Dunántúli Protestáns Lap, 1919 (30. évfolyam, 1-20. szám)
1919-01-12 / 2. szám
1919. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 13. oldal. Kis perpatvarainkat függesszük fel és kössünk tregua Deit, mert különben mindnyájan elveszünk. Az, aki ezeket a sorokat írja, nem valami sötét, reakciós gondolkodású ember. Sőt a szive telve van azzal a vággyal, hogy a ref. egyház eszmei tartalma, ha kell, a legsúlyosabb áldozatok árán is, újra méltóan jelenjék meg a világ előtt. Radikális egyházkormányzati reformok lebegnek a szeme előtt, amelyeket nem szeretne kitolva látni időtlen időkig. Hiszi, hogy azok a közel jövőben megvalósíthatók. De félve fél attól, hogy a református egyház drága örökségét va banque-politika tárgyává tegyék. Fél attól, hogy ezt a kincset hazárdőrök rátegyék a politikai konjunktúra kockájára és elveszítsék visszavonhatatlanul. Értsük meg, hogy nekünk most elsősorban és mindenek felett papoknak kell lennünk. Mikor minden inogni látszik, nekünk szilárdan kell a ránkbizott tisztben állanunk. Erőforrásoknak kell lennünk, az erőtlenség és tanácstalanság e szomorú napjaiban. Körülöttünk a harc folyik. A sebesültek százai vonulnak el a szemünk előtt. Hiveink kebelében világnézetek zúzódnak széjjel, hogy helyükbe új világnézetek alakuljanak. Nekünk közöttük a helyünk. Mi Isten előtt számadással tartozunk minden egyes lélekért Hogy az egyházat az államtól szétválasztják ? Nagy dolog. Súlyos következményekkel jár. De ez nem minden. Végtére is arról van szó, hogy egyházunk fentartásának szükségletei az állampénztár útján vagy hiveink kezéből egyenest rendeltetési jutnak helyükre. S ennek a lehetséges változásnak minden haszna s minden kára mit jelent ahhoz a súlyos erkölcsi csődhöz képest, hogy esetleg e válságos napokban hűtlen sáfároknak találtatunk. Az első lépés a magunkba mélyedés, az imádkozás. Egy szerzetes ismerősömmel találkoztam a napokban. Azt mondja, hogy a forradalmi események vulkánikus ereje annyira megrázta, hogy két napra egy csendes és magányos klastromba vonult lelki rekreációért. Lelki rekreációra van nekünk is szükségünk. Vonuljunk egy kissé csendesen félre a világ zajától. A magányban beszéljünk Istennel. Nyerjük vissza lelki egyensúlyunkat, aztán ha Isten új szempontokat, új reménységeket adott, jerünk az emberek közé s nézzük a körülöttünk folyó változásokat sub specie aeternitatis. Félre minden politikai dilettantizmussal, mely csak elvon a legfőbb, legnagyobb feladatunktól ! Hadd bontakozzék ki minden nappal jobban a szivünk belsejében a mi igazi lényünk: a pap! Nagy B. VEGYES. Személyi hir. Németh István püspök úr a f. hó 8-án tartott lelkészképesítő vizsgálatok alkalmával Gaál Dénes és Dákon Béla segédlelkészek vizsgáján Pápán tartózkodott a Komárom megszállásával előállott új helyzet következményeiről a jövő számban értesítjük olvasóinkat. A theol. akad. hallgatók I. félévi párbeszédes vizsgái folyó hó 23-tól február 6-ig tartatnak. A szociáldemokrata tanítóság s a miniszterelnök nyilatkozata a szeparációról. Dec. 29-én 1500 szociáldemokrata tanító nevében egy küldöttség a következő követeléssel jelent meg a miniszterelnök előtt: 1, Az iskolák államosíttassanak s az iskola hitoktatás szűnjék meg. Ennek végrehajtását be nem várva, a kormány a mostani állami és községi iskolákban rendeleti úton azonnal szüntesse meg a hitoktatásban és vallási gyakorlatokon való kötelező részvételt azokra a tanulókra nézve, akiknek szülei ezt kifejezetten kívánják; továbbá rendelje el a kormány, hogy hittanból már a folyó iskolai évben sem szabad a bizonyítványban osztályzatot adni. Azonnal be kell szüntetni a tanítóknak a tanulók vallási gyakorlatain való kötelező jelenlétét is. 2. A kultuszminisztériumból a vallási ügyek kikapcsolandók, a közoktatásügyi minisztérium élére dilettáns és konzervatív férfiak helyett szociáldemokrata szakemberek állítandók . . . stb. 3. A túlnépes osztályok ketté választandók. Az így keletkező új állásokra a megszállott területekről jövő tanítók helyezendők. A miniszterelnök válaszában utalt arra, hogy olyan fontos elvi kérdésekben, mint az egyház- és közoktatásügy szétválasztása, a kormány nem vághat a három hét múlva összeülő nemzetgyűlés elé. Neki, mint magánembernek az a véleménye, hogy az oktatás és egyház ügyeivel foglalkozó minisztériumok szétválasztása már csak a vallás szempontjából is feltétlenül üdvös, de ezt tapintatosan és fokozatosan kell végrehajtani, nehogy szembe találjuk magunkat a nép igen jelentékeny részével. A küldöttség mindezt nagyon kedvetlenül vette tudomásul. Juhász Nagy Sándor kultuszi államtitkárt az egyik, kormányon levő párt a kultuszminiszteri székben óhajtotta látni. A miniszterelnök rámutatott, hogy Juhász Nagy Sándor protestáns vallásu s mint ilyennek, kultuszminiszterként való alkalmazása esetleg irritálhatná a kath. közvéleményt. Kassa városát megszállták a csehek, azóta Kassával a vasúti- és postai összeköttetés megszakadt s a tiszáninneni egyházkerület legnagyobb része egyelőre nem érintkezhet püspökével. Külföldön tartózkodó theol. akad. tanárainkról kevés hir érkezik. Küldetésük természete persze kizárja a bőbeszédű levelezést, de amit felőlük hallunk, az reménnyel kecsegtet. Dr. Vass Vince társával Muraközy Gyulával Franciaországba indult, de alig kap engedélyt a bemenetelre s így nemsokára visszatér. Addig is Genfben a franczianyelvü prot. körökben jó szolgálatokat teljesít a magyar ügynek. Dr. Kováts kormánybiztos azt az értesülést kapta, hogy ^küldötteink közbenjárására a német Schweiz nagy egyháztanácsa megbízottakat küld a magyarországi protestánsok helyzetének tanulmányozására s Egyesült Államok elnökének figyelmét felhívja, hogy nemzetközi bizottságot küldjön Magyarorszába e célból. A Hollandiában tartózkodók (dr. Antal Géza, Pongrácz József) helyzete reményteljesebb. Hazaérkezésük után utazásuk egyházi eredményeiről bővebben referálunk. A sajtóvasárnap eredménye Tatán. Hogy a háború rendkívüli befejezése és a forradalom hangulata nem volt romboló hatással vidéki egyházi életünkre, annak legszebb bizonyítéka a december 8-iki
