Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-11-21 / 18. szám
60. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. fordítanunk. Hitte, hogy ez a magunk kötelessége, mert nem egyéb ez, mint Jézus követése, mit senki el nem végezhet helyettünk. Hitte azt, hogy az önbűnein val§ benső herdálásokban és a testvéreiért égő szeretetben a földi életet megemésztő lélek Isten atyai irgalmasságából fölkaroltatván halhatatlanságot nyer; tehát a halál csak a testet öli meg, a lelket senki ki nem veheti az Atyának kezéből. Úem egyéb ez a hit, mint végtelen istenszeretet, bem egyéb ez, mint valósítani a szeretetet mindhalálig. Ilyen volt Tisza István. Sem az ő magyar nemzete, sem prot. népe nem hitte. Kinek a tragédiája lett ez? „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.“ Boldogtalanok, akik nem / hisznek abban, ,hogy vannak férfiak, akik a szeretetet készek valósítani mindhalálig. Mi lettünk a tragédia sorsosai, mi, az ő magyar nemzete és protestáns népe. (Vége kör.) Belmissziói mozgalom Somogybán. A b.-somogyi egyházmegyei közgyűlés által felállított missziói bizottság november 2-án jött össze alakuló gyűlésre és formai megalakulásával kapcsolatban megbeszélés tárgyává tette a kebelbeli gyülekezetek evangelizálásának ügyét. A felmerült kérdések megvitatásából világosan bontakozott ki az a vallási tény, hogy amint a XVI. század reformációjának alapvető ereje és lelkeket átalakító sebes szelleme a Krisztus evangéliuma volt: azonképpen a jelenlegi1 nyomorúságokban is az egyetlen szabadító hatalom N a bibliai keresztyénség. Közel vagyunk már ahhoz, hogy sokfelől megcsalt és minden oldalról szorongatott népünk kijózanodik a bálványistenek imádásából és a politikai kereszténység antikrisztusi dogmáinak hályogát maga kaparja le a szeméről. Már jeleit látjuk az eszmélésnek, már a szellemi, lelki halál kuruzslással és hamis művészettel telt völgyeiben kezd a vágyódás felébredni a Világosság utáp. A félrevezetett és sokféle erkölcsi pocsolyával itatott nyáj itt is, ott is könnyező bűntudattal és bánattal seregük a magányosságba üldözött egyházi szolga köré. A kies legelők és tiszta folyóvizek visszanyerik értéküket az összeomló világ arannyal kivert fehér koporsóinak belső undokságai után. Ha Isten szolgái hivatottsággal forgatják a kétélű fegyvert, határozottan harsog ajkukon a misszió trombitája, sokan jönnek ki a koporsóból új feltámadásra. A középkoron át magas halmokon és hegy sziklákon épített várfalakkal és bástyákkal védték a várbeliek életét és vagyonát. Végső veszélyben a falakra hágtak az őrizők s a felkapaszkodó ellenséges harcosokat a mélységbe taszították. Evangéliumi egyházunk, a mi magas hegyen épített városunk is végső veszedelemben van. Meg van szaggatva a Krisztus teste, eltorlaszolva az út, aláásva az ajtó és a fundamentum. Rohamra szól a Lélek trombitája: Fel a falakra őrizők / Hágjatok fel a tornyokra, próféták! Legyenek a ti derekaitok felövezve és a szövetneketek meggyújtva * (Lukács 12:35.) Tisztuljatok meg a fekélyektől és változzatok meg a ti elméteknek megújulása által és nagyobb lészen a jnásodik háznak dicsősége, hogysem az első háznak dicsősége. (Agg. 1 :9.) A missziói bizottság az alábbi körlevelet becsár totta ki a gyülekezetekhez: Nagytiszteletü Lelkész Úr, Tekintetes Tanító Úr, Tisztelt Presbyterium 1 A belsősomogyi református egyházmegye 1920 szeptember hó 7-én Kaposváron tartott közgyűlésén elfogadta a kaposvárvidéki lelkészértekezlet azon in-" dítványát, hogy az egyházmegye területén a gyülekezeti hitélet védelme és intenzív kiépítése, illetve a lelki munkák E. T.-ben is megjelölt ágainak egységes irányítása és munkálása — belmissziói bizottság felállításával — intézményesen biztosíttassék. Hogy az egyházmegyei missziói bizottság, mint hivatalos szerv, megfelelhessen azon hivatásnak, amelyet az egyházmegyei közgyűlés a határozatban pontosan körülír — november hó 2-án tartott alakuló gyűlésen a következő —, természetesen az egyházmegyei közgyűlés szándékának és határozatilag megjelölt útmutatásának megfelelő munkatervet* foglalt össze az egyes egyházközségek számára: a) Vallásos estélyek tartása a téli hónapokban (egyházmegyénk több gyülekezete már megvalósította), esetleg egyesületek szervezése. b) Gyermekistentisztelet havonkint vagy évnegyedenkint. (Egyházunk reménysége és jövőnk alapja az ifjúság.) c) Vasárnapi iskola. (Voltaképen az ismétlő-tankötelesek egyházias nevelése.) d) Vallásos iratok, ref. lapok, naptárak terjesztése (a nevelés segédeszközei). e) Végzett munkákról az egyházközség lelkésze kimerítő jelentést tesz március végéig az egyházmegye esperesi hivatalához, amely a beérkezett munkákat az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendő összefoglaló jelentés készítése végett leteszi a belmissziói bizottsághoz. Ha valamely gyülekezet az itt közölt munkatervre vonatkozólag bővebb tájékoztatást vagy személyes segítséget akar igénybevenni, ily esetben a missziói bizottság bármelyik tagja készséggel áll mindenkinek szolgálatára. Kelt 1920. évi november hó 10. Kiváló tisztelettel vagyunk anyaszentegyházunk szolgái: Kontskó Andor sk. Szabó Bálint sk. Dr. Matolcsy Sándor sk. bizottsági elnök. > Tildy Zoltán sk. ' Kovács József sk. bizottsági tagok. bizottsági előadó. Az itt közölt munkaterv a falusi viszonyokhoz mért része-a bizottság teljes evangelizáló prograamjának, amelyhez tartozik a bizottság kiegészítése, gyülekezetek meglátogatása, vallásos népies iratok kiadása, a szociális misszió munkái stb. Örömmel kell eldicsekedni, hogy a bizottság világi tagjai az apostoloskodásban egy vonalban harcolják a maguk hitének harcát és keresztyéni reménységgel futnak a cél felé az egyháziakkal. Vigyázó. L
