Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-26 / 4. szám
26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1919 bántották szemünkre a politikai élet ügyes szélkakasai, nem bánt a lelkiismeret. Még ez a hibánk is erényünkből sarjadt. Mi azt, amit jónak találunk, nem hagyjuk menten a faképnél, ha a haszon, az elismerés szele máshonnan kezd fújdogálni. Nem vagyunk mozgékonyak, ügyes törtetők, akik a pillanatnyi konjunktúra előnyeit kihasználnók. De ha valahova oda állunk, kálvinista keménységgel megvetjük a lábainkat és kitartunk, ha a világ ellenünk esküszik is. Ilyen barátságunkra, ilyen kemény hűségünkre számíthat a népköztársaság is, mig tiszteletben tartja a vallásos meggyőződésünket s meg nem bolygatja egyházunknak annyi vihart látott hatalmas épületét, melyben a magyar államiság veszni tért ügye is olyan sokszor menedéket talált. De lássuk most már az 0. R. T. egyházpolitikai állásfoglalását. Véletlenségből kezünk közt van a testvér evangélikus egyház felelős vezetőinek, négy egyházkerülete elnökségének a népköztársasághoz benyújtott egyházpolitikai memoranduma is. A felelős és felelőtlen állásfoglalás között való különbség igen tanulságos lesz ránk nézve. Az ev. egyház a demokratikus Magyarország megalakulását örömmel üdvözli s bizalommal várja, hogy évszázados tiszta demokratizmusa, jogegyenlősége, testvéri szeretete, a más meggyőződésüek iránt tartozó türelmessége és puritán egyszerűsége a magyar állam kebelében megvalósuljon. Ünnepélyesen kijelenti, hogy a kormányt a belső nyugalom biztosítása, a külső béke megteremtése, a magyar integritás védelme szolgálatában készséggel támogatja. Az egyház és állam közötti viszony esetleges megváltozására nézve meggyőződését a következőkben terjeszti elő:,, Az ev. egyház a történelmi folytonosság alapján feltétlenül ragaszkodik évszázados küzdelmekkel kivívott, törvényekben biztosított jogaihoz, melyek önkormányzatát, gyülekezet- és iskolafenntartási jogát s az állam anyagi hozzájárulására vonatkozó jogigényét illetik. Az egyháznak az állam törvényeiben megállapított eddigi kapcsolatát a jövendőben is fenntartani kívánja. Kívánja az 1848. XX. t.-c. alapján a teljes vallásegyenlőséget s egyenjogúságot s ezen elvnek az állami élet minden vonatkozásában való érvényesítését. Külön is hangsúlyozza, hogy minden fokú iskola felállítási és fenntartási jogát a fennálló törvények érvénye mellett feltétlenül fenntartani kívánja és iskoláinak esetleges államosítása ellen már előre tiltakozik. Az 1848. XX. t.-c. rendelkezésére való hivatkozással bizalommal kéri és várja a népkormány intézkedését, hogy mindezen s még ezenfelül jelentkező kérdések rendezésénél az egyház hatósága feltétlenül meghallgattassék. Komoly ígéretet tesz a kormánynak, hogy az egyház benső vallásos életében és tagjai világnézetében lüktető krisztusi lelkű lettel és az egyháztörténelmi hagyományában kikristályosodó meggyőződésbecsülésével mindenkor hűséggel védelmezi a vallásfelekezeti türelmességet, becsületes igyekvéssel mindent elkövet, hogy a különböző templomokban imádkozó emberek megértő szereíeítel és egymás becsüléssel éljenek a haza határai között s a mostani nehéz időket ne súlyosbítsa egy esetleg feltámadó vallási üldözés ijesztő réme. De ugyanekkor a lelkiismereti kötelesség erejével azzal a kérelemmel lép a népkormány elé: tartózkodjék minden olyan intézkedéstől és erőszakolt reformtól, mely milliók legszentebb hitének és vallásosságának megzavarásására alkalmas s kímélje meg szerencsétlen nemzetünket egy áldatlan kultúrharcnak még a megmaradt romokat is szétvető pusztításától.“ S ezzel szemben a 0. R. T. egyházpolitikai reformja ? „Az egyház és állam szétválasztása, szabad egyház szabad államban, az állam és egyház eddigi viszonyának fokozatos és méltányos megszüntetésével, a felekezetek között való teljes jogegyenlőségnek és viszonosságnak az 1848. XX. t.-c.-ben kifejezett elve alapján, az egyházi, közoktatási, társadalmi intézmények jogosultságának épségben tartásával(Dőlt betűkkel az van Írva, ami az O. R. T. első programmjával szemben többletet jelent). Az ev. egyház jól megfontolt, körültekintő s ünnepélyes emlékiratával szemben első sorban az 0. R. T. programmjának hevenyészettsége feltűnő. Komoly, életbevágó változásokról van szó. A programm nemcsak nekünk szól, akik végtére is meg tudjuk érteni az 0. R. T. gondolatvilágát, de a magyar társadalomnak, sőt a kormánynak is. Itt minden szónak a helyén kellene állania s minden kifejezésnek szabatosnak kellene lennie. S nem az. A Cavour-féle Chiesa libera in liberó stato jelszavának a jelen összefüggésben nincs sok értelme. Magyarok vagyunk s a szivünk mélyéből óhajtjuk, hogy szabad ref. egyházunk szabad államban viruljon. Am fájdalom, államéletünk szabadsága nálunk sokkal hatalmasabb világpolitikai tényezőkön fordul meg. Nem szólunk arról, hogy az 0. R. T. az egyházi, közoktatási és társadalmi intézményeket in genere veszi oltalmába. Bizonyosan azt akarja mondani, hogy separatio után az egyház közoktatási és társadalmi intézményeinek épségben kell maradnia. Aláírjuk.
