Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-30 / 5. szám
18. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. ségeinek egyike: gondoskodás a szegényekről. Ez az állítás az ellentmondások tömegével találkozik, bármilyen természetesnek lássék is. Az első ellentmondás az lehet, hogy ha a család nem tud segíteni, akkor a magánjótékonyság következik egyesületi formájábaa. Másik, hogy az egyháznak a maga diakonális hivatalából következik ugyan a szegénygondozás, de a betegek ápolása nem az ő feladata. Vagy megint másik, hogy az egyházi jótékonyság vagy szegénygondozás csak kiegészítőig járulhat a polgári, a hatósági szegénygondozáshoz. Vegyük sorra az ellenvetéseket. Lonkhuijzen, a „Hét Diaconaat“ nagyterjedelmü munka egyik írója, az I. Tim. V. 16-ra hivatkozással a segélyezés sorrendjét a következőképpen állapítja meg: 1. a családi, 2. a magánjótékonyság, 3. a diakonális segély. Ez a sorrend nem helye*. A gyülekezet bármely tagja szoruljon segélyre, ha a család nem segíthet, helyesen fordul az egyházhoz, mert ennek Istentől rendelt kötelessége a szegények gondozása. Ha az egyház nem tud segíteni, bármely okból, akkor kiegészítőleg a hiány pótlására lépnek fel a jótékonysági egyesületek. Ez a helyes felfogás a keresztyén szociológia szempontjából, de ez a történelem tanúsága is. Ahol az egyház segített a fennforgó nyomoron, s ameddig segített, az egyesületek nem jöttek létre. Amikor az egyház nem töltötte be hivatását az ő igehirdetése által ébresztett emberbaráti szeretet keresztyén filantrópiát, a tőle elméletileg idegen humanizmus, a humanista filantrópiát valósította meg egyesületek által. Ez persze nem elitélendő, mert hisz a gyülekezetek mindent nem tehetnek és a magánjótékonyság, ha kifejezetten keresztyén szellemben gyakorolják, szintén egyházi jótékonyság, amelyet azonban az egyház nem mint institúció, hanem mint organizmus gyakorol. (Folyt, köv.) A Siralmak könyvéből. Óh mi haragvó édes istenünk! Óh mi haragvó édes istenünk! De meg i* vertél mind a két kezeddel. Szerencsénk elrepült, napunk letűnt, Egünk borítva terhe* fellegekkel. És mert «ötét van, valahány zsivány Csak él e honban, mind zsákmányra áhit; S magát az ördögöt társul hiván, Vívják az önzés fertelme* tusáit. Hej! tudom én jól, édes istenem! Hogy aki védtél, tartál ő*-időktől: Nem fogsz ma minket megsegítni, nem, Mert, hogy velünk egy cseppet sem tőrődöl. Te megszánod a tékozló fiút. Hanem amely egy rongyos, összetépett Koldustarisznyán marakodni tud: Meg kell, hogy vessed azt a nemzedéket! Medgyasszay Vince. VEGYESEK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ — A debrecxeni eset. Felháborodással olvastuk a napilapok hasábjain azt az eléggé el nem Ítélhető gaztettet, mellyel eddig ismeretlen tettesek a debrcczeni Nagytemplomot oly rútul megszentségteíenltették. Osztozunk ottani hittestvéreink méltó felzúdulásában, a sérelmet egész nagyságában átérezzük, magunkévá tesszük és az ebből támadható küzdelmekben minden erőnkkel és rendíthetlen kitartással ott állunk dcbreczeni testvéreink mellett! — Személyi hir. Püspök úr Öméltósága a múlt héten, 20-án Budapesten járt, többek között résztvett a káplántartási kongruabizottság ülésén, amelyen kiutalták az 1920. II., III. és IV. negyedévi káplántartási kongruát. Január 24—28-ig Pápán tartózkodott, meghallgatta a papnövendékek kollokviumait és fontos tanácskozásokat folytatott a főiskola folyó ügyeit illetőleg az intézetek igazgatóival és a gazdasági tanácselnökkel. — 'Gyászhirek. Elhunytak a közel múltban: dr. Gidófalvy István közjegyző, a kolozsvári ref. theologiai fakultás főgondnoka és dr. Géresi Kálmán, a jeles debreczeni történettanir és nyug. tankerületi főigazgató. Mindkettő buzgón szerette egyházát, haláluk súlyos veszteség a magyar kultúrára. — Szlovákiában, amint a lapokban olvassuk, a tiszáninneni ref. egyházkerület elszakított gyülekezetei kénytelenek voltak szervezkedni és külön egyházkerületbe tömörülni Czinke István rimaszombati lelkész és Lukács Géza egyházmegyei gondnok vezérlete alatt. A dunántúli kerületünkhöz tartozó komáromi egyházmegye f. hó 26-án tartott ez ügyben Komáromban gyűlést, 27-én pedig a barsi egyházmegyével együttesen gyüléseztek. Állásfoglalásukról még eddig hiteles hir nem érkezett hozzánk. — A pápai Ref. Leányegyesület nagyon kedves és jól sikerült estélyt rendezett az ev. egyház termében. Az előadást ez alkalommal dr. Mezey Kornél kórházi főorvos tartotta, aki élvezetes módon beszélt az alvásról, hipnózisról stb. Rácz Erzsiké és Gáty Ferenc theol. akad. hallgató zongora- és hegedűduettje gyönyörködtették ezután a társaságot. Dizséri Sándor theol. akad. hallgató átérzéssel szavalta ei a „Jókai üzen“ c. gyönyörű költeményt. Majd nagyon kedves egyfelvonásos következett, amelynek főszereplői: Cseh-Szombathy Kató és Gáty Miklós elejétől végig derültségben tartották a közönséget. A Ref. Leányegylet énekkara Gáty Ferenc theol. akad. hallgató vezetésével énekszámokat adott elő, amelyeket zajosan megtapsoltak. Végül élőkép, „Falusi lakodalom“, zárta be a szép estélyt, amelynek rendezésében dr. Vass Vincéné és Kis Ida buzgólkodtak. Fáradozásukat anyagilag is szép siker koronázta.
