Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-08-01 / 4. szám
16. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. nak a világ felett. Páris és Moszkva e két irány gyújtópontja. De a kohóban már fel-felbugyborékol valami új, valami fényes és ragyogó. Valami, ami ha felszínre jut, elnyomja az alsó két réteg tombolását, véget vet az égető és gyötrő fárda!maknak. Valami, ami nem öl erőszakkal és nem kuruzsol ravaszsággal, hanem megállapítva a diagnózist, eltávolítja az útból a forrongó kohót. Igen, a lélek emelkedőben van. A világ lelkiiimerete ép úgy előtör, mint az áldozatának holttestét szemlélő gyilkosé. S ekkor megindul a formátlan s fekete vizek felett lebegő lélek munkája, mely világokat teremt. A történelem most forrongó kohóját emberkéz készítette, emberkéz dobált abba gyúlékony anyagokat, emberkéz dobálja ma is mindenfelé azokat a gyúlékony, jelszavakat, melyek újra felkelthetik a már-már hamu alatt lappangó tüzeket. De Isten vezeti a kibontakozást. Isten akarata a cél. S bárhogy tombolt is a khaosz, belőle világ lett. Bárhogy tombol is a világ, belőle Isten országa lett. Bármit főznek is az erőnek emberei, vagy a kuruzslók, a szeretet és igazság kiállja a tüzet s új fénnyel tör elő világosságot hirdetve. Ezért mi hiszünk. Ezt a hitünket most, mikor mink legelsők, magyar reformátusok, megéreztük, sőt megtapasztaltuk a lélek lehelletét, azért, amelyik majd rendbehozza a világot, reménykedve magunkba zárjuk. Nem azért, hogy elveszítsük, hanem azért, hogy magunkban ápoljuk. Ha megragadjuk ezt a lelket, akkor eszközei leszünk annak, ami azt jelenti, hogy a világ újjáépítésében s közelebbről teljes hazánk újjáépítésében nekünk nagy szerepünk lett. (ANTAL LAJOS í 1860—1920. I Gyors egymásutánban múlnak el s hagynak itt bennünket vezető képességgel bíró jeleseink. A tatai ref. egyházmegyét ismét nagy veszteség érte. Istenben boldogult ifj. Czike Lajos és testvére Czike Pál lelkésztársainkat még feledni sem tudtuk, kik közül bármelyikre is nyugodtan rábízhattuk volna, az ő kiérdemesült — elhagyott édesatyjuknak, id, Czike Lajosnak örökségét : az általa egyházmegyénket egykor mintatractussá tett esperesi hivatalt, s mikor három évvel ezelőtt alighogy megtaláltuk közöttünk az arra legméltóbb utódot Antal Lajosunk személyében : ime! folyó évi május hó 3-án, hirtelen halállal ő is itt hagyott bennünket. Dacára utolsó szavainak, itt hagyta lábai bénultsága miatt magával jótehetetlen szeretett nejét, kit tömérdek sok hivatalos elfoglaltságai között is, mindig mindenben szelíd lelkülettel vett körül és őt nagy figyelemben részesítette. Itthagyta a szegénység düledezett romjaiból a jólét virágzására emelt szeretett egyházát, az ászári ref. egyházat is, Kisbér és Hánta társegyházaival együtt, melyeknek jegyzőkönyvei és épületei mindvégig tanúi lesznek nagy papjuk hűségének és áldott lesz emlékezete még a későbbi nemzedékek előtt is. Született Tatán, 1860 jan. 10-én Antal Lajos ügyvéd és Nagy Lidia szülőktől. Testvérbátyja volt a mi szintén büszkeségünk, dr. Antal Géza pápai theol. tanár, volt országgyűlési képviselő, egyházkerületi főjegyzőnknek. Elemi iskolába szülővárosában járt. Középiskoláit Tatán, Nagykőrösön és Pápán végezve, lelkésszé avattatott, 1884 jun. 29-én. Káplán volt Szomódon, Lábatlanon, Étén, Bokodon, kétizben Kocson a nagynevű László József mellett. Ászári lelkész lett 1885 november hó elején. Házasságra lépett Kocsis Gizellával 1886 augusztus 9-én. Gyermekei: Margit, Haíka Sándor csokonvai ref. lelkész neje, Gizella, Magyar Géza száki ev. lelkész neje, akiket unokáival együtt gyengédséggel szeretett. Mely édesapai gyengédségét kimutatta az által is, hogy elhunyt első Gizella nevű kis leánya sírjára, sokszor titokban zsebébe rejtett rózsát vagy másféle virágot vitt ki a temetőbe. Mint rendes lelkészt, egyházmegyénk csakhamar külömbféle tisztségekre választotta el. Lelkészi- és tanítói gyámoldáink igazgatósági tagja, s ez utóbbinak lelkészi elnöke, egyházmegyei számvevő, aljegyző, tanácsbiró, majd 1903. év óta főjegyzőnk; sok ideig kerületi s konventi megbízatásokat, tisztségeket viselt lelkész volt. Ezeken kívül még a geszíesí járási takarékpénztárnak 1890 óta igazgatósági tagja, 1900 óta vezérigazgatója is . lett. Mikor pedig nagynevű espereselődje: id. Czike Lajos bátyánk nyugalomba tért, a szavazatok többsége Antal Lajosunkat tisztelte meg 1917. évben esperessé választással. Egész élete az önfeláldozó kötelességtudás és a szó legszentebb értelmében teljesítése is volt. Halálát is a túlfeszített munka és egy nem régen volt nyakdaganata okozta. Helyszűke miatt röviden összefoglalva, ezekben a szavakban jellemezhetem egész egyéniségét, melyeket az érte aggódó nejének mondott: „kötelesség az első, még ha az ember életébe kerül is!“ Igen, én láttam, tudom és bizonyságot teszek arról, hogy Antal Lajosunk halála nagy vesztesége nemcsak az ászári ref. gyülekezetnek, nemcsak egyházmegyénknek, hanem egész kerületünknek is. És az ő elhunyta miatt, sok ideig érezni fogjuk lelkiismeretes és nagy munkabíró egyénisége hiányát. Áldott legyen emlékezete! A Mindenható bőséges kegyelme vigasztalja meg gyászoló kedveseit; kiváltképen pedig szomorú özvegyét, kit végső szavaival azzal biztatott meg, hogy nem hagyja itt. Nekünk pedig pótoljó őt Isten gondviselése az árván maradt ászári egyházban, egyházmegyénkben, kerületünkben, az újonnan már megválasztott esperesünkben; de mindenek felett az eddiginél még több tevékenységre, nagyobb buzgóságra és ügyszeretetre hivatott lelkészi karunkban! Császár, 1920 julius 15. Gtortsik N. Sallay IstYfca ref. lelkész.
