Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-15 / 20. szám
Harminckettedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1921 május 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------i!;l Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a iap szellemi részét érintő közlemények küldendők. \ B Megjelenik minden vasárnap, Q A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. E3 PÜNKÖSD ÜZENETE. Ünnepet, nagy ünnepet ülünk ismét. A Szentlélek kitöltetésének ünnepét. Lelki szemeink előtt megelevenednek az első Pünkösd csodás eseményei. Látjuk az apostolokat, akik „mindnyájan egyakarattal együtt valának“, várván az Ígéret beteljesülését. Félelmükből már felocsúdtak. Bánatuk örömmé, kétségük bizonyossággá változott, mert látták az Urat, találkoztak, érintkeztek vele többször. Meggyőződtek róla, hogy a feltámadott Űr legyőzte a félelmek királyát, a halált. Megértették, hogy az, akit szörnyű kínok között a kereszten elvérzeni láttak, az életnek diadalmas fejedelme, egy új életnek szerzője. Látjuk az imádkozva várakozó apostolokra leszállani kettős tüzes nyelveket sebesen zúgó szélnek zendülése közben. E külső jelenségek között töltetett ki reájok a Szentlélek, aki bensőjükben csodás változást, nagy elhatározást idézett elő. A Lélektől indíttatva, szólni kezdettek s bizonyságot tettek „ama Názáreti Jézusról“, mint a világ Megváltójáról. Bizonyságtételük nem maradt eredménytelen. Látható, értékelhető eredménye Ion a Krisztus anyaszentegyháza, mely fennáll, növekszik, terjeszkedik folyton-folyvást a test és világ ellenkezése dacára, azóta, hogy az első Pünkösd napján Jeruzsálemben az apostolok prédikálására megtért hívők sokaságából megalakult. Nagy tanulsága a pünkösdi történetnek először is ez: „A Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit“ (Jn663). A testnek is vannak vágyai és örömei, vannak reményei és félelmei, de amint a holt anyag csak akkor lesz élő testté, ha a Lélek áthatja, megeleveníti: ép így vágyaink, örömeink, reményeink csak úgy lesznek magasztosak, ha a Lélek szenteli meg és irányítja azokat. A másik áldott tanulság, hogy a Szentlélek „az örök élet záloga“ (Eflu). Záloga ama gyümölcsök által, melyeket létrehoz és megérlel. E gyümölcsök: „a szeretet, öröm, békesség, béketürés, kegyelmesség, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség“ (Gál 5 22). Ezek adják meg az egyéni életnek nemcsak szépségét, de a valódi értékét is. Ezek emelnek át a gyarló földi világból egy magasabb létbe, az Isten országába. E nagy tanulságok hangoztatására talán sohasem volt oly nagy szükség, mint ma. Nincs igazság, amire a mi vergődő és gyötrődő világunknak nagyobb szüksége volna, mint ezekre. Csak nemrégen estünk át egy kísérleten, amidőn az emberekkel azt akarták elhitetni, hogy, ez a földi élet minden és hogy a test kielégítése az egyedüli üdv és boldogság. Ámde a világ összes bankárjai és milliomosai csak ideig-óráig tudnának elégedetté tenni bármely emberi lényt. Kielégített vágyai után mindig újak támadnának. Mert a lélek nem nyughatik meg a test alacsony vágyai és örömei kielégítésében. A lélek magasabb dolgokra vágyakozik. A lélek nyugtalankodik, kínlódik, gyötrődik, míg csak Istent meg nem találja. Nyissuk meg sziveinket Isten lelke előtt. Fogadjuk be ráhatásait, midőn körülleng bennünket, hogy lelkűnkkel érintkezzék. Értsük meg magunk és értessük meg a világgal, hogy Isten azért bocsátá ki lelkét és azért adja mindazoknak, akik hittel kérik, hogy az megvilágítson, megerősítsen és megszenteljen bennünket, irányt szabván és célt tűzvén ki vágyainknak és reményeinknek.
