Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-03-29 / 13. szám
Harmincadik évfolyam 13. szám. Pápa, 1919 március 29. DDNMTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYEMegjelenik minden szombaton. A 2ar szellemi részét érintő közlemények a felelős szerkesztő címére (Pápa, Damjanich-utca 3. sz.) küldendők. «=> Előfizetési díjak (egy évre 20 K, félévre 10 K), hirdetések, reklamációk a kiadóhivatal (Pápa, Főiskola) címére küldendők Hirdetések díja megegyezés szerint. Van-é valami mondani valónk? Ha a kapitálista társadalom bérencei lettünk volna azzal a tiszttel, hogy a kis gyermek vallási nevelésétől kezdve a templomainkban szüntelen zengő evangéliumon át egész a koporsóig a tőke rabszolgaságában segítsük tartani a proletárlelkek százezreit, ha csupán valami negativ és akadályozó tényező lettünk volna a gazdasági fejlődés feltartóztathatlan folyamatában, akik a világháborút előidéző rettenetes szenvedélyeknek prostituáltuk magunkat, akkor most torkunkon akadna a szó s terrorizálva, meghunyászkodva, megszégyenülve elhallgatnánk. Mivel bizonyos becsületes nyiltszivüséget mindenki elismer felőlünk, bevallások., hágj' számításunk csődöt mondott, szerepünket lejátszottuk, mondani valónkat elmondottuk s megszűnvén a görögtüz káprázatos fénye, eljött reánk nézve is a rideg valóság s a kapitálizmus rombadőltével mi sem tehetünk mást, mint futunk a puszta anyagi önfentartás feltételei után. Ámde mi úgy érezzük, hogy mondani valónk még koránt sem fogyott el, feladataink nem szűntek meg, sőt az építés heroikus munkájának arányai most bontakoznak ki előttünk igazán. Mi felkerestük híveinket kunyhókban és palotákban egyaránt, igaz testvéri szeretettel részt vettünk örömükben, bánatukban, megértő szívvel, minden gyűlölet nélkül fordultunk minden embertestvér felé, az emberiség nagy szolidaritásának őszinte hirdetői voltunk. Nem estünk győzelmi tébolyba, mikor harci sikerek hírét hozták, mert tudtuk, hogy minden győzelem és minden vereség anyákat tesz gyermektelenekké, magyar, vagy másnyelvü nőket özvegyekké, gyermekeket árvákká és szeretetünk ölelő karjair mindenki számára készen állottak annak az Úrnak nevében, aki e föld minden gyermekéért egyaránt oda adta isteni életét. Mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy egykor szabadon járhattunk a kapitálista társadalom palotái és inséglakásai között, de Istentől nyert feladatunknál fogva keresnünk kell a bejáratot abba a társadalomba is, amelynek tagjai prole-| tárok. Ettől a tisztünktől az egyetemes emberiség szempontjából is oly roppant jelentőségű valláserkölcsi feladatunktól, ettől az Istentől reánk bízott szédületes nagyságú felelősségünktől nem tántoríthat el soha senki és semmi. Be akarunk és be fogunk menni az emberi társadalom minden új átalakulásába, mert olyan értékek képviselői vagyunk, amelyek minden emberi társadalomra nézve egyaránt szükségesek, olyan értékeké, amelyekre mindenkor bátran és szívesen rá tesszük egész életünket. A mondani valónk nem fogyott el, á szeretetünk csak megszaporodott s a ránk váró munka alól nem vonogatjuk ki a vállainkat; Revideáljuk érvényesülésünk módjait, változtathatunk eddigi külső magatartásunkon, de bármi történjék is, frefyet követelünk magunknak ott, ahol a történelem zuhogó pörölycsapásai alakítják a jövőt. így teszünk, mert máskép nem tehetünk. S tesszük ezt nem a bérért. Emberi számítás szerint hamar eljöhet az az óra, amikor kivált azoknak, akik közöttünk fiatalabbak, könnyebb lenne keresni olyan életpályát, ahol a munkának kevesebb a tövise, amikor az elgyengült aggok bátran kérhetnék az új társadalmi rendtől életfentartásuk lehetőségét. Ám ez az őrhely csúfos elhagyása volna, árulás egy olyan igazság ellen, amelyet jól megfontolva életünk centrális igazságává tettünk. A mi szerepünk nem passzív tűrés az új társadalomban, de aktiv közremunkálás oly irányban, hogy a názáreti Jézus örökre felülmúlhatatlan egyetemes emberszeretete ne csak papirigazság, de élő valóság legyen az emberek között. S ennek a közremunkálásnak fontosságát egyetlen komoly gondolkodó sem 1 fogja kétségbe vonni. Mikor e sorokat írom, tisztában vagyok azokkal a nagy nehézségekkel, amelyek a közvetlen jövőben állanak előttünk. Ám a nagy dolgokra az Isten azokat méltatja, akiket nagyon szeret. A ma, a holnap sötét fellegekben borong, a holnapután ragyogó verőfényben fog kiderülni. Csak a reménységet el ne veszítsük, a
