Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-11-07 / 16. szám
Harmincegyedik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1920 november 7. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hiratal (Komárom), ahora a tap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EEJ Megjelenik minden vasárnap. [=] A kiadóhivatal vezetője Faragó J&nos, akihez a reklamációk intézendők. [=| Téli teendők. Az őszi munkák nagy részét a legtöbb helyen befejezték, falusi népünk életében bekövetkezik az az időszak, amikor legjobban hozzáférhető. A naptárak el szokták mondani, mi az egyes hónapokban a teendő, szükséges volna ilyen tájékoztatásra egyházi téren /is, de a mai viszonyok ezt szinte lehetetlenné teszik, egy-két újság jelenik csak meg, azok is kis terjedelemben, pedig e kritikus időkben, amikor a magyar jövőt keli megalapozni, hogy az dacolhasson minden jöhető vésszel és viharral,’épen református egyházunknak legelői keli járni a tanításban, a nevelésben, ez méltó egyházunk múltjához, — mi nem szégyeljük, sőt büszkeséggel valljuk, hogy a mi vallásunkat a „magyar vallásnak nevezték*, de egyenesen ezt követeli isteni hivatásunk, e nemzet jövő életében való szereplésünk. Örvendezve állapíthatjuk meg, hogy felelősségérzetünk sok helyen ébredőben van. Központban és Vidéken egyaránt foglalkoznak oly kérdésekkel, melyek mind azt célozzák: miként lehetne református egyházunk erőit a legteljesebb mértékben kifejleszteni. Idők jele, hogy Belsősomogyban belmissziói bizottság alakult. Lelkes papok városi és falusi gyülekezetekben minden elismerésre méltó munkát végeznek önzetlenül, egyedül a Lélektől indíttatva. Sőt újabban a világi elem is vállvetve dolgozik papjával, e sorok Írója nemrégiben nagy megindultsággal tapasztalta- két városi gyülekezetünkben, minő lelkes egyházi munkásságot fejtenek ki világi intelligens hiveink a gyülekezet úgy anyagi, mint szellemi érdekeinek előmozdításában. -A presbiterség kérdése is napirendre kerül, füzetek jelennek meg itt is, ott is, melyek azt tárgyalják, milyen legyen az igazi presbiter és hogy kell ilyenedet nevelni. Ez elsőrangú érdeke egyházainknak és az a lelkész, ki idejét erre fordítja, beláthatatlan szolgálatokat tesz nemcsak a presbiternek, akinek életét nemes becsvággyal tölti meg, hogy a legjobbat adja egyháza javára, hanem egész gyülekezetének, sőt általában református egyházunknak. Gondoljuk meg, Isten a legkisebb, legjelentéktelenebb embert is felséges célokra tudja felhasználni s ki tudja belátni, mit tehet egy lelkes presbiter-gárda nemcsak falujában, hanem a szomszéd gyülekezetekben is, buzgó, egyházias életükkel, nemes versenyre híván fel a talán kevésbbé mozgékony szomszédokat. Ez igénytelen sorok szeretnék felhívni az idők jelét látó lelkipásztoraink, tanítóink és világi embereink figyelmét a téli — különösen az idei téli — egyházi munka fontosságára. Nevelés, tanítás minden vonalon! Olyan időket élünk, amikor megfeszítve kell dolgoznunk, amikor nagyok az akadályok, de annál dicsőbb lesz az eredmény. A legtöbb helyen már rendszeresítették a vallásos-estélyeket, a templomi igehirdetésen kívül ezt az alkalmat kell kiaknázni a nevelés céljaira, de ahol úgy látjuk, hogy valami oknál fogva a vallásos-estélyek nem érik el céljukat, ne riadjunk vissza más módoktól sem. Például a presbiternevelésre nem tartanám célszerűtlennek, ha minden presbiteri gyűlésen szólna a lelkész valamit a presbiter tisztéről, tervszerűig elkészítve 4—6 gyűlésre előre mondanivalóit. A vallásos-estélyeken alkalmas felolvasásokkal és előadásokkal igyekezzünk a református felekezeti öntudatot felkelteni, ahól megvan, erősíteni. Ez nem azt jelenti, hogy áldatlan polémiákat zúdítsunk esetleg egy vegyes felekezetű község lakosaira, a mi egyházunknak oly gazdag, pozitív értékei vannak, hogy azokat polemiamentesen is elő lehet adni, de ha polemizálunk is, jusson eszünkbe a nagy igazság:^ jaj annak az embernek, aki úgy védi a maga meggyőződését, hogy a másikét leszólja. Igaza van dr. Révész Imrének, hogy mi akkor járulhatunk hozzá igazán a keresztyén felekezetek közös működéséhez, ha elsősorban betöltjtik speciális felekezeti életünk követelményeit. Ma, amikor titkos és rejtett utakon támadják egyházunkat, tudnia kell minden református egyháztagnak, mi az ő hite és meg
