Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-19 / 25. szám
98. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. Keresztyén jellem. Balogh Jenő egyike volt azoknak, akiket a vörösök túszképpen elfogtak, mert olyan valakinek tartották, akinek az élete drága a szabadon hagyott többi magyar szemében, s akit a vörösök is úgy ismertek, hogy erős magyar faji érzéseinél fogva veszedelmessé vál hátik a proletárdiktatúrára nézve. 1919 április 6-án fogták el először. Délután négy órakor a Markó-utcai fogházba vitték a vörösőrök, ahol aznap este 8 óráig fogva tartották. Nyolc órakor László Jenő, a már kivégzett vörös vádbiztos maga elé vezettette, illetve az elé a társaság elé, amelyet ő a törvényszéki épület egyik tárgyalótermében maga köré gyűjtött. Minden kihallgatás és minden egyéb szokásos formaság nélkül, s a védelemre való legcsekélyebb kilátás nélkül is, a legdurvább hangon támadt rá: „Ugy-e ön az, aki üldözte az ártatlan, szegény zsidó hadseregszállítőkat akkor, amikor a gazdag bankárokat futni engedte ?“ Majd ebben a hangnemben folytatva a szemére vetette, hogy annak „a cudar, vén, hülye királynak a parancsára hozta meg a köztársaság elleni törvényjavaslatot“ és Tiszának sem mondott ellent, sőt engedelmeskedett neki, hogy a szigorított polgári büntető rendtartást keresztül vigye. Balogh Jenő „a kényszerítő körülmények között“ felháborodva, magából kikelve és kiabálva vágta az ugorkafára felkapaszkodott zug ügyvéd és riporter szemébe, hogy teljesen valótlan az, amit állít, mert nem a király, akit ő ma is és ezen a helyen is, királynak ismer el, kívánta ő tőle az említett törvényjavaslatot, hanem azt ő saját maga terjesztette elő. Tisza Istvánról is a legnagyobb kegyelettel és csodálattal emlékezett meg, s dacára a kényszerítő körülményeknek, hívének és barátjának vallotta magát és és kijelentette, hogy Tisza nemcsak, hogy nem akarta a háborút, hanem mindent elkövetett annak elkerülésére. Körülbelül 1 óráig tartott ez a jelenet. Azután elvezették. Másnap 12 órakor szuronyos vörősőrök kísérték ismét László Jenő és két másik vádbiztos elé. Leültették a vádlottak padjára s ekkor csudálatos udvariassággal bántak vele. Egy Garai nevű munkás azt kérdezte tőle, hogy hány ártatlan embert végeztek ki az ő törvényei alapján, hány százezer ember halt meg a háborúban az ő hibájából? De miután kielégítő feleleteket nem kapott, azt állapította meg róla a kérdező, hogy a köztársasági törvény szerzőségét is csak „zsiványbecsületből“ vállalja, v Garai elvtárs kérdései eredménytelenek maradván, László Jenő fordult hozzá azzal az ajánlattal, hogy egyezzenek ki. Változtasson valamit dr. Balogh Jenő a meggyőződésén s ebben az esetben nemcsak, hogy nem internálják, hanem még ki is nevezik a saját birtokára birtokkezelőnek. Erre a szemérmetlen ajánlatra Balogh Jenő, bár fogoly volt, bár szuronyos vörösőrök vették körül, bár tudta, hogy mi vár reá, de nem törődve a „kényszerítő körülményekkel“, azt felelte László Jenőnek: „Nincsen olyan földi hatalom, amelyik az én meggyőződésemet dirigálhassa — „Micsoda ? földi hatalom“, — kérdezte László Jenő, — „hát van más hatalom is?!“ — „Tudja jól, hogy én hivő keresztyén ember vagyok“, — volt Balogh Jenő válasza. A gyüjtőfogházban való internálás lett a lefőzött, atheista és tajtékzó vörös vádbiztos felelete, a keresztyén jellemnek erre a határozott, meg nem alkuvó és bizonyságtevő megnyilatkozására. * Dr. Balogh Jenő a gyüjtőfogházban sem tagadta meg magát és Isten gondviselésében való törhetetlen hitét. Mindennap olvasta a bibliáját, vigasztalta, erősítette csüggedő rabtársait, papjukká, lelki vezérükké lett, imádkozott velük, egyszóval, mint ahogy mondani szokás, tartogatta és meg is tartotta bennük a lelket. Háromszor olvasta el fogsága alatt az egész Ujtestamentumot. Legjobban szerette az Emmausi útról szóló részt és Pál apostol leveleit. Nem csalódott. Vele volt és vele maradt az Úr s elég kegyelmet adott neki, hogy az ő életében is megnyilvánulhasson az ő ereje. Az Ür erejének ez a megnyilvánulása az ő életében kisebb méretű volt, mint Pál apostol életében, de lényegében és természetében ugyanaz. Dr. Balogh Jenő bizonyságot tett a körülmények kényszerítő hatása alatt is arról, hogy elég neki az Úr kegyelme. Tudjuk azt és tudja mindenki, aki ismeri őt, hogy egy cseppet sem fog örülni annak, ha nyomtatásban olvassa az ő esetét és dicséretét. De tudjuk azt is, hogy bele fog nyugodni magatartásának publikálásába. Hiszen nekünk, a keresztyén magyar ifjúságnak volt szükségünk arra, hogy végre megismerkedjünk egy igazi magyar keresztyén jellemmel, aki ellentétben a vörös korszak egyre szaporodó Hári Jánosaival, nem beszéltet magáról, nem mutogatja a sebeit, de akiről elhisszük anélkül, hogy mondaná, hogyha mégegyszer a körülmények kényszerítő hatása alá kerülne, akkor sem tagadná meg hitét és meggyőződését s kilépve mostani csendes félrevonultságából — ismét megszólalna. (M. I.) VEGYESEK. — Személyi hír. Püspök úr az elmúlt héten Pápán tartózkodott. Résztvett a főiskola és a nőneveiő záróünnepélyén, valamint a rajzkiállítás megnyitásán, mindhárom helyen beszédet tartván. Meghallgatta a papnövendékek párbeszédes vizsgálatait, elnökölt a szavazatbontó bizottság ülésén. — Szavazatbontás. A múlt évi őszi és a folyó évi tavaszi közgyűlésen bejelentett üresedésben levő állásokra a beérkezett szavazatokat folyó hó 17-én bontotta fel a bizottság Pápán, Németh István püspök elnöklete alatt. Az eredmény a következő: világi fi-
