Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-02 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1921. akadályozza meg a talpraálíást, a céltudatos cselekvést, a jövőnek élést, az örökkévalóba való szilárd kapcsolódást? Ha van hitünk, mely megtermékenyíti a szenvedéseket s hús* véti glóriával vonja be a nagypénteki keresztet, akkor minél több szenvedést hordozunk, annál több bennünk a remény a diadalra. Mert minél mélyebben szánt az eke, annál több reményünk van a jótermésre. Olyan nagy legyen tehát a hitünk, amekkora a fájdalmunk. Annyi ragyogó sugára legyen, amennyi tövise van keresztjeinknek. Úgy fogja át meggyötört szivünket, mint a N csillagos ég a háborgó tengert, mely szüntelenül hullámzik ugyan, de hullámvonalai harmóniában vannak a csillagok sugaraival és a mindenható isteni célok pályájával. A hit útja pedig a bűnbánat a szenvedésben. Nagy szenvedés nagy bűnbánatra serkent, mert nagy szenvedésben nagy hitre van szükség. Nagy, porba hulló, alázatos bűnbánatot kell tartanunk keresztjeink alatt. így termékenyül meg szivünk. így nem lesz terméketlen és romboló a mi szenvedésünk. Csend, mélységes, magába merüiő, hangtalan, néma csend az, amire kényszerít a kereszthordozás. Legyen ez termékeny csend. Olyan, amelyben nincs hang, de mégis élet van: a földbe vetett gabonaszem csendje, az anya méhében élő gyermek csendje, hatalmas gondolatoknak csendje és az Örökkévalónak csendje, aki él bennünk. Azok lesznek a győzők, akiknek szivében ilyen csend van. Azok építik a jövőt, akik kétségbeesés nélkül sírnak. A kereszt a húsvéti megnyílt sirhoz vezet. De csak a kereszt vezet oda. Per crucem ad lucem. Az új esztendőben porba omolva alázzuk meg magunkat Isten előtt s igaz bűnbánattal sóhajtsunk hozzá: Atyánk, add, hogy egyesüljünk megváltónkkal a Golgota sötétségében, hogy egyesülhessünk vele a megdicsőülés apotheózisában is. Amen. Szállj alá!* Hzállj alá te szép karácson, Szent karácson gyermeke ! Csillagfónyen, holdsugáron, Szemvakító angyalszárnyon Szállj e gyászos földre le. Hints be, tölts be égi fénnyel Minden lelket egyaránt. Hiszen olyan rémes éjjel, Búval, bajjal, szenvedéssel Ereszkedett mi reánk. * Lapunk múlt számára későn érkezett. Halld meg a szegény imáját És töröld le könnyeit. Özvegyasszony gyászruháját, Árva gyermek éjszakáját Fényesítse meg a hit. Töltsd be hévvel, szent erővel Itt a honfiak sziyét, Hogy ne.nézzünk csüggedt fővel Szembe a nehéz jövővel, Hanem büszke férfiképp! És repülj be, tündérfénybe Öltöztetvén szárnyadat: Rab magyarok börtönébe, Hol a szent karácsonéjbe’ Bús sóhaj kél, könny fakad. Szólj hozzájuk jó híreddel Szent karácsony gyermeke : Hogy közelget már a reggel, Amikor angyalsereggel Törvényt tenni jössz ide . . . • \ -Jöjj ítélet, számonkérés, Vesztetekre zsarnokok; Örökünkbe visszatérés . . . ! S meglesz: mert az Isten él és Az igazság győzni fog! Medgyasszay Vince. A 8=ik vasárnapi iskolai világkongresszus. A vasárnapi iskolák 8-ik világkongresszusát a múlt évben távol keleten, Tokióban tartották meg. A kongresszus külső lefolyása azzal a szomorú ineidenssel kezdődött, hogy a nagy kongresszusi csarnok leégett. Az egész gyűlésről a Fecske* cimü magyar vasárnapi iskolai lap a következőket közli: Négyemeletnyi magas fehér stukkóban franciái gót stilusi épület várta a vasárnapi iskolai munkások gyűlését. A csarnok előtt két szobormű diszlett; egyik oldalon sötétzöld növényzet háttere előtt Jézus fehér alakja, amint jobbkezét egy föídgőmbre teszi, másik kezével az égre mutat; a másik oldalon egy missziónáriusnő alakja, ki egy gyermeket a bibliából tanít. A csarnokban 2900 ülőhely volt. Három órával a kongresszus megkezdése előtt a 700 tagú énekkar még egy utolsó próbát akart tartani. Éneklés közben észrevették, hogy a magas mennyezeten füst támad, néhány pillanat múlva már lángok is mutatkoztak, mire mindenki távozott az épületből. 20 perc alatt már földig leégett mind, csak feketélő romok, szén is hamu jelezték, hol állt a szép épület. De még valami! Jézus fehér alakja, ki kezét 'a földgömbre nyújtja, sértetlenül ott állott fehéren, tisztán. Micsoda nagy Ígéret ez! A világháború, az ezerféle szenvedések * A Fecske felelős szerkesztője id. Victor János kórházigazgató, nyug. tanár; a lapot egyszerű levelezőlapon bejelentett kívánságra bárkinek megküldi, címe: Budapest, VII. kér., Ilkautca 51. szám.
