Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-10-09 / 40-41. szám
1921. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 159. oldal. levőkben kell felköltenünk a társas együttélésben reájuk háruló kötelességek tudatát. „Jézus vallása a szeretet vallása. A jézusi szeretet és a féktelen osztálygyülölet áthidalhattan ellentétben állanak egymással.“ „Nem közönyösség ez az anyagi viszonyokkal szemben.“ „Jézus vallása, a szegény ember vallása I Mind az, ami valóban a szegény ember javára történik, mind az, ami őt emberhez méltó életviszonyok közé juttatni törekszik: jézusi dolog, Jézus szolgáinak rokonszenvére, támogatására számíthat.“1 „Jogosult, indokolt, mindnyájunk rokonszenvére méltó az a törekvés, hogy a tömegek jogos gazdasági érdeke a társadalom gazdasági harcában érvényesüljön.“8 „Minden olyan törekvés, amely a nehéz helyzetben levő társadalmi osztályok sorsának javítását célozza, az egyháznak teljes jóindulatát és odaadó támogatását igényelheti a maga számára.“1 * 3 „Missió vár itt nemcsak a lelkészekre, de a társadalomnak mindazon tagjaira is, akiket műveltségi fokuk és anyagi helyzetük azon szerencsés helyzetbe juttat, hogy segélyére lehetnek embertársaiknak. Személyiségünket bocsássuk az ügy szolgálatába, mint ember, keressük fel embertársainkat és a rokonszenv, a jó tanács, a lelki segély munkáját végezzük.“4 5 Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy „a segélyért, vigaszért áhító elhagyatottság“ éppen napjainkban gyakran némán él mellettünk olyanoknál, akik a gazdasági viszonyoknak óriási eltolódásai következtében szorultak támogató munkásságunkra. Néha úgy látszik: a véletlen, szent hitünk szerint a Gondviselés kegyelme vezet olyan esetek ismeretéhez, melyeknél segíthetünk, vagy menthetünk. A nélkülözőknek mindegyik csoportjával szemben részben a lelki gondozás, részben az anyagi és szellemi támogatás terén a helyes osztályozás és ezen belül a megfelelő egyéni elbánás elvét kell követnünk, kinek-kinek egyéniségéhez képest kell támogatására sietnünk. Az utóbbi éveknek kedvezőtlen tapasztalatai után tudom, hogy ezek a kérdések ma nem népszerűek, de halhatatlan főgondnokunk iránt érzett kegyeletünk parancsolja, hogy „erősebb lelki kapcsolatba lépjünk a néppel, többet kell személyünkből, gondolatainkból, érzelmeinkből e célra szentelnünk és akkor azután igazi munkásai lehetünk a nép haladásának, boldogulásának, a társadalmi békének, a tettekben nyilvánuló felebaráti szeretetnek és szociálisták leszünk a szó legmagasabb emberi és krisztusi értelmében“.6 Ez a munka, amit végezni fogunk, nemcsak 1 U. o. 25. lap. * U. o. 25-26. 1. 8 Tisza István: A szociálizmus és az egyház. 11. 1. 4 Tisza István: A vallás. 10. 1. 5 Tisza István: A szociálizmus és az egyház. 22. 1. egyházi és társadalmi, hanem egyúttal nemzeti is, mert „a magyar ref. egyház a magyar nemzet ügyével mindenkor azonosította magát és egész működésével abba a keretbe illeszkedett bele, amelyet a magyar nemzet faji és nemzeti törekvései előszabtak“. Tisza Istvánnak vallásossága, keresztyén világnézete, szociális érzéke, felebaráti szeretete legyenek tündöklő példák egyházkerületünk munkás tagjai előtt késő évszázadokban is. Vegyünk az ő élő erős hitéből hitet, felebaráti és egyházi kötelességeink teljesítésére pedig tőle példát. Most pedig Isten nevében álljunk munkába! Nem azért, hogy Tisza Istvánról megfeledkezzünk, hanem — (és ebben pápai főiskolánk nagyérdemű világi gondnokának egyik szép mondását variálom) — azért, hogy az ő eszméit követve, az ő szellemében munkálkodva, méltóbbakká váljunk emlékezni ő reá! Egyházkerületünk közgyűlése. Egyházkerületünk őszi rendes közgyűlését szeptember hó 24—25-én tartotta meg Németh István püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok urak elnöklete mellett. A közgyűlés keretében emlékünnepéllyel áldozott a kerület halhatatlan volt főgondnoka, gróf Tisza Istvánnak. A közgyűlésre a kerület alkotó tagjai nagy számban jelentek meg, ott láttuk többek között Nagy Lajos, Szűcs László, Demjén Márton, Czeglédy Sándor, Medgyasszay Vince espereseket; Kulin Sándor, Kovács Sebestyén Endre, Kenessey Miklós, Chernél Antal, dr. Segesdy Ferenc, Szabó György egyházmegyei gondnokokat; Peti Lőrinc, Konkoly-Thege Béla egyházkerületi jegyzőket; Dózsa József, Fülöp. József, Kutassy Ferenc, Mozsonyi Sándor, Szűcs Dezső, Csomasz Gyula egyházi, dr. Kiss Albert, dr. Miskolczy Imre, Szász Károly, Kenessey Gyula, Darányi Kálmán világi egyházkerületi tanácsbirákat stb. Képviselve voltak a megszállott barsi és komáromi egyházmegyék is. A gyűlést püspök úr buzgó imádsága után főgondnok úr hosszabb beszédben nyitotta meg, melyben Tisza István követésére hívta fel a figyelmet. (A beszédet lapunk elején közöljük !) Az alakulásnál történt az új egyházkerületi tisztviselők ünnepélyes eskütétele, kiknek nevében Szűcs Dezső tanácsbiró köszönte meg a kerület bizalmát. Czeglédy Sándor, az új főiskolai gondnok, hosszabb beszédben körvonalazta programmját, különösen vallást tevén a theologiai akadémia iránt érzett szeretetéről és felelősségéről. Dr. Darányi Kálmán újonnan megválasztott tanácsbiró, győri főispán a gyűlés folyama alatt, amint mondá, püspök urnák „egyelőre“ 2000 K-t adott át a theologiai akadémia céljaira. Mivel a szavazatoknál feltűnő sok volt az olyan egy- I házközség, mely nem, vagy helytelenül szavazott,
