Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-06 / 10. szám
38. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921, törjük, zuzzuk össze veled a fejlődő életet, a kifejlett jogfolytonosságot, támaszd fel nekünk bűvös erőddel a gyónóleiket, hozd vissza nekünk a fölöntőt fejenként még akkor is, ha „X* egész telek után csak 3~at fizet, „Y“ pedig napszámból, árendásházból 12-őt, a 4—5—6 gyermekes családapa fizessen minden konfirmált után, újra kialkuszunk a 22. §. sutbadobásával, sőt az államsegély is jöhet tovább stb., a közmunka robotize is izetlenkedhetik tovább és a harcból lett kudarc. Miért ? Mert az eddigi szeparált, ötletszerű kísérletek figyelmen kívül hagyták az életet, a gazdasági eltolódásokat, a jogfejlődést, a törvény talaját. Egy fundamentum van csak: a szentesitett törvény; ennek szilárd talajára állva, éles szemmel nézzünk bele a körülöttünk zajló életbe, tekintsük át a terepet s kezdjük ott, ahol 1908-ban elhagyták. Mi az E. T. III. t.-c. vezérelve? Látjuk, hogy a 20. életév a kezdő adóalanyiság a 8. §. 3. bk. szerint, még pedig a következő §-ok alapján két irányban, személy és vagyon alapján. A személyi adó táblázathoz kötött és tisztán pénzbeli járulék. A vagyonadó az adókulcs vagylagossága alapján vagy csak pénzbeli s ennek minimuma az állami egyenes adó 10%-a> vagy a következő bekezdés szerint pénz és termény vegyesen, de semmi esetre sem terhelheti az állami egyenes adót nem fizető vagyontalanokat, mert ezek csak személyi adó alá esnek (1. 13. b.—,.). Tehát törölve van a 12—20. életév közötti u. n. gyónólélek; kedvezményt kapnak a 4—5—6 gyermekes családapák. Az adókulcsot kötelezővé teszi. El is fogadtuk, hiszen az elfogadás ténye tette lehetővé számunkra az adócsökkentési államsegélyt. Ám a díjlapokat hozzá nem módosítottuk. Majd minden §-t végrehajtottunk, csak a 11/2. és 13. b./4. §-nak kegyelmeztünk. Mit mondanak a díjlapok ? Sok rendszertelenség van bennük és éppen ez is egyik főoka a III. t.-c. 11/2. és 13. b./4. §-ok megszületésének. Rendszert kell teremteni bennük. Lényegében és értékében, leszögezvén azok csonkíthatatlanságdt, csak formai módosítás szükségeltetik. A közvetlen fizetési kötelezettséget a hívek és hivatalnokok között megszüntetni és fizetőalanyul az egyházat tenni, vagyis a dijlapokon az idézett §-ok alapján szövegkorrekturát végezni. Ahol a díjlap ezt mondja: „Minden gyónólélek fizet egy fölöntő gabonát“ — így módosítani: minden gyónólélek után fizet az egyház egy fölöntő gabonát. Ezzel megoldódik a legtöbb természetbeni járandóság fixirozása önmagától, minden mesterséges eszköz, pl. átlagszámítás közbevetése nélkül. Maga az élet, a valóság, a valóban élő „gyónólelkek“ adják kezünkbe a fixirozást. Amúgy is minden évben adóalanyösszeirást kell eszközölni a gondnokoknak, tehát az összeírásnál kiterjed a figyelmük a „gyónólelkekre“ is, hogy megállapítható legyen a hivatalnokok fizetése. Pl. találtatik 592 gyónólélek, tehát jár a papnak 592 fölöntő. Ki fizeti ezt ? Az egyház í Hol veszi és hogyan szedi be ? A hívektől az E. T.-beli adókulcs szerint vagyonadó arányában. Akinek nem terem, aki vagyontalan, természetes nem fizet; akinek állami egyenes adója van, az fizet 5—10 70— 100 litert, aszerint, amint ráesik. Gyakorlati alkalmazása egyszerű és törvényes. A vagyonadó főösszegével osztom a literre változtatott fölöntőmennyiséget s az igy nyert arányszámmal! szorzóm kinek-kiuek ktilön-külön a vagyonadóját. Az arányszám pl. nálam 12. Ha valaki 3 korona vagyonadót fizet 30 korona állami egyenes adó után, akkor terményjárandósága 36 liter. így a törvény is biztosítja az egyházat a világi hatóság támogatásáról. De egy 16 éves gyermekre kirótt fölöntő törvénytelen, behajtását a világi hatóság az E. T. szerint megtagadhatja, hiszen az I. t.-c. 5. §. a) pontja világosait mondja, hogy 9az egyházi tőt vények és szabályrendeletek alapján* kirótt adók behajtását biztosítja csak, a III. t.-c. 8. §. 3. bekezdése pedig ellentmond a 20 éven aluliak megadóztathatásának még akkor is, ha a díjlap követeli, mert a III. t.-c. 11/2. és 13. b (4. be- 1 kezdése szerint nem a törvény módosítandó a díjlaphoz, ! hanem a díjlap a törvényhez I! De talán azt mondja valaki, helyes, a gaboaa! félék így beszedhetők, de van a díjlapokban fa, bor, sonka, kenyér, faggyú, kender, csirke stb. ! Helyi egyezségek már 50—60 éve voltak az | egyes gyülekezetekben. Tehát a díjlap bizonyos tételeire kötött egyezség sem új keletű. Az élet követelte I ezt. A fejlődött gazdasági, ipari és kereskedelmi viszo] nyok olcsóbban és jobbat produkáltak, mintsem érdé! mes lett volna egyes cikkek házi előállításával bíbelődni, pl. gyertya stb. Szívesebben vette hát az a hivatalnok, ha ezek helyett pénzt kapott. Azért most I is egyezségiig kell megoldani több díjlapi tételt s ezen a ponton bizony le kell fokoznunk igényeinket, valóban ndronu kell megvenni a békességet. Tehát nem követelni a dijlap tételei közül természetben mást, mint ami a népnek valóban megterem s beszolgáltatása nagyobb akadályokba nem ütközik. Amit szórványosan 1 termelnek, amit maguk is úgy vesznek, azt elfogadni ! pénzben egyezségileg. Csak a fánál s esetleg a bornál — különösen bortermő vidéken — tennék kivételt annyiban, amennyi egy háznál tényleg kell, pl. 6—8 öl fa, 6 hektó bor. Ezt vegye meg az egyház s adja természetben, a többit váltsa meg. A megváltást áregységeket felsőbb hatóság állapítsa meg, hogy egyöntetű legyen legalább is egy-egy egyházmegye területén minden gyülekezetben. Már most .mindent összefoglalva, javasoHoijn: delegáltassék egy díjlaprendező-bizottság, melynek feladata átdolgozni a díjlapokat oly értelemben, hogy a díjlap tételeit az egyházak garantálják; természetben feltétlenül csak azokat a tételeket szolgáltattassák be, ami a népnek valóban meg is terem s ami a mindennapi élethez valóban szükséges, a többi tételek átlagos megváltási dregységét állapítsa meg; egyszóval illessze bele a dijlapokat az E. T. III. t.-c.-be s munkájának ' eredményét terjessze a közig, bíróság elé, hogy az
