Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-09-18 / 38. szám
1921. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 151. oldal. pályára csak azt engedné Egyházunk, az űrasztalához csak az lenne bocsátható, aki bizonyságot tett már keresztyén életéről és Református Egyházunkhoz való hűségéről ? Azok, akik csak azért tagjai az Egyháznak, hogy a pap eltemesse és egyébként csak kényszeradójukkal járulnak az Egyház fenntartásához, de egész életükkel annak rontásához, átmenetileg, ebben a generációban talán megtarthatók lennének valamiféle címen az Egyház kötelékében, de az bizonyos, hogy az a „gyülekezet“, amely élni akar, amely missziói rendeltetésének betöltésére komolyan igyekszik, amely egyik csapat akar lenni egyetemes Egyházunk hódító seregében, csakis Krisztusban hivő, a jóra igyekező, minden áldozatra kész emberekből állhat. A gyülekezeti tagsággal járó jogokat csakis ilyenek gyajgorolhatnák. Természetes dolog, hogy ennek bölcs keresztülvitele nagy munkát igényel. Nagy területek válnának megművelendő missziói mezőkké, amelyekről most még sokan azt hiszik, hogy rajtuk a keresztyén gyülekezeti eszmény virágai diszlenek. Erre a vállalkozásra azonban Istennek kegyelmes áldása áradna és előállana a kébári nagy mezőn egy felette nagy gedeoni sereg. Ha pedig nem változtatunk a helyzeten, ha Egyházunk, mint egykor Éli, elnézi gyermekei hitetlenségét és az oltároktól el nem tiltja az istenteleneket, végzetes romlás következik Egyházunkra és majd hiába visszük harcba dicső múltúnk szövetségládáját, menthetetlenül el kell pusztulnunk. (Vége köv.) VEGYESEK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“ — Az Orsz. Ref. Tanáregyesület debreczeni közgyűlése igen szépen sikerült. A felolvasások során Borsos Károly, kollégiumunk volt kiváló növendéke, jelenleg mezőtúri főgimn. igazgató-tanár, a kálvinista világnézetről szólt. A tisztújítás .során elnökké újra Dóczi Imrét, alelnőkké dr. Antal Gézát és S. Szabó Józsefet, pénztárnokká Jakucs Istvánt választották. A főjegyzői székbe új ember került Barcza József debreczeni főgimn. h. igazgató személyében. — A mezőföldi egyházmegye augusztus 17-én tartotta közgyűlését Mezőszentgyörgyön. Kenessey Miklós elnöki megnyitó beszéde után a közgyűlésnek jóformán egyetlen tárgya az újonnan megválasztott esperesnek, Medgyasszay Vincének nagy gonddal és hozzáértéssel elkészített esperesi jelentése volt. A romok eltakarítása szorgos munkával folyik s az egyházmegye élete néhány renitenskedő gyülekezet kivételével örvendetes képet mutat. Az adakozó áldozatkészség szép példáit sorolta fel a jelentés. Éppen a mezőszentgyörgyi gyülekezet juttatott 16.000 koronát a „Keresztyén Család“ propagálásának céljaira. A különféle célú adakozások összege meghaladta a negyedmillió koronát. Az esperesi jelentés alapján tárgyalta az egyházmegye a kislángi gyülekezet kérését, iskolájának újra felekezeti jellegűvé tételére, amely követésre méltó s dicséretes szándékról egyizben már megemlékeztünk. A mezőszentgyörgyiek magyaros sziveslátással vendégelték meg a népes gyűlést. Ebéd alatt gyűjtést rendeztek, amelynek eredménye 18.000 K volt. Ezt az összeget segélyképen szétosztják az egyházmegye lelkészeinek özvegyei és árvái között. — A tiszáninneni ref. egyházkerületben lelkész-főjegyzővé Janka Károlyt, világi főjegyzővé dr. Kérészy Barnát, a sárospataki főiskola lelkészi gondnokává Janka Károlyt választották meg. — A debreczeni kollégium 1920. évi zárszámadása csaknem félmillió deficittel zárult. Ennek eltüntetésére a tiszántúli egyházkerület elnöksége nagyarányú gyűjtési akciót kezdeményezett. A kollégium tanárai sorban keresik fel a gyülekezeteket, ahol már eddig is nagy megértéssel fogadták a megjelenteket. Az adakozásban eddig gr. Degenfeld József főgondnok vezet 20.000 K-val. Kollégiumainknak — hisszük — sohasem kell félniök, csak fel kell ébreszteni híveink áldozatkészségét. — Mit akar tanulni a magyar reformátusoktól Hollandia ? Dr. Wielenga amsterdami ref. lelkész szerint: „Kitartást a szükségben, hősiességet a megaláztatásban, bátor küzdelmet a reménytelenségben, bizonyosságot a jövendőbe vetett hitben és mindenek felett való ragaszkodást Isten igéjéhez“. — Egységes sajtó címen ir legifjabb laptársunkban, a „Hit és Élet“ címűben, a lap felelős szerkesztője, Révész Imre dr. debreczeni lelkész. Pusztán gyakorlati szempontból is megfoghatatlannak tartja, „hogyan lehet a legalább 2 milliónyi magyar reformátusság mostani sajtótermékeit túlsóknak tekinteni és az erők veszedelmes szétforgácsolásátől félteni“. Szerinte „a mostaniaknak mindegyikére annyira feltétlen szükség van, hogy a számuknak legföljebb csak a szaporításáról s nem az apasztásáról lehet szó. Szükség van mindegyik kerületi lapra (hírszolgálat, hivatalos közlemények, egyházi adminisztráció folyó ügyei és kérdései, a nemes értelemben vett „genius loci“-k, vidékenkénti történelmi szellem őrzése, ápolása, fejlesztése stb.) Szükség van az egyes gyülekezeti helyi lapokra (elég szégyen, hogy még nincsen tizszerannyi!!) Szükség van a Reformációra, erre a nélkülözhetetlen szakkalauzára a pásztori és gyülekezetj munkák. Szükség van a Keresztyén Családra (hogy mennyire, megmutatja e nagyszerűen szerkesztett és propagált néplap 5000 előfizetője!) Szükség van a Kálvinista Szemle történelmi kálvinizmusára Pesten és a Dunáméi léken és szükség van a Hit és Élet lelki kálvinizmusára Debreczenben és a Tiszántúl (mert még sohasem csináltak úgy alagutat, hogy egy
