Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-24 / 17. szám
68. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. a merészséget, hogy egyelőre addig is, mig fiatalabb, hivatottabb, erősebb férfi vállalkozik, most, amikor kenyerem javát rég megettem, más munkával is terhelt vállamra veszem ez új feladatok végzését. Egyházkerületem parancsszaván felül még nagyobb okom is van erre. A nagy előd után tehetségben, e \ben, tekintélyben sokszorosan érzem gyengeségem.^, de hasonlítok a halhatatlanhoz a törhetetlen, erős, élő hitben. Tudom, hogy az egész nemzettől, minden arra hivatott magyarnak buzgó, áldozatkész, önzetlen munkájától függ az, hogy újabb haladásunk következik be; érzem, hogy elsősorban a magunk magatartása és a magunk munkája dönti el, vájjon további megpróbáltatások kálváriáján keresztül, vagy azok nélkül jutunk-e el az újabb felvirágzáshoz. De Nagypéntekre is a feltámadásnak szent hitét adta meg az Isten. A nemzetek sorsát a Gondviselés intézi. Az Urnák hatalmas keze vezeti a magyarságot szenvedések és megpróbáltatások közt ismét felfelé, „ magasztos világtörténelmi rendeltetésének betöltésére“. „Megaláztattunk, de el nem veszünk“. Én bizva-bizom a jobb jövőben és sziklaszilárd hittel reményiem az Istennek gondviselő kegyelmét. Egyik rokon-nép világhíres époszának szép részletére gondolva, én is átérzem: „tőlem egymagámtól semmi jó“, nemzetemre semmi üdvös „nem telnék ki“, ha velem nem volna a hatalmas és kegyelmes Isten. „Reá bíztam magamat. Ő viselte gondomat“ nehéz időkben. „Ő igazgassa a jó útra“ kicsi és nagy dolgokban, mindig hazám, mindig nemzetem javára „minden szándékimat“. Ezekkel a reménységekkel, de mindenekfelett ezzel a fohásszal állok munkába és kérem a Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Urnák nagy tapasztalatokon alapuló tanácsadását, valamint az igen tisztelt Közgyűlés tagjainak munkatársi támogatását. Főgondnoki beiktató ünnep. — Pápa, 1921 április 20. — A tragikus sorsú nagy magyar, Tisza István gróf örökébe a dunántúli református egyházkerület főgondnoki székébe e héten, szerdán, városunkban iktatták be azt a férfiút, kit az egyházkerület osztatlan bizalma méltónak tartott arra, hogy az egyház és iskola terén folytassa azt a nemes építőmunkát, melynek elvégzése dicsőült emlékű elődjének minden más államférfiúi tevékenysége mellett egyik legfőbb becsvágya, gyönyörűsége és büszkesége volt. Hasonló érzelmek közölt vette át tisztségét az új főgondnok, Balogh Jenő dr. is, kinek országszerte tisztelt egyénisége, beiktató ünnepére a protestáns egyházi élet első dignitáriusait, vármegyénk s a szomszéd törvényhatt ágok igen sok előkelőségét vonzotta Pápára. A hazafiasság leikétől áthatott, mély értelmű beszéd által, mely a beiktató közgyűlésen Balogh Jenő főgondnok ajkáról elhangzott, valamint a többi súlyos megnyilatkozások által országos jelentőségűvé vált a beiktatás ünnepe, melyről itt következő tudósításunkban számolunk be: A beiktató ünnepély színhelye az ódon református templom volt, melyet d. e. 10 órára zsúfolásig megtöltött a megjelent előkelő és diszes közönség. A jelen volt vendég-notabilitások közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Szászy Béla államtitkár, mint a kormány képviselője, Révész Kálmán ref., Gyurátz Ferenc, Raffay Sándor, Kapi Béla ev. püspökök, Szász Károly, a képviselőház volt elnöke, Benedek Sándor, a közig, bíróság másod-elnöke, Bernáth István, az Omge igazgatója, Zsigmondy Jenő, dr. Berzsenyi Jenő ev. egyházkerületi felügyelők, dr. Darányi Kálmán, Hunkár Béla, Fáy István főispánok, dr. Bibó Károly, dr. Kuncz Jenő alispánok, dr. Horváth Lajos megyei főjegyző, dr. Magyar Károly, Holitscher Károly volt orszgy. képviselők, dr. Hőfer Vilmos győri polgármesterhelyettes, dukai Takács Ferenc kamarás, Nagy Ferenc pesti ref., Vargha Gyula, Takács Elek ev. esperesek stb. Városi hatóságunk, a katonaság, városi hivatalaink mind népes küldöttségekkel vettek részt a beiktató ünnepen. Maga a beiktatás egyházkerületi közgyűlés keretében ment végbe. A közgyűlést Németh István püspök magasan szárnyaló, szépséges fohásszal nyitotta meg. fEnnek elhangzása után elintézték az alakulás formaságait, majd Czeglédy Sándor esperes, ehker. aljegyző bemutatta a kerületi főgondnok választásról felvett jegyzőkönyvet. Most a közgyűlés dr. Antal Géza e. főjegyzőt, Nagy Lajos esperest és Kenessey Miklós ehm. gondnokot küldte ki az új főgondnok meghívására. A templomba lépő főgondnok tiszteletreméltó alakját zúgó éljenzéssel fogadták, amit Balogh Jenő, kinek arcán a szenvedések nyomai, melyeket a kommunizmus alatt bebörtönöztetése idején kellett elszenvednie, még ma is láthatók, többszörös mély meghajlással köszönt meg. Az egész gyülekezet együtt énekelte a 37. dicséretet s ezután a főgondnok letette az egyházi törvényben előirt esküjét. Most a főiskolai énekkar adott elő sok erővel és szabatosan egy szép énekszámot, utána dr. Antal Géza üdvözölte az új főgondnokot az egyházkerület nevében. Frappáns tömörséggel, igen szépen beszélt. Megkapóan újította fel Tisza István emlékét, kinek méltó utódját köszöntötte Baloghban. Majd a magyar haza és a református egyház sorsának összeforrottságát vázolta. A dunántúli kerület határai, mint a hazáé, a Kárpátoktól, az Adriáig nyúltak. Mint a történetben mindig, együtt szenvedünk ma is hazánkkal, megcsonkíttattunk, szétszabdaltatok. De a Tompa új Simeonjának hitével bízik a jövőben. A lerontott Sión temploma helyébe újnak
