Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-08 / 18-19. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. Nagy Károly erdélyi ref. püspök úr is, ki külföldi vendégeinkkel együtt jött Kolozsvárról. A gyűlés legkimagaslóbb pontjai 28-án és 29-én délután a Gólyavárban tartott nagygyűlések voltak. 28-án Pékár Gyula államtitkár nyitotta meg a gyűlést. Rámutatott arra, hogy a magyar diákság a magyar jövő egyedüli letéteményese s vázolta, hogy milyen lesz ez a jövő, hogyha a magyar ifjúság keresztyénsége nemcsak jelszó, de csorbítatlanul keresztülvitt életprogramm leend. Azután szívélyes hangon, külön-külön üdvözölte a vendégeket. Utána R. Wilder beszélt az ifjúsághoz. Beszédében rámutatott arra az általános lelki feszültségre, mely az egész keresztyén világ diákságában észlelhető. „A diákság vár valamit — mondta — és mi éppen azért jöttünk, hogy adjunk valamit. Meg akarjuk mutatni azt az utat, mely kivezet a jelen világnézeti és erkölcsi kríziséből. Ez az út pedig az igazi mély, személyes hit a Krisztusban.“ Rámutatott az imperiálizmus csődjére. Új orientáció kell s ez nem lehet más, mint a szeretet uralma a hatalom uralma helyett s ezen a téren a legfontosabb szerep a főiskolák növendékeire vár, mert ők lesznek a jövő társadalmi fejlődések vezetői, irányítói. Megígérte, hogy el fogja vinni és közölni fogja a Nyugat diákságával a magyar diákság életképességéről és kulturális értékéről szerzett tapasztalatait. Szavai, valamint Henriod űr rövid előadása, melyeket Victor János M. E. K. D. Sz. főtitkár tolmácsolt, mély hatást keltettek a kb. 1000 főnyi hallgatóság soraiban. Lelkesen ünnepelték úgy a kiküldötteket, mint a szintén jelenlevő R. H. Legate urat, a budapesti diákok nemes jótevőjét, az európai diáksegélyző-akció népszerű budapesti megbízottját. Hasonló tárgyú és hatású volt Wilder úrnak 29-én tartott előadása is. Harmincadikán bizalmas jellegű konferencia volt, melyen Wilder Jézus személyéről és a Biblia tanulmányozásának módjáról tartott előadást. Előadásmódja plasztikus, közvetlen ; szóvirág kevés volt beszédében, de annál több tartalom. Akik végighallgatták, megérezhették, hogy nála a saját, élményekben és eredményekben gazdag, élete a legnagyobb tanúbizonyság. Mert ő princetoni diákkorától kezdve minden erejét a jövő vezetőinek evangéliumi kiképzésére fordította és fordítja. Apostolt láttunk benne és társában, Henriod úrban, kik elhívott, ihletett munkálói a mi Urunk utainak s kiket közönnyel, a konvenciók hideg helyeslésével fogadni nem lehet. Az ő hatásuk a komolyan gondolkodó s érző diákra csak egyféle lehet: a befogadás. Hogy aztán ez a befogadás hány lélekben rögződik személyes megtéréssé: az a magyar ifjúságtól függ. Ók itt voltak, utakat mutattak nekünk; s a megmutatott útra rálépni: a mi kötelességünk. Az ő előadásaik s azokon keresztül Isten felhívása súlyos parancsot jelent a keresztyén diákság számára: élő valósággá változtatni az Evangéliumot. Ne legyen langyos szokás, ne legyen kicégérezett jelszó a Krisztus neve, hanem diadalmas, minden erőket magábaszivó eszmény: — ezt munkálja a Keresztyén Diákok Világszövetsége. És a világ kisebb-nagyobb szövetkezései közül ez a fiatal, még alig izmosodó internacionáléja a Szeretetnek, a Krisztusban való testvériségnek; ez a szervezet úgy tűnik elő a mai világkrizis szakadozott felhőfátyla mögül, mint a Jövendő szivárványa. Isten meg akar békülni a pártütő emberiséggel s útjait már ott munkálják az ő hü munkásai a Jövő generációjának lelkében. S a szivárványnak át kell ölelni az egész világot. Rajtunk, magyar diákokra is áll — hazánk érdekében is —, hogy a szivárvány fénylő és teljes ivü legyen. VEGYESEK. — Személyi hír. Püspök úr április hó 26-án résztvett Budapesten a zsinati külügyi bizottság gyűlésén, azonkívül különböző minisztériumokban járt egyházi hivatalos ügyek intézése végett. — Kinevezés. A kormányzó úr őfőméltósága f. évi április 12-én kelt intézkedésével pápai főgimnáziumunk közbecsülésben álló igazgatójának, Faragó Jánosnak, a tankerületi főigazgatói cimet adományozta. A megérdemelt kitüntetés a magyar tanügy egyik legbuzgóbb munkását, főgimnáziumunk érdekeinek hathatós istápolóját érte, aki immár huszonhat éves pápai tanári működése alatt bevéste nevét főgimnáziumunk, történetébe. Mint tanár, majd mint igazgató mintaszerű pontosságával, rendszeretetével, a rábízott teendők lelkiismeretes elvégzésével, a tanuló-ifjúsággal és a taníttató szülékkel szemben tanúsított magatartásával intézetünk jó hírnevét az egész országban elterjesztette, magának pedig elismerést szerzett az illetékes tényezők előtt. E lapnak is régtől fogva főmunkatársa, a kiadóhivatal vezetője. A kitüntetésről Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter meleghangú leiratban értesítette a kitüntetettet. A gratulálók között első volt Püspök úr Öméltósága. A főiskolai kántus szerenáddal lepte meg az ifjúság lelkes barátját. Az új Méltóságos Urat mi is szívből köszöntjük. Ad multos annosI — Gróf Tisza István Egyetem. Halhatatlan emlékű főgondnokunk nevéről nevezik ezután a debreczeni tudományegyetemet. Az elnevezéshez, mely a tanári kartól indult ki, Horthy kormányzó őfőméltósága már hozzájárult. A névavató-ünnepre, mint a Lelkészegyesületben olvassuk, mely május végén vagy júniusban lesz, nagyban folynak az előkészületek. — A Magyar Református Zsinat Külügyi Bizottsága április 26-án gyűlést tartott, melyen hoszszas és kimerítő vita után hozzájárult az Amerikai Magyar Református Egyházak és a Reformed Church in the United States között létrejött egyezményhez. A Cseh-Szlovákiában levő magyar református egyházak szervezkedésének megbeszélésénél továbbra is az egy
