Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-08-22 /5. szám
20. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. ! Ilyen körülmények között föl kell vetni és minden dunántúli református ember lelke elé vinni a kérdést: mit várunk mi pápai theologiánktól? 1. Várjuk azt a „felvillanó,villámlást az ég aljától az ég aljáig“, amely a világ és a protestantizmus szomorú éjtszakájában megmutatja az ember Fiának napját —; hogy nevelnek nékünk a nyomor, szenvedés, megaláztatás kenyerén megedzett szivti pásztorokat, akik az önfeláldozásig gyöngédek lesznek a gyöngével, élesen küzdők a farizeussal s föltétien meghódolók Jézus Evangyéliomával szemben; akik nem lesznek szolgái Istennek és a Mammonnak, hanem csak Istennek; akik nem válogatnak az Evangyéliom parancsai között, de annak édes igáját egészen magukra veszik; akikre mi, a jóllétben nevelődött puhább lelkek, gyönyörűséggel fogunk feltekinteni; akik az evangeliomi protestantizmust, ha lehet, a régi utakon, ha kell, újításoktól sem félve, újra a világ központjába fogják állítani. 2. Mivel meggyőződésünk szerint csak az Evangyéliomból villanhat ki ez a „fölvillanó villámlás“, várjuk, hogy az eddigi ó- és újszövetségi „biblika theologia“ mellett az Evangyéliom minden tanítására kiterjedő „evangelika theologiát“ adjon elő a lelkészjelölteknek, hogy midőn azok lelkész! oklevelüket kezükbe veszik, ne csak prédikáció-textusokból tudjanak valamit Jézusról, hanem a teljes Evangyélionsot ismerve, elmondhassák: „tudom, kinek hittem“. 3. Ezzel összefüggőleg várjuk tőle s ezt nem szűnünk meg hangoztatni, várjuk a dunántúli egyházkerület nemes hagyományainak, mely nem egyéb, mint a protestantizmus ős talaján való megmaradás, megőrzését; szükséges ehhez a dunántúli egyházkerület történetének teljes kifejtése, hogy abban a vitában, amelyet a szimbololatria és tartozékainak újra erőszakolása kelt a protestáns kebelben, hallassuk mi a prot. hitéért szenvedett egyházkerület századokon át leszürődött meggyőződését, amelynek annyi nagy emberünk — két éve idéztem őket — adott kifejezést s amely legélesebben ott van Tóth Ferenc szavaiban: „(a hitvallásban való) meg nem egyezhetés megsirathatatlan kárt tett a két Ekhlésiának (a lutherinek és kálvininak) és amelyről könnyen meg is edgyezhettek volna s meg is lehetne edgy ezni*. A dogmának illő tiszteletben tartása, de viszont a lelkiismerettel szemben kellő helyre szorítása előttünk világot püspökeink lelkében, akik, mint Dunántúl minden szenvedését mindenkinél jobban érzők, a leghívebb megtestesítői hagyományos szellemünknek. A bölcs mérséklet és világos értékelés, amely az ő lelkűkben él s amely az Evangyéliomra néz szünetlen, nélkülözhetetlen kovász honi egyházunk életében — ebben a szellemben kell nevelni Dunántúlt a honi egyház javára. 4. Várjuk tőle, hogy élén a kerület első papjával, annak irányítása mellett szive legyen a kerületnek; őrködjék, hogy a kerület evangyéliomi szellemű határozatai ne jegyzőkönyvi pontok maradjanak csupán ; hogy felrázza F^lsődunamelléket. (mihelyt lehet), hogy elpusztult nyolc iskolája helyett támassza fel a komáromi kollégiumot az ellenreformáció állította iskolákban egyházunk számára elvesző felsődunamelléki prot. ifjúság megmentésére (cseh megszállás alatt még inkább szükség van erre!); gyakoroljon irányító befolyást az új énekeskönyvre, mert az eddigi tapasztalataink szerint nincs kizárva, hogy, mint hosszú vajúdás útján érdemes halotti énekes könyv akkor állott elő, mikor 1841-ben a duuáutúli kerület azt megcsinálta; a templomi énekes is várja a közbelépést; várjuk, hogy mozgalmat indítson arra nézve, hogy, mint régebben is, lelkészjelölteink megszerezhessék a tanítói oklevelet: viharok mutatták meg ennek szükségességét. íme tehát a legszentebb ügyeink irányítását várjuk az élén a püspököt tisztelő theologiánktól. Szabad-e ennek megszűnnie ? Szabad-t elsatnyulnia ? Nincs-e szükség arra, hogy ez teljes virágzásban lehessen ? De miként lehetséges ez? A keresztyén politikai pártoktól meg kell kívánni, hogy főiskoláik alapjait az állami pénz elértéktelenedése miatt pusztulni ne hagyják. Ez az első. A második: járuljanak az egyházak nagyobb összegekkel a főiskola fenntartásához; a szuplikáció, úgy, ahogy a pápai egyházmegyében van, állíttassák fel minden egyházban s ha theologusok az utazási viszonyok miatt nem végezhetik, végezze el minden gyülekezetben a szomszéd lelkész. A harmadik: alakíttassák egy belkörü egyházi egyesület a theologiai akadémia pártolására az egyházkerületben; a tagok évi hozzájárulást ajánlanak meg s egyházmegyei, kerületi gyűlések alkalmával gyűléseket, ünnepélyeket rendezzenek. Lehetővé kell tennünk, hogy theologiai tanáraink anyagi függetlenségben tudományuknak élhessenek úgy, mint a háború előtt. Lehetővé kell tennünk jelesen érettségiző ifjainkra nézve az ingyenes tanulást, sőt a tovább tanulást. Számoljon a lelkiismeretével mindenki. Pápai theol. akadémiánk fönntartása az egyházkerület elsőrendű, becsületbeli ügye. Püspökünk megtett és megtesz ez ügyben minden lehetőt, siessünk tehát támogatására. Kiss Zoltán. A Dunántúli Prot. Lap a jelen számtól kezdve, Isten segítségével, újból hetenként fog megjelenni. Amidőn ezt bejelentjük, tisztelettel felkérjük lelkésztársainkat és világi urainkat, hogy az egyházi élet körébe vágó kerületbeli hírekről kellő időben értesítsék lapunkat, szívesen fogadunk — lapunk szükreszabott voltára való tekintettel — lehető rövidséggel megirt cikkeket is.
