Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-03-22 / 12. szám
94. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919. Könnyű hát kiszámítani, hogy az emberek roppant tömegei belátható időn belül a vallási renaissance útjára fognak lépni s kimondhatatlan sóvárgással fogják keresni azt az egyházat, amely lelkűk számára enyhet, nyugodalmat, békét és igazi szabadságot képes nyújtani. S melyik egyház lesz ez? Az-e, amelyik politikai fondorlatokkal komplikálja a gazdasági harc rettentő küzdelmeit ? Azé-e, amelyik hű zsoldosként hordozta és szentelte meg a hadban álló népek számára a fegyvereket ? Távolról sem. Azé az egyházé a jövő, amely revízió alá veszi a maga múltját, tradícióit s az önfeláldozás eszményképére, a Jézusra átalakulva őszinte testvéri szeretettel, hatalomvágy nélkül, de igaz, testvéri szolgálatra készen várja ölelő karokkal a kettős harcok viharában elcsüggedt s csalódott emberek százezreit. Szabad hinnem, hogy ez az egyház mi leszünk? Czeglédy Sándor. VEGYES. Lelkészválasztás. A felsőbaranyai egyházmegyében fekvő bissei egyház Horváth Zoltán segédlelkészt, főiskolánk volt növendékét választotta meg lelkészéül. A Kálvin Szövetség konferenciája. Az egyházunkra váró súlyos megpróbáltatások fenyegető veszedelme arra indította a Kálvin Szövetség vezetőségét, hogy a Szövetség ez idei elmaradt konferenciáját április hó 8—10-ik napjaira Budapestre a Rádayutca 28-ik szám alá a theológia dísztermébe összehívja. Az előadások a legégetőbb kérdésekről fognak szólani és pedig: Az egyház és állam szétválasztása; Egyházunk és papságunk sorsa ; Iskoláink államosítása s a kálvinista nevelés új feladatai; A legsürgősebb egyházi reformok; Kálvinista népünk szociális megszervezése stb. A konferencia tárgyalni fogja a Kálvin Szövetség új munkaprogrammjának kérdését is. Jelentkezések a Prot. Egyh. és ísk. Lap szerkesztőségéhez intézendők. A hitoktatás kérdésében a tárgy fontossága folytán szívesen adunk helyet ellentétes, de elvi magaslaton álló nyilatkozatoknak. Legszívesebben azonban azt vennők, ha munkatársaink olyan konkrét javaslatokkal s tervekkel állanának elő, amelyek a hitoktatás ügyének legradikálisabb megoldása esetén is alkalmazhatók lennének. Ne engedjük, hogy a vallásoktatásnak a szekularizált iskolákból való esetleges kitiltása készületlenül találjon bennünket. Az evangéliumi egyházak világszövetsége. Lapunk mai vezércikke rámutat arra a nagy fontosságra, melyet az e néven megalakult világszövetség a béke érdekében való munkálkodásával képvisel s egyúttal arra a szükségességre, hogy nekünk, magyarországi reformátusoknak is külföldi hittestvéreinkkel együtt kell munkálnunk a jogos és igazságos békés viszonyt a nemzetek között. A cikket olvasóink figyelmébe ajánlva, felhívjuk az érdeklődőket, hogy csatlakozásukat dr. Antal Géza theol. tanárnál (Pápa) jelentsék be, ki a jelentkezések alapján a további lépéseket meg fogja tenni. Laptársainkat kérjük a cikk közlésére és e nagyfontosságu ügy propagálására. Wilson és a béke. „A békének igazságosnak kell lennie s hogy az lehessen, keresztyén békének kell lennie.“. A vallásügyi minisztérium politikai államtitkárságát, bár minden jel arra vall, hogy kormányunknak most legégetőbb teendői a vallás- és közoktatásügyi minisztériumokban vannak, mindezideig nem töltötték be. Úgy látszik, nehezen találtak olyan személyt, aki mind a kormánynak, mind a prot. közvéleménynek bizalmát bírja. Dr. Kováts kormánybiztos, legnagyobb sajnálatunkra, nem vállalta e fontos állást. Végre megtalálták az alkalmas személyt s Kun Béla főispán-kormánybiztos, volt orsz. képviselőt a köztársaság elnöke kinevezte a vallásügyi minisztérium politikai államtitkárává. Vajha az új államtitkár kivívhatná ref. egyházának s az egész magyar prot. világnak bizalmát és elismerését is. A közoktatási miniszter a somogymegyei tanítók körében a többek közt ezt a kijelentést tette: „Mi forradalmasíiani akarjuk a lelkeket, fel akarjuk szabadítani az ifjúságot a dogmák és a legendák uralma alól, fel akarjuk nevelni a szabad gondolkodású nemzedéket“. Éhez nekünk van néhány szavunk. A protestantizmus mint eszmei áramlat minden zavaró mellékkörülmény ellenére is a dogmák és a legendák alkonyát jelentette. A dogmákkal vívott harcban nekünk már olyan tapasztalataink vannak, aminővel a szociáldemokrácia még nem rendelkezhetik. Tudjuk pl., hogy a dogmákat kiirtani nem lehet. A megsemmisített dogmák helyén rendesen újak támadnak, amelyek még nagyobb erővel követelik az egyeduralmat mint a megszűntek. A pápa infallibilitása, a szeplőtlen Szűz fogantatása tényleg dogmák, melyek nehéz engedelmesség igájába hajtják a lelket. Mi nem is vállaljuk őket. De tudjuk azt is, hogy az atheizmus, a történelmi materializmus dogmái még szigorúbbak. Az őskeresztyénség finom, leheletszerű legendáit a haladó protestantizmus nevükön meri nevezni s nem szakad meg bele a szive, ha valami* modem elme kimutatja bennük az irrationalis elemet. E legendák alapos analízise mindazáltal gazdag eszmei tartalmat hoz napfényre. A hihetőség nagyobb foka rejlik bennük, mint a Kautsky-féle legendákban az őskeresztyénség okairól; vagy pláne abban a naiv regében, ami legközelebb a közoktatásügyi miniszter kiadásában megjelenő Néptanítók Lapjában I. István magyar király agrikultur alapszándékaira nézve látott napvilágot. Félő, hogy az ellendogmák s ellenlegendák kora következik.
