Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-12-07 / 20. szám
1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 129. oldal. nünket az egyházkerület többi egyházai is. Ezért segítenek készségesen, hogy ezek a fáklyái a magyar életnek ne csak ki ne aludjanak, de újabb s hatalmasabb ragyogással tündököljenek a jövendő évszázadok felé. Püspök űr gyűjtési akciójához minden jóakaratu egyháztag csak sikert .kívánhat és gratulálhat. Az adakozásra felhivó püspöki szó kellő időben elhangzott, mélységes megfontoláson s a kerületi intézmények iránt érzett igazi atyai szereteten alapuló főpásztori enunciáció volt. A bátorságnak, határozott akarásnak a tettre kész hitnek egy nagyszerű ténye, amelynek gyógyító ereje van. Haszna pedig óriási. Aki ezt a gyűjtést egyszerűen a közjótékonykodás gyakorta kétesértékü megnyilvánulásai közé akarja sorozni s magára nézve közönséges molesztálásnak tartja, súlyosan téved. Annak el kellene egy kissé jönni ide a főiskolába és nőnevelőbe s meg kellene tekintenie ezt az erőfeszítésekkel teljes elszánt munkát. Meg kellene győződnie arról, hogy minden ajándékozott fillér és tárgy mint válik életté és erővé s menten más meggyőződésre térne. Azok pedig, akiknek megadatott, hogy a jelen állapotokból egy kissé a jövendőre is tudjanak következtetni, még boldogabb megelégedéssel és szeretettel üdvözölnék az egész akciót. Mert az ilyenek megtudják becsülni, horderejűkben kellőleg tudják méltányolni azokat a lépéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az egyházkerület s annak intézményei a közvetlen érintkezés életkapssolatába kerüljenek egymással, mely a jobb jövőnek s a fennmaradásnak egyetlen záloga ezekre az intézményekre nézve. A világprotestántizmus a magyar protestánsokért Most érkezett hozzánk a Presbyteri Egyházak Világszövetségének Edinburghban megjelenő szemléje a Quarterly Register. Idők jele, hogy a novemberben megjelent szám közvetlenül és aránylag rövid idő (egy hét) alatt jutott el hozzánk. A sok érdekes cikk közül a Kereszttel látogatott Egyház rólunk beszél. Ebből adjuk a következőket: A kereszttel látogatott Egyház alatt, az elszenvedett rettentő üldözésekért, a Francia Protestáns Egyházat szokták érteni. De ugyanezt a nevet joggal viselheti most a Magyar Református Egyház, mely a forradalmi mozgalmak, a törvénytelen megszállások és hirtelen területi változások következtében keserű megpróbáltatásoknak és üldöztetéseknek volt alávetve. A fegyverszünet megkötése, mely sok országnak a békét jelentette, Magyarországon, úgy látszik, a zavart helyzetet csak súlyosbította. Budapesten egy ideig a bolsevizmus pestisként dühöngött. Erdélyt, a keleteurópai protestántizmus történeti bástyáját a román csapatok özönlötték el. Más országrészeket a csehek és jugoszlávok támadtak meg. A legnagyobb veszedelem azonban abban az eshetőségben rejlik, hogy a békeszerződés következtében Románia tartós birtokába jut oly területeknek, melyek eddig magyar uralom alatt állottak. Ez minden valószínűség szerint maga után vonja a nagy Magyar Református Egyház feldarabolását, Erdélyben és másutt a román türelmetlenség és követelőzés hatáskörébe kényszerítését, sok helyen mint idegen felekezetnek teljes elnyomását, különbözői iskolái és kollégiumainak a Görög Egyház szűk látókörében nevekedett vezetők kezébe jutását. A több mint másfél milliónyi protestáns lakosság a csaknem ugyanannyi római katholikussal a görög keletiek és görög katholikusok kegyétől fog függeni, pedig azok létszáma csak néhány ezerrel több. Hogy e félelmek jogosultak, igazolják az eddig történtek. Hogy az Egyházi alapokat a román rablás elől megmentsék, Budapestre szállították, ahol meg a bolsevisták vitték el. Az egyházi iratok nagy részét megsemmisítették. Erdélyben a közoktatási intézményeket katonai erővel foglalták el és csak román nyelvű tanítást engedélyeztek; egyházgyülést csak hatósági engedéllyel és a katonaság jelenlétében lehetett tartani, sőt rendeletet adtak ki az istenitiszteletnél használandó formát illetőleg is. Azokat a református és katholikus lelkészeket, akik nem engedelmeskedtek, letartóztatták, bebörtönözték és brutális bánásmódban részesítették. A városokból sok egyháztagot kikergettek, ilymódon akarván kevesbbíteni a magyar nyelvű többséget. Gyakran hallani kegyetlenségekről, melyek már vandalizmus számba mennek. Nyilvánvaló, hogy a románok le akarják törni a protestánsokat és azt a protestáns lelkűletet, melyről azt hiszik, hogy ellensége az ő támadó és ultranacionális céljaiknak. A lelkészek és tanerők fizetéskiegészítését beszüntették és a Református meg a Lutheránus egyház egész szervezetét megbénították. Az ember nem nagyon lepődhetik meg az ilyen eljáráson, hisz Balkánállamról van szó, amely ellensége a vallásszabadságnak, a kérdés azonban ez: Vájjon mit szólnak ehhez a világ protestánsai és a brit reformátusok, eltürik-e, hogy ez így folytatódjék? Itt elmondja a cikkíró, hogy a magyar egyházak delegátusokat küldtek ki Hágába, akiknek segélykiáltása nem volt hiábavaló, mert ügyükben megmozdult Nyugat protestántizmusa, elsősorban a Presbyteri Szövetség. Kilenc hónap előtt emlékiratot küldtünk érdekünkben a békekonferencia brit tagjaihoz, melyre március 13-án a következő választ nyertük: „Őfelsége kormányának a békekonferencián levő delegátusai nem fogják szem elől eltéveszteni a Magyarországi Református Egyház jogos érdekeit, amelyekről különben nincs indokunk feltételezni, hogy veszélyeztetve volnának“. Az azóta történt események alig igazolják ezt az optimista felfogást. Ép ezért az Egyházak Világszövetsége, melynek célja a nemzetközi barátság ápolása, szükségesnek tartotta tovább menni és október hó folyamán Hágában tartott végrehajtó bizottsági gyűlésén, a magyar küldöttek meghallgatása után, a következő határozatokat hozta : „1. A Világszövetség sürgősen megkeresi a Nemzetek Szövetségét, hogy bárminő politikai változások történjenek is, mindenkor gondoskodjanak arról, hogy egy protestáns egyházat se szakítsanak el erőszakkal a jelen Magyarország egész területére kiterjedő protestáns szervezetektől, melyeknek egyházi önkormányzata és intézményei drága örökséget képeznek és amelyeknek lerombolása vagy gyöngítése súlyos csapás volna Kelet-Európábán a vallás ügyének. 2. A Világszövetség választmánya felhívja nemcsak a vele összeköttetésben levő szervezetek, hanem más, a kérdés szempontjából fontossággal biró testületek figyelmét arra a kritikus helyzetre, amelybe Magyarország régi történeti egyházai jutottak az ország feldarabolása következtében és ellenállást fog kifejteni
