Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-31 / 13. szám
62. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. agilis papjaiból még szakelőadókat is választott s az egész intézmény elnökévé az adonyi esperes-plébánost nevezte ki. Az intézmény célja: az egyházmegye területén létező jámbor társulatok, kath. körök, ifjúsági egyletek, népszövetségi szervezetek, fogyasztási szövetkezetek működésének nyilvántartása, fokozása, a kath. sajtó támogatása, az egyes községekben alvó kath. intézmények felébresztése, ahol nem volnának kath. egyletek, újak alakítása. A bizottság e célból kérdőiveket küldött szét az egyes plébániákra, hogy hány példányban járnak a kath. lapok, hogyan áll a kath. tanügy, milyen a hitbuzgalmi élet, vannak-e karitativ szervezetek, szociális s kulturális egyesületek, mi van a nem tisztán kath. ügyekkel, mint gyermekvédelem, patronage ügy, hadi özvegyek, árvák sorsával. A beérkezett anyagot a szakelőadók feldolgozzák, az espereskerületi megbízottakat utasításokkal ellátják, kik az évnegyedenkint tartandó gyűlések anyagát a papi koronákon továbbítják, az egyes plébániai szervezetek működését figyelemmel kísérik, ellenőrzik s tapasztalataikról a Bizottságnak jelentést tesznek. Végül az egész egyházmegye papsága évenkint együttes tanácskozásra gyűl egybe. Gyermekrendőrség. Prohászka Ottokár püspök, a fiatalkorúak felügyelőbizottságának elnöke átiratot küldött a városi hatóságnak, amelyet arra kér, hogy a társadalom minden tényezőjének bevonásával tegyen sürgős intézkedéseket a gyermekrendőrség felállítása érdekében. A fejérmegyei és székesfehérvári csecsemővédő egyesület gróf Zichy Jenő elnöklésével ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy Székesfehérváron gyermekkórházát létesít. A gyermekkórház céljaira gróf Zichy Rafael és gróf Esterházy Miklós Móric 50—50.000 K-t, Kari István 10.000 K-t, Szűcs Gedeon és Dieballa György egyenkint 2000 K-t. Elhatározták, hogy általános gyűjtést indítanak. KÖNYVISMERTETÉS. Vass Vince; Vallás és erkölcs. 80 1. Pápa, Főiskolai nyomda. Ára 2 60 K. Egy komolyan átgondolt munka ez. Sőt többet mondhatunk róla: alapgondolatában egy olyan elvet fejez ki amely arra van hivatva, hogy a vallásról való bölcselmi gondolkodás kristályosodási pontjává legyen. Vass V. ez igen megszívlelendő vallásfilozófiai alapgondolatát a legélesebben kidomboríthatom akkor, ha szembeállítom Höffdingnek szinte szállóigévé vált vallásfilozófiai gondolatával. Höffdingnél lélektanilag a vallás lényege az értékmegmaradásban vetett hitben rejlik s minthogy a vallásos világmagyarázásnak korlátolt jelentősége van a tudományos világmagyarázás mellett, létünk értékelése marad meg a vallás feladatául. Az értékek megmaradása gondolatának helyére Vass Vincénél az értékek érvényesítésének a gondolata "lép. Az értékadás erkölcsi aktus, mig az érték érvényesítése a megváltás vallásában, mely tehát elsősorban új életet követel, a vallás ütőere. Az új élet meg^ jelenése az ember világában azt hirdeti, hogy az érték hússá és vérré lesz. Verbum cam factum est. Innen van, hogy a vallásban mindennek szubjektív vonatkozása van ; a mások szemében levő szállka mellékes, de fontos a magunkéban rejtőző „gerenda“. Ha van vallásos világmagyarázás, akkor az nem primar jelentőségű dolog a vallásban (32. 1.), hanem mintegy segédeszköz a főcél tekintetében, hogy az Ige testet öltsön. Innen van az, hogy a vallásos világmagyarázás ellen támasztott sokszor szenvedélyes tiltakozás sohasem bénította meg a vallást, mert csak köntösét tépte, mig a feladat, melyben lényege rejlik, még csak kétségbe is ritkán vonatott Avagy nem igy szólott-e még Pilátus is: Ecce homo! A vallás jézusi személyi-. : ség és életfolytatás, más szóval: szakadatlan, hősies értékérvényesíiés. Eme vallásos processzus tengelyét két fogalom teszi, mikkel áll, vagy dől a vallás: az Atya és szeretet közösség, Isten országa. Az Atya előtt való leborulás „szemgyógyító ír“ a vallásos lélekre, mely látóvá lesz. „Minél teljesebben odaadja magát az ember, . . . annál inkább az önértékek jellegét öltik fel értékei.“ (56. 1.) „Nem a világ, de ő a i fontos. Realizálni kell az értékeket. Hogyan? Miért? í Lehet-e és mikor? Hóimét veszi az erre való képességet és hova jut ezen az úton ? . . . Ez a küzdelmek- I kel teljes, kereső, kutató . . . lelkiállapot a vallás lényege“. (34. 1.) „Vitális szükséglet fakasztotta ki, maguknak az értékek realizálásának kényszere hozta elő ezt a lelkületet, természetes tehát, hogy az egész életet átkarolja“. (42. 1) Az értékérvényesíiés Istenre támaszkodik. Isten nem logikai substratum, mit az értékérvényesítés szük- I ségképen tenne fel, de ontológiai valóság. Itt tér el Vass V. Troeltsch és Makkai felfogásától. (28. I.) Ez föltétien előnye Vass Vincének. Sajnos azonban tárgyát úgy körülhatárolta (csak a vallás és erkölcs egymáshoz I való viszonyát tárgyalja), hogy tovább minden igazolást feleslegesnek tart. Mihelyt ontológiáról beszél és : a vallás és metafizika határkérdéséhez jut, azonnal megáll s a felmerülő problémákat csak konstatálja, de nem veszi módszeresen vizsgálat alá. Pedig fontos lett volna, hogy kijelölje nemcsak az erkölcssel, de a tudással való határkérdéseket is és metafizikailag alapozza meg az értékérvényesítés folyamatát. E kérdésnél azután le kellett volna ereszkednie a kriticizmus mélyére legalább is oly mélyen, mint Troeltsch és Cohen, hogy mielőtt szakít velük, korrigálhassa őket. Táblázatosán feltüntetve a következő összefüggést mutatja ki a kritika a tudás, erkölcs és vallás között: I. A lét elve (metafizikai). 1. Tudásnál: magánvaló. 2. Erkölcsnél: szabadság. 3. Vallásnál: Isten. II. A „rendszeres egység“ végső pontja. (Az örök és végső feladat).- 1. A tudásnál: a „föltétien birodalma“. 2. Az erkölcsnél: a „célok országa“. 3, A ' vallásnál : Isten országa.
