Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-21 / 16. szám
.16. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 75. oldal. lm vége most már a szenvedéseknek és ezzel elvégeztetett az élet maga is. Nem dolgozni és nem szenvedni többé: ez a halál, de munkánk gyümölcseit még a halál sem érintheti, ezek túlélnek időn s enyészeten. Akinek lábainál generációk nőttek fel *s szive melegétől ezrek kaptak tüzet és ihletet: az tovább él tanítványaiban; aki hűséggel ápolta és fejlesztette a kezére bízott intézményeket, az tovább él még halála után is és cselekszik ezen intézményekben; aki úgy belevitte munkájába a lelkét, annak hatása elé nem vethet határt a test halála. Bizony, „akik sokakat vezérelnek igazságra, azok fénylenek, mint nap az ő Atyjoknak országában!“ Borsos Istvánt ne keressük tehát ebben a koporsóban. Lelke már ott jár elköltözött kedvesei körében, akik elmentek előtte a mennyei Atyához. Mi, akik itt maradtunk, öleljük magunkhoz ennek a nemesen elvégzett munkának, ennek a szép életpályának tanulságait, hogy hozzá hasonló hűséggel végezzük munkánkat, hittel tudjuk tűrni szenvedéseinket s egy összhangzatos, áldásos élet emlékei üljenek tanuk gyanánt a mi koporsónk mellé is, ha majd számadásra hiv az életnek és halálnak ura. Áldott az Úr, aki ilyen buzdításul állította elénk azt a bevégzett életet! Ámen. lie. Rácz Kálmán. Amint a modern prédikátor mondja: „Minden ember Istennek egy-egy gondolatát hozza a világba“, Borsos István Isten ama gondolatának volt a megtestesítője, hogy minőnek kell lennie a magyar kálvinista tanárnak. Valódi paedagogus-családból származott, atyja, nagyatyja, testvérei túlnyomó többsége a nevelői pályán működött és működik, s az ő lányai közül is kettő már elemi iskolai tanítónő. A komárommegyei Ászáron született, 1863 febr. 8-án, atyja itt volt református tanító. Elemi iskoláit részben Vérteskethelyen, hova atyját levitának választották, részben Nagysápon végezte ; valószínű, későbbi működésére nagy hatással volt, hogy úgy Ászár, mint az ahhoz közel fekvő Kérteskethely gyakori leihelye a római régiségeknek. Atyja Nagysápon a nagyatya örökébe jutott és a két tanító értékét mindennél jobban hirdeti az a tény, hogy Nagysápon ma Borsos Istvánnak két testvére tanítóskodik. A falu és a család megismerték s megszerették egymást. / A nagysápi tanítói házat Isten 15 gyermekkel áldotta meg, akik közül 10-en érték el a nagykorúságot s ma heten könnyezik a család kedvencének korai elhunytét. A testvérek közül Károly, főiskolánk volt széniora, mezőtúri gimnáziumi igazgató, Endre törvényszéki biró Budapesten, Béla a nagysápi rektor pedig Oroszországban hadifogoly. István, a hat elemi elvégzése után 1874 őszén Nagykőrösre került a gimnáziumba, hol nagybátyja tornatanár volt; hogy mint kisdiák, minő eredményt ért el, azt bizonyítja az a ritka tény, hogy Ádám Gerzson igazgató magánlevélben gratulált 1875 március 9-én a boldog apának. Az V. osztályt már Pápán végezte s ettől fogva (1878) egész a theologiai tanfolyam befejezéséig 1886-ig mindig kollégiumunkban tanult, két éven (1880 és 1882—3) mint magántanuló, ez években nevelősködött. Különös melegséggel emlegette tanárai közül Tarczy Lajost és Bocsor Istvánt a gimnáziumból, Tóth Dánielt és Kiss Jánost a theologiáról. A diákéletben komoly tanulmányokon alapuló munkásságával először VIII.-ik osztályos korában találkozunk, amikor az 1881—82. tanévben ő nyeri meg a Deáky-díjat és a szinképelemzés-rö\ irt pályaművét a főiskola kinyomatja. Az 1883—4. tanévben az Ifjúsági Képzőtársulat történeti jutalmát nyeri el társszerző kíséretében a Martinovics összeesküvésről irt értekezésével, 1884—5-ben a bírálók a Péczely-díjra érdemesítik a pozitivizmusról irt munkáját. IV. éves theologus korában a Theol. Önképzőkörben és a Képzőtársulatban nyert több pályadíjat s ugyanebben az évben felelős szerkesztője volta „Pápai Ifjúsági Lap“-nak. A theologia elvégzése után négy féléven át a budapesti egyetemen classica philologiai előadásokat hallgatott s ez idő alatt a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi- Könyvtárában nyert alkalmazást; Pulszky Ferenc múzeumi igazgató felismerte a komoly ifjú szép tehetségeit s mindenkép arra akarta rávenni, hogy maradjon ott a Múzeumban, de őt szive Pápára vonzotta, ahol a több év óta üresedésben levő class, philologiai tanszékre választotta meg, az igazgató-tanács meleghangú sajnálatára, az 1888 junius 6-iki, székesfehérvári kerületi gyűlés, oklevelét 1891-ben megszerezvén, tanári állásában 1892-ben erősítették meg. Ugyancsak 1888-ban meg is nősült, elvévén feleségül Tseppen Olgát; házasságukból kilenc gyermek született, kik közül négy fiú és egy leány meghalt, négy leány életben van. 1896-ban rábízták a Főiskolai Régiségtár és Történet-Philologiai Múzeum kezelését, 1897-ben pedig főiskolai könyvtárnoknak választották meg. Amellett, hogy tanári teendőit mindig a leglelkiismeretesebben végezte, szakított időt először a régiségtár (1899), majd a Könyvtár Katalógusának (I. 1901, IL 1912) elkészítésére s örömmel teszünk róla bizonyságot, hogy az ő kezelése alatt a Főiskolai Könyvtár egyike lett hazánk legrendezettebb könyvtárainak és anyaga úgy a számot, mint a belső értéket tekintve nagy arányban növekedett. Tudással párosult végtelen szorgalma a nagy munka után sem tudott pihenni, hozzá látott a főiskolai könyvtárral kapcsolatos éremgyüjtemény rende-
