladatok óriásak: megtelíteni a magyar női társadalmat Krisztus leikével. Még nem alakult ki sokak lelkében, hogy a tulajdonképpeni probléma ez, de már mindig többen látják, hogy a nők evangéliumi mozgalma az egész világon nem elégedhetik meg a tisztán jótékonysági, különben igen hasznos munkával, hanem ezt az alapvető munkát kell elvégeznie: szembeállítani a női psychét Krisztussal. Az kétségtelen, hogy a nőnek a társadalomban való mindig nyilvánvalóbb érvényesülése az evangélium szelleméből folyik, a nagy kérdés az, hogy tisztul meg a nőkérdés, az úgynevezett feminizmus azoktól a sallangoktól | és téves eszméktől, melyek világszerte sok helyen fogva tartják. Ezt másként, mint Krisztus Lelke által megoldani nem lehet. Olyan nőkre van szükség, akik a szó teljes értelmében példányképei, amit mi a nőben a legszebbnek, legvonzóbbnak látunk, amit a történelem ilyennek bizonyít és akik ugyanakkor mélységesen átadták magukat az Úr Jézus Krisztus által Istennek. Társadalmunk lázas forrongásait nem lehet lecsillapítani ideig-óráig ható megoldásokkal, a világnak meg kell találnia az alapos megoldást, ez pedig nem más, mint érvényesíteni az evangéliumot az élet minden viszonylatában. Ennek pedig egyik elsőrangú fontosságú célja és egyúttal feltétele a női lélek evangelizálása. Célja, mert általánosságban még nagyon távol vagyunk a nő keresztyén megítélésétől, még mindig sokszor lekicsinyeljük őket, ami méltatlan hozzájuk és bennünket is lealacsonyít és feltétele, mert a világ kérdéseit, tehát ezt, a mai társadalmat lefoglaló kérdést sem lehet a nők nélkül elintézni. A pápai konferenciától várjuk, hogy a magyar női evangéliumi mozgalmakat az eddigieknél egységesebbé tegye, kidomborítván a főszempontot, a személyes keresztyén életet, várjuk azután a munka nágymérvü fellendülését és kiterjedését. Külföldi vendégek kilátásba helyezett megjelenése kitágítja látókörünket. Erre nekünk, magyaroknak, különösen nagy szükségünk van. Nehéz helyzetünkben hajlandók vagyunk csak a magunk bajával törődni, más országokba való betekintés felbátorít: másutt is küzdenek, harcolnak, én sem csüggedek el. Isten velünk, kicsoda ellenünk. Megvirrad még nálunk is, nem lesz mindig éjszaka a magyarnak sem! Mindenek felett pedig várjuk és buzgó imádságban kérjük is, hogy a konferencián a kegyelmes Isten nyilvánvalóan mutassa meg az Ö hatalmas jelenlétét. Alázza, tisztítsa meg az egybegyülendőket, hogy alkalmas csatornák lehessenek, hogy valóban Isten ügye ejtse őket foglyaiul. Fel a szivekkel! Isten Ígéretei ma is fennállnak. Imádkozzunk és dolgozzunk, az áldás el nem marad. p.
