Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-20 / 12. szám
1921. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 47. oldal. A presbiteri világszövetség keleti ága delegátusainak jelentébe Magyarországról és Erdélyről. — Folytatás. — Meglátogatták még Erdélyben Tordát, Nagyenyedet, Marosvásárhelyt, Sepsiszentgyörgyöt, Kézdivásárhelyt és Brassót. Az állomásokon mindenütt rengeteg nép várta őket. A templomok tökéletesen megteltek néppel. Virággal ajándékozták meg őket. Brassóban iskolásgyermekek sorai közt közeledtek a templom felé, útjukon virágokkal hintették be automobiljukat. Mindenütt úgy tekintették őket, mint a nyugati prot. testvérek képviselőit, akiktől már régebb idő óta el voltak vágva. A prédikáláson, iskolák látogatásán kívül, magánkonferenciákat tartottak a magyar reformátusok személyes és vallási sérelmeik megvizsgálására. „Erdélyből egy nyomorúságos éjszakai út után jutottunk Bukarestbe. A vonat három órát késett, rosszúl volt ellátva géppel, hálófülkét hivatalosan biztosítottunk, de mire felszálltunk, eladták jó borravalóért. Didergő alakok utaztak az ütközőkön, a málhás-kocsik is tele voltak néppel, minden fülke, minden folyosó zsúfolva volt emberekkel, egy tömegbe szorítva, úgyhogy meztelen bajonettel csináltak nekünk utat felszálláskor. Ilyen borzasztóan rémes annak a vonatnak emléke, mely minket a román fővárosba vitt. Ott nem volt meglátogatandó magyar egyház, mert fel volt függesztve élete, de öt napunk eltelt oft tárgyalásokkal és interviewkkal. Ha nehéz volt eljutni Bukarestbe, ugyanaz a korrupció és tehetetlenség (lehetetlen állapotok) meghosszabbították ottani tartózkodásunkat. Velünk együtt utazók a párisi Simplonexpresszen borravalóul, úgy tapasztaltuk, fizettek 1000 leit vagy frankot, csak jegyet kaphassanak . . .“ Beszélgettek, tárgyaltak az erdélyi magyar ref. egyház Ügyében Románia orthodox egyházának metropolitájával, aki maga is erdélyi; Scriban archimandritával; Vajda-Vojvodával, volt miniszterelnökkel; Goga-val, a kultuszminiszterrel; Prof. Negulescuval, ki jassy-i professzor, a nyilvános nevelés minisztere; Erdély államtitkárával, Murgoci professzorral és másokkal: Duncan ezredessel, a brit katonai miszszió fejével, Rev. Adeneyvel, a bukaresti román követség lelkészével. „A román hatóságok velünk szemben — jegyzi meg a jelentés — udvariasak voltak. Őszinteségünket türelemmel elviselték s nyíltan, őszintén válaszoltak reá. Bár missziónk feltétlenül a védekezésre kényszerítette őket és a tények is, melyeket velük tárgyalnunk kellett, mégis a legtöbb esetben a magasfokú értelem benyomását gyakorolták reánk, akik szenvedélyes nacionalisták ugyan, de akik semmiesetre se vakok az újonnan megszerzett tartományokba bevezetett ideiglenes igazgatás hibái-fogyatkozásai iránt és egyáltalán nem közömbösek aziránt a vélemény iránt, melyet nyugati megfigyelők alkotnak országuk viszonyairól. Nem adjuk fel a reményt, hogy meg fognak felelni Szövetségünk várakozásainak, melylyel irántuk viseltetünk, melynek pártatlan kívánsága az igazságosság és lovagiasság, béke és jóakarat előmozdítása országuk népei és egyházai között, amit Ők nem is vonnak kétségbe.“ „2. Végkövetkeztetések az erdélyi helyzetre vonatkozólag. Remélhetőleg nem várja tőlünk, kiküldöttektől, senki, hogy e beszámolóban elsoroljuk mindazt a bizonyítékot, melyeken egyértelmű következtetéseink nyugszanak, mely következtetéseinket összefoglaljuk a következő"'állításokban és javaslatokban. Állandóan törekedtünk megbízatásunk hű teljesítésére: a részrehajlatlanság megóvása által. Mindkét felet meghallgattuk az erdélyi kérdésben és mindkét fél előadását a részvét leikével és a bíráló szemével figyeltük meg. Mi érezzük, hogy a faji és a vallási probléma végtelenül bonyolult egy fajilag, kultúra és vallás dolgábanjjsokkal jobban tagolt területen, mint bárhol másutt a földön. Mi csak sajnálni tudjuk, hogy a román és a magyar lakosság körében évszázados tradicionális múltra tekinthet vissza a faji gyűlölködés és a vallásos fenhéjázás egymással szemben, aminek következménye a mai helyzet. Érezzük, hogy megoldására — bárminő keresztyén alapon — valamilyen külső közvetítés végtelenül kívánatos. Sohasem felejtettük el, hogy Románia a győző hatalmak szövetségese volt és szövetségeseivel együtt szenvedett kárt és veszteséget és balsorsot és mi állandóan és erőteljesen lojálisak maradtunk a Közép-Európára vonatkozó békekötéshez, bármilyen legyen is az. De ugyancsak megemlékeztünk a mi Szövetségünknek a magyar egyházzal való kapcsolatára és szövetségére, a magyar egyház hosszú időn át teljesített szolgálatára a vallás és a művelődés érdekében, igényeire, hogy tőlünk várja jogainak és szabadságának megóvását és a tényleges veszedelemre, hogy pozícióját és ideáljait nem fogják megbecsülni és megérteni. Európa ama részében a fajt és a vallást állandóan azonosítják, a keresztyén egyházak lényeges szabadságát oly kevésre becsülik, hogy a tények birtokában az ember közeláll a kétségbeeséshez. Mindenesetre el kell következniök a változásoknak. A keleti egyház nem maradhat mindig ugyanaz. A nevelés és a politikai-vallási felvilágosodás nem fogja érintetlenül hagyni az ő életét se. A Balkán politikája és nacionálizmusa nem fogja kikerülhetni a nyugati keresztyénség és demokrácia liberálissá tevő befolyásait. Mégis az a meggyőződésünk, hogy az erdélyi probléma megoldása sürgős és azonnali beavatkozásra van szükség, ha meg akarjuk óvni a békét és ki akarjuk kerülni a tragédiát. (Folyt, kő?.) „Osonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország."