Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-12-11 / 50. szám
198. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. IRODALOM. Hét protestantisme in Hongarije. Ez a címe annak a történetfilozófiai szempontból is rendkívül becses tanulmánynak, amit dr. Antal Oéza, pápai főiskolánknak nevés tanára a holland Stemmen des Tijds 1920—21. évfolyamának 171 —189. és 267—290. lapjain tett közzé. E tartalmas értekezés megérdemli, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Mindjárt elöljáróban felhívja a holland közönség figyelmét arra a körülményre, hogy a reformáció korában Kelet-Európának nagyrésze magáévá tette a protestantizmust, de e területen csak Magyarország maradt mind mai napig jelentékenyebb mértékben azoknak a kulturális és vallási értékeknek birtokában, amelyeket a protestantizmus képvisel. Hogy ennek a feltűnő jelenségnek okát adja, ismertetni kivánja a magyar protestantizmus történetét s ennek kapcsán rámutatni arra a veszélyre, amit a trianoni béke rejt magában emez értékeket illetőleg. E feladat megoldásaképpen végigvezeti az olvasót történelmünk szomorú, de mégis felemelő lapjain, kiindulva a mohácsi vésztől, amikor minden elveszettnek látszott, de amely már egy szebb jövő magvát rejté magában. Helyesen állapítja meg, hogy a reformáció gyors elterjedése, vagyis a vallási ébredés éppen abban a nagy pusztulásban, amit e csatavesztés okozott, illetve az általa felébredt bűntudatban találja magyarázatát. Nagyon szerettük volna, ~ha a török hódoltság kérdésével kapcsolatban kissé bővebben hallanók véleményét a török türelmi álláspontját illetőleg, mert e kérdésben a külföld — tekintve, hogy a török csak a mi területünkön jutott közjogi kapcsolatba a protestáns konfessziókkal — meglehetősen tájékozatlan, bár elismerjük, hogy ez jórészt csak történelmi szempontból fontos probléma. Megemlékezik arról is, aminek másutt szintén nem találjuk párját, t. i., hogy a kultúra terjesztése, aminek legelső eszköze a nyomda, kizárólag a reformáció hatásaként jelentkezik, amit az bizonyít legjobban, hogy a XVI. század végén valamennyi nyomda a protestantizmus szolgálatában áll. Jólesik olvasnunk azt a holland közönség fülében bizonyára kellemesen csengő megállapítását is, hogy a XVI. századi magyar köznemesség demokratikus gondolkozásu volt. A cikk következő lapjai az eseményekben gazdag és a magyar protestantizmus történetében fordulópontot jelentő XVII. századnak van szentelve, amelynek kapcsán meglehetős részletességgel ismerteti az illusztris szerző a Bocskay— Bethlen—Rákóczi-féle szabadságharcokat, általában magasabb szempontok figyelembevételével. így a bécsi béke tárgyalása kapcsán megemlékezik a jobbágyoknak biztosított vallásszabadságról, mely akkor Európaszerte újságszámba ment, legfeljebb azt szerettük volna még, ha annak hangsúlyozását is olvasnék, hogy így a kálvinizmus volt az első Magyarországon, amelyik a feudális jogrendet a lex évangelii szabályai szerint kívánta átalakítani s ezzel elősegítette a modern jogelvek diadalrajutását. í. Lipót uralkodása, a gyászévtized, megfelelő módon említtetvén meg, az 1681. és 1687-iki törvények is kellő jogi szempontok figyelembevételével tárgyaltainak. A Carolina resolutiók kiadásának tárgyalásánál is szerettük volna azonban, ha az illusztris szerző azt is megemlíti, amit ugyan a helytartótanács felállításával kapcsolatban sejtetni enged, hogy ezek a magyar közjog értelmében törvénytelen formák között jöttek létre, amire, ha nem csalódunk, egyidejűleg a külföld is rámutatott. A XVIII. és XIX. század egyházpolitikai eseményeinek magas színvonalon álló tárgyalása után szomorúan találó módon jegyzi meg, hogy a 67-es kiegyezés óta s így a béke áldásainak alig 50 éves élvezése után a trianoni „béke“ olyan csapást mért a magyar protestantizmusra, amelyik nagyobb veszedelmeket rejt magában, mint amilyeneket évszázadok véres küzdelmei és szenvedései együttvéve sem foglaltak magukban. A cikk második részében az egyházszervezetről s a trianoni béke által teremtett helyzetről van szó. Egyházszervezet kérdésében kizárólag a református egyházat ismertetvén, utal arra, hogy a XVI. és XVII. század folyamán a politikai helyzet következtében egyetemes, az ország egész területére kiterjedő alkotmányozó zsinat nem volt tartható. A bodrogkeresztúri konvent, a budai zsinat és az egyet, konvent XIX. századbeli történelmének jellegzetes vonásokban való ismertetése után bővebben szól az 1881. évi debreczeni zsinatról s a lassankint kialakult egyházszervezetről. Nagyon szerencsés gondolatnak tartjuk a szegény gyülekezetek támogatására alakult közalap ismertetését, mert tudjuk, hogy a holland protestantizmusnak ez is egyik megoldatlan problémája s amennyiben itt mi példával mutathatunk utat, az csak előnyünkre válik. Az adórendszer, az oktatásügy, az államsegély bonyodalmas részletei után a trianoni béke vallási eredményére utal, mely szerint a magyar református egyház gyülekezeteinek több mint felét, lélekszámának pedig Vö részét (felül egy millión) vesztette el. Nagyon érdekesek fejtegetései a kialakult helyzet következtében, így amikor arra utal, hogy számbelileg pl. Romániában is elenyésző kisebbség lettek a reformátusok (5%) s úgy nyelvük, mint vallásuk miatt feltétlenül ellenségnek tekintik őket. A lélekszám csökkenése s négy politikailag független területen való eloszlása azután lehetetlenné teszi olyan intézményeknek fenntartását is, amikre különben égető szükség lenne. A Presbiteri Világszövetség erdélyi helyzetről adott jelentésének ismertetése zárja be a rendkívül tanulságos cikksorozatot, amelyért az illusztris szerzőnek csak hálás elismeréssel adózhatik a magyar protestantizmus, m. ö. Az ifjúsági egyesületi munka akadályai falun címmel igen sok igaz megállapítást tartalmazó cikk jelent meg a „Magyar Ifjúság“ legutóbbi számában Karácsony Sándor főgimn. tanártól. Ajánljuk falusi., lelkésztestvéreink szives figyelmébe.
