Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)

1920-07-17 / 3. szám

1920. DUNÁNTÚL] PROTESTÁNS LAP. 13. oldal. sítés fog megjelenni s az természetszerűleg teljesebbé és világosabbá fogja tenni ezt a szándékosan nagy vonásokban rajzolt képet, amely csak néhány vezető motívumot akart feltüntetni az 1919/20-iki tanév történetéből. VEGYESEK. — Személyi hir. Németh István püspök úr Öméltósága jun. 3-ától jul. 1-ig Pápán tartózkodott az egyházkerület tanintézeteinél tartott évzáró-kollo­kviumokon, osztály-,érettségi és képesítő-vizsgálatokon. Ez idő alatt úgyszólván napról-napra reggeltől-estig fáradhatatlan figyelemmel kisérte elnöki székéből a vizsgálatokat, miközben az egyházkerület fontos ad­minisztratív ügyei is késedelem nélkül nyertek nála elintézést. — A főgondnoki szék. Egyházkerületünk a közeimül: viszontagságai között még nem volt abban a helyzetben, hogy feledhetetlen emlékű főgondnokunk, gróf Tisza István üresen maradt elnöki székének be­töltésére nézve a szükséges intézkedéseket megtegye s a budapesti lapok máris egymásután hozzák az egyházkerület állásfoglalásáról szóló „authenvikus“ híradásokat. Ezek nyomán megszólalnak egyházi or­gánumaink is. Minden arra vall, hogy a dunántúli egyházkerületet egyházunkon kívüli körökből is élénk érdeklődés fogja kisérni akkor, mikor gróf Tisza István örökségébe új főgondnokct állít. Biztosra vesszük, hogy a dunántúli egyházkerület annak idején nagy körültekintéssel s az idők kívánalmainak megfelelő komoly egyöntetűséggel fogja a dolgok élére az egy­házkerület egyik reprezentánsául az elhívandó kiváló világi férfiút állítani. — Uj esperes. A tatai egyházmegye esperes! tisztségére beadott szavazatokat f. hó 2-án bontotta fel Tatán az egyházmegye szavazatszedő-bizottsága. A szavazatok többsége (31-ből 30) Czeglédy Sándor győri lelkészre esett, aki esperesi tisztébe, értesülé­sünk szerint, az ehm. aug. havában tartandó közgyű­lése alkalmával lép. A pápai egyházmegye ez évi rendes köz­gyűlése f. hó 15-én tartatott Pápán. 14-én voltak a különböző bizottságok s az egyházmegyei bíróság gyűlései, amely alkalommal három, kommunista üzel­mekkel vádolt tanító ügyében Ítélkeztek. Az egyház­­megyei közgyűlést 15-én reggel 8 órakor a pápai gyülekezet templomában tartott ünnepélyes istentisz­telet előzte meg, mely alkalommal a XC. Zsoltár ün­nepélyes hangjai után Kis József esperes mondott lélekemelő imát a gondviselés Urához, aki a múlt két esztendő viharai után az egyházmegyét a fejlődés útjára visszasegítette. A megható imádságban fájdal­mas visszaemlékezések hangjai rezdültek meg az egyházkerületet s az egész magyarságot gróf Tisza István halálával ért súlyos csapás felett. A pápai gyülekezet elemi iskolájának termében lefolyt gyűlés legkiemelkedőbb mozzanata Kulin Sándor egyház­­megyei gondnok megnyitója volt, amely csaknem egész terjedelmében mélyen szántó emlékbeszéd volt az egyházkerület tragikus halált halt nagynevű főgond­nokának férfias egyénisége felett, akinek mindjobban felragyogó politikai nagyságát, igaz magyarságát, ön­zetlenségét, családi és közéleti puritánságát az egyh.­­megyei gondnok úr megható és emlékezetes szavakkal fejtegette. Az egyházmegyei gyűlés elhatározta, hogy a gondolatokban gazdag emlékezést az esperes úr megható imájával együtt egész terjedelemben a jegyző­könyvébe iktatja. Hódoló táviratot küldtek az ország kormányzójának, Horthy Miklós őfőméltóságának s az egyházkerület főgondnokának fájdalmas és megrázó halála felett érzett részvétüket a boldogult özvegye előtt jegyzőkönyvi kivonat alakjában juttatják kifeje­zésre. A pontonként felolvasott esperesi jelentést Vikár Kálmán fő- és Jakab Áron aljegyző referálták. Az egyházmegye erélyesen állást foglalt azon egyházi belhivatalnokok és presbitériumok ellen, amelyek a megpróbáltatások idejében az egyházi törvények iránt tartozó kötelességüket akár szóval, akár sajtó útján megsértették, ily irányú felterjesztést intéznek az egy­házkerülethez. A gyűlés további idejét a szokásos adminisztratív ügyek, ehm. gyámoldai stb. számadások, vagyoni és tanügyek foglalták !e. Majd a tárgyalások­ban kifáradt tagok sikerült és emelkedett hangulatú közebédre gyűltek össze a Böröczky-féle vendéglőben, ahol természetesen több lelkes pohárköszöntő hang­zott el az egyházmegye vezetőségére, valamint a lel­­készi és tanítói status közötti eszményi összhangra nézve. — Tízéves találkozó. Talán a jobb idők kö­zeledtét jelzi a háború óta főgimnáziumunkban először végbement 10-éves találkozó. A tizévvel ezelőtt érett­ségizettek közül sokan hiányoztak ugyan, hiszen 4-en hősi halált haltak, mások Szibériában sínylődnek. A jun. 27-én végbement szép ünnepélyen az 1913. év maturusai nevében dr. Jókay-Juhász Miklós tb. fő­szolgabíró és földbirtokos szép szavakban üdvözölte a főgimn. tanári kart, melynek részéről Faragó János igazgató válaszolt. A ref. templomban Szabó Imre bpesti s. lelkész tartott gyönyörű prédikációt magasabb szempontból fejtegetve az ifjúi élet varázsát. A talál­kozók által tartott közebéden megjelent Németh István püspök úr Öméltósága is s meleg szavakban üdvö­zölte a főiskola volt diákjait. — Érettségi vizsgálatok. A pápai főgimnázi­umban jun. 22-től jul. 1-ig folyt az érettségi vizsgálat, melyen Németh István püspök úr Öméltósága elnökölt, mig a közoktatásügyi kormányt dr. Nagy József Erzsébet-nőiskolai tanár képviselte. Az érettségin nem­csak a Pápán végzett tanulók vettek részt, hanem külön püspöki engedéllyel 9-en olyanok is, akik a csehek áltál megszállt Komárom bencés főgimnázi­umában végeztek, ott az érettségi írásbeli vizsgálatokat sikerrel kiállották, de akiknek a csehek nem engedték meg, hogy a nemzeti tárgyakból (magyar irodalomból és történetből) ott vizsgát tehessenek. Vizsgára álltak 59-en, szóbelire bocsáttatott 56; jeles 6, jó 14, egy­szerű 27, 2 hó múlva javít 5, ismétel 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom