Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-28 / 35. szám
Harminckettedik évfolyam. 35. szám. DDRANTÜLI protestáns lap A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők EE) Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. r=i Irattérj esztés. Közeledik a nyár vége, jön az egyházi munka tulajdonképpeni időszaka. Vájjon készülünk-e? Megcsináljuk-e terveinket, hogy mit fogunk csinálni az egész őszi és téli időszakban ? A jó gazda már most elgondolja, miként fogja földeit felhasználni. Van egy kertészkedő ismerősöm, az már térképen beosztotta, miként -fogja kertjét felhasználni a jövő gazdasági évben. Vájjon a lelkek földjének gondozó gazdái, sáfárai, a lelkészek mit terveznek a jövő munkaidényre? Ez alkalommal a munka eddig kevéssé igénybevett eszközére, az irattérjesztésre óhajtom a figyelmet felhívni. A sajtó nagyhatalom, mondották, ez a legnagyobb mértékben igaz. A figyelmes szemlélő tudja pl., hogy korunkban mit müveit, a világháború előtt, alatt és után a sajtó. A sajtó maga azonban semleges, hatása azoktól az eszméktől függ, amelynek szolgálatába szegődött. Lehet a pokol szócsöve, de épp úgy lehet az Isten országának örömhír vivője. A modern világban a keresztyénség mindjobban igyekszik felhasználni az ólomkatonákat, melyek elhatolnak oda, ahova a prédikátor sohasem tud talán eljutni. A magyar református egyház elsőrangú kötelessége, hogy a nehéz időkben szintén rávesse magát a sajtó keresztyénné tételére és a valódi keresztyén sajtó terjesztésére. Nem politikáról beszélek. Nem is napilapról. Vannak nekünk közelebbi kötelességeink is. Népünk kezd olvasni, népünk most kezd szomjazni belső igazi lelkitáplálék után. Nagy nevelő hadjáratra van szükség. Az eddigi vallásos irodalom vagy nem volt magyar talajból fakadó, vagy csak kevesek igényét elégíthette ki, mert terjesztése nem volt megszervezve. El kell jönnie az időnek, amidőn nagyszabású vállalkozók Istenben bízva mernek ilyen munkába belefogni. Kell létesülni magyar vallásos, népies traktátus irodalomnak, mert különben minden a régiben marad és mi züllünk lefelé. Amig azonban Isten előhozza ezeket a várva-várt magyar ébredés fontos eszközeit, meg kell ragadnunk az alkalmakat a meglevő irodalom termékeinek népünk megfelelő rétegeibe való eljuttatásához. Ne sajnáljuk a vesződséget, csak kitartás, a munka meghozza gyümölcsét. Én nem vagyok pesszimista, én azt hiszem, hogy még mi is aratni fogunk abból, amit most elvetünk, Isten hatalmas király és ő most, ezekben a viharos időkben akarja és fogja megáldani a keresztre feszített magyar nemzetet. Fel tehát a munkára! Sok kiaknázatlan értékünk van nekünk, amiket ha használatba veszünk, nagy diadalokat aratunk. Adjunk megfelelő lelki táplálékot népünknek és az át fog alakulni, megváltozik külső és* belső természete, mert az a valaki, aki az ólomkatonák mögött lépdel, ezt is meg tudja cselekedni! P. j. Lelkészözvegyek és árvák államsegélye. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter úrtól 104873/921. sz. II. a. nyert értesítés szerint a folyó időszaki állami költségvetés keretében rendkívüli segélyezési célokra megállapított javadalomból a Miniszter úr újabban a következő kivételes és rendkívüli állami segélyeket engedélyezte: I. A budapesti IV. kér. m. kir. állampénztárnál: özv. Halász Imréné sz. Munkácsy Etelka ref. lelkészözvegynek (lakik: Budapest, V., Deák-tér 1., I. 1. a.) egyezernyolcszázötven (1850) K. II. A csurgói m. kir. állampénztárnál a következő csurgói lakos ref. lelkészözvegyeknek: özv. Matolcsy Gyuláné sz. Sütő Rózának egyezerkilencven (1090) K ; Pápa, 1921 augusztus 28.
