Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-03 / 14. szám
1921. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. hogy helyeslésüket nem fogják megvonni eme paragrafusok bárminemű módosításától, amelyeket jogos formában elfogadott a Népek Ligája Tanácsának többsége.“ „Románia beleegyezik abba, hogy a Népek Ligája tanácsa bármely tagjának joga van felhívni a tanács figyelmét ezen kötelezettségek bármelyikének megszegésére, úgy a megszegésének veszedelmére is és hogy a tanács ezzel kapcsolatban kezdeményezhet oly akciót és oly tevékenységet, melyet a körülményekhez képest megfelelőnek és eredményesnek ítél.“ „Románia továbbá beleegyezik abba, hogy bárminő véleménybeli különbség támadna is a törvény vagy a ténylegesség kérdéseire vonatkozólag a román kormány és a főszövetségesek és társult hatalmak egyike között, vagy bármelyik más hatalom között, mely tagja a Népek Ligája tanácsának, internacionális jellegű megbeszélés tartandó az ügyben a Népek Ligájának gyűléséről szóló 14. §. értelmében. A román kormány ezennel beleegyezik abba, hogy ilyen megbeszélés — ha a másik fél követeli azt — a nemzetközi igazságszolgáltatás állandó törvényszékéhez utalandó. Az állandó törvényszék döntése végleges és ugyanolyan érvényű és erejű, mint a gyűlés döntése a 13. §. értelmében.“ Ha ezeket a kikötéseket és ígéreteket tapasztalataink és vizsgálódásunk világával szemléljük, egyetlen egyszer se mutathatunk reá, hogy ez, vagy amaz beteljesittetett. Mi tudjuk, érezzük, hogy elérkezett az ideje annak, hogy papir-garanciáknál valami súlyosabb és értékesebb is megvalósíttassák. Az Ígéretek sem, amiket Vajda-Vojvoda tett, mint miniszterelnök a londoni konferencián 1920 január 30-án, valósultak ' meg. Az erdélyi tisztviselők okozzák és gyalázzák a bukaresti központi hivatalnokokat, akik viszont szívesen gyalázzák az erdélyieket. Ezalatt pedig a mi szövetségünk tagjai a nyugtalanított országban, mintha két malomkő között lennének. Némi felelősség ugyan, véleményünk szerint, nyugszik a budapesti kormányon is, mely oly sokáig húzta a békekötés ratifikálását, s bármilyen indokolt volt is az, ez ürügyül szolgáit a közszabadságok felfüggesztésére és politikai gyanúsításokra. Komoly felelősség nyugszik továbbá az ántánt tanácsán, mely a mi előadásunk nyomán nem küldött ki vizsgáló-bizottságot a tények felderítésére. E munkát fennhagyták független bizottságok számára, melyek nem járhatnak el biróilag* Igaz ugyan, hogy egynéhány esetben magunk is képesek voltunk kiszabadulást vagy könnyítést eszközölni a megbántottak számára és hogy a kormány megígérte a bűnösök megbüntetését, kiknek bűnösségét bebizonyít* Nemrégiben egy amerikai unitárius-bizottság adott ki beszámolót „Erdély Románia uralma alatt*, mely részletesen beszámol és vádat emel három hó kutatásai alapján. A Krisztus egyházának amerikai szövetséges tanácsa szintén meglátogatta ez országot és adott ki jelentést munkájáról. Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy kibővíthetjük bizonyságtételüket presbiteriánus szempontból. juk. De ez nem a mi dolgunk. Mi islerjük a tényállást, de az erőszakoskodásoknak csak egy töredékét ismerjük. Amit tőlük követelünk, az, hogy maguk derítsék fel a sérelmeket és a bűnöket és törvényeik szerint bánjanak el gonosztevő szolgáikkal. A magyar panaszokra, világos okokból, siketek maradnak, kevésbbé — mi legalább azt hisszük, a szivük keménysége miatt, vagy azok igazságában való kételyeik miatt, mint inkább amiatt a félelem miatt, hogy saját honfitársaik elidegenülnek tőlük, akik azon a helyen az őrséget alkotják. Félnek, valódi és természetes félelemmel alattvalóik hűtelenségétől, de módszerük, ahogyan ezzel megbirkózni kívánnak, szokatlan, ósdi. Mi azért sürgetjük ismét a hatalmakat, hogy itt feltétlen szükség van külső beavatkozásra. Ha nem Bukarestből, hát ki kell indulnia annak Géniből, oly szükségszerűség ez, melynek kérése Románia iránti jóindulatunkból támad. Kérjük tehát a Szövetség keleti ágát, hogy ha elfogadja e jelentést, hatalmazzon fel bennünket, a végrehajtó és kontinentális bizottságok tanácsát kikérve, a további akció megtételére, melynek irányát az előbbiekben már jeleztük, hogy formális felhívást intézhessünk a román kormányhoz új módszer é* politika bevezetése érdekében, felajánlva nekik legjobb szolgálatainkat, mint akik a magyar ref. egyház barátai vagyunk, hogy használjanak fel bennünket, mint közvetítőket, akik utazásunk alkalmával szerzett tapasztalataink alapján méltán lehetünk azok, továbbá, hogy informálhassuk külügyminisztériumunkat és a népek ligájának tanácsát e beszámoló lényegéről, kiegészítve más jelentős részletekkel és ajánlatokkal. A levelezés végtelenül fáradságos lesz, de mi nem félünk az ily munkától, mely oly annyira sürgős feladatnak látszik a szövetség számára, mely annyira megegyezik annak a világban való missziójával. Mi megterveztük a dolgoknak bizonyos rendjét, amelyeket — véleményünk szerint — abban a sorrendben meg kell valósítani Erdélyben, az egymás után következő lépések rendjét, melyeket a román kormánynak késedelem nélkül meg kellene tennie a béke és igazságosság érdekében és a békekötésben vállait ünnepélyes Ígéreteikkel való harmóniában és a személyeknek tisztáját, akikkel a mi szövetségünkpek fel kellene venni az érintkezés fonalát. E részleteket, azokkal a megfontolásokkal együtt, melyek a magyar egyház integritásának kérdéseire vonatkoznak, mely folyton előttünk lebegett, jelen pillanatban csak futólag érintve, mi hisszük, hogy legjobb lesz átadni a végrehajtó és kontinentális bizottságnak revízió és áttanulmányozás és beleegyezés céljából. Mi megtettük a mi feladatunkat, elvégeztük az önök megbízatását a legjobb erőnk szerint, mely nehéz és fáradságos, valamint felelősségteljes és tiszteletreméltó volt. Köszönjük a keleti ágnak, hogy hitt a mi arravalóságunkban, hogy képviseljük, e bizalmat igyekeztünk megérdemelni. Sohase fogjuk elfeledni tapasztalatainkat, melyeket az ötezer
