Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-17 / 11. szám
19i8 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 53. oldal. erre nézve észrevételem vagy megjegyzésem lehetne, csak főbb vonásokban ismertetni kívántam az ügyet s megvilágítani, hogy esperest minden eljárásában a szigorú kötelességérzet, az elfogulatlan jóakarat s egy szép gyülekezet jövőjének féltő gondja és aggodalma vezette. — Igaz, hogy minden ellene fordult... A a világháború, mely egyszerre megváltoztatta a maga nagy áraival a helyzetet, a minisztérium ... a delegált bíróság közbejöttével, az ügy vezetésének kezéből kivétele, adócsökkentési segély elvonása, s e mindmegannyi vis major súlyos következményét viselnie kell, szerencsére sok szenvedés között megtanulta már, hogy mind jó, amit isten tészen, s viselem e terhet, eleget teszek e súlyos megterheltetésnek és 1600 Kínát el is küldöttem a garamvezekényi lelkész úrnak, ki e küldeményt keresztező sorában, az én lelkem gyönyörűségére s könnyebbségére, önmaga ajánlotta a kérdés további közös rendezését. Megvan a kezdet tehát, hál Istennek, a kölcsönös megértés és testvéries eljárás útjához, és áll egy virágzó, fejlődő gyülekezet, egy 800 lelkes szép anyaegyház, mely a központi iroda tudomása szerint, am ifit az egyenesen nekem mondatott, züllésnek, pusztulásnak indult ugyan, holott a tiszta valóság szerint: az elébb megvett lelkészlakot eladván közvetlen a templom szomszédságában, a város legszebb helyén, ha jól tudom 19 ezer koronáért vett egy 5—6 szobás, mindenféle mellékhelyiséggel, nagy belsőséggel biró épületet lelkészlakul, melyért ma legalább 50 ezer koronát kapna, s melynek eleibe a város szép területet engedett át, s melyet az egyház szépen bekenhetett, a lelkész parkiroztatott, s a gyülekezetnek, ha jól tudom, kilenc ezer korona adóssága van, egyházi adója nem magas, tehát teherbíró képessége még igénybe véve is csekély mértékben van ! S még tőkekamatsegélyben, adócsökkentési segélyben részeltetése méltán várható. Anyagilag tehát, várakozáson felül s már a kezdet nehézségein hála Istennek túl van ! s erkölcsileg, valláserkölcsi élet terén sok . .. sok nagy gyülekezetnek követendő példányképül szolgálhat: Isten dicsőségére fillérekből, koronákból az 1915, évben közel 2000 koronát, a mult évben 3000 koronát, s ezenkívül lelkésznek 600, tanítónak 300 koronát adtak össze lelkes, buzgó hívei és vallásos estély, vetített képekkel, mindig nagy, még másvallásu hívek részvételével is, 20— 30 esetben {tartatott. — Nem tudom, melyik gyülekezetünk itt Dunántúl vagy bármely kerületben tudna hasonló eredményt és életjelenséget felmutatni. S most méltóztassék elképzelni, micsoda nehézségekkel kellett és kell megküzdenem, mikor — nem tudhatom, nem keresem miért ? mi okon ? mindenütt hasonló előítélettel, elfogultsággal kellett találkoznom a zselizi ügy intézésénél, minőt a nagyságos tanácsos úr kifejezésre juttatott, amely ellen én gyarló természetemnél fogva, — hiszen a nagyhangú beszédet, a heves vitát is ösztönszerüleg kerülöm — küzdeni, tenni alig tudok, alig bírhatok. Csak ez késztetett e sorok Írására, az alkalmatlankodásra s ezért köszönet a tanácsos úr nyíltságának, de az a kérelmem lapunk olvasóihoz s mindazokhoz, kik közügyeink, gyülekezeteink, hitfelekezetünk jövője, fejlesztése iránt meleg érdeklődéssel és szeretettel viseltetnek, hogy tárgyilagosan, elnézően a nehéz viszonyokat és helyzetet mérlegelve méltóztassanak gondolni e kinos zselizi ügyre és szeretettel, ápoló gondossággal érezni, egy zsenge kezdettel biró gyülekezet, egy csak most elültetett csemete, egy csírázó, sarjadzó magvazata iránt, mely ápoló, védelmező kezekre, gondos szeretetre vár. Ismételt elnézést kérve az akaratlan alkalmatlankodásért s köszönve, hogy tanácsos úr az ő nyíltságával alkalmat adott s kényszerített némileg megvilágítani az ügyet, s talán eloszlatni sok félreértést, maradtam ^Patay Károly. VEGYES. Meghívás a főrendiházba. A dr. Kenessey Béla elhunytéval a főrendiházban megüresedett református püspöki helyre Németh István püspök urunk hivatott be, mint hivataloskodásra harmadik püspökünk. A meghívót f. évi február 15-én irta alá Őfelsége és Tóth János belügyminiszter. A főrendek névsorában a dr. Kenessey neve helyett már püspök urunk olvasható. Midőn szeretettel üdvözöljük e díszes méltóságában, kívánjuk, hogy sokáig tölthesse azt be igaz javára édes hazánknak és anyaegyházunknak ! Babérkoszorú. Az elévülhetetlen hála és ragaszkodás igen kedves ünneplésben részesítette e hó 12-én, Pápán Gyurátz Ferenc nyugalomba vonult püspök urat. Harminckilenc olyan ág. hitv. ev. lelkész és tanár, akik ifjú éveikben püspöki titkári, vagy segédlelkészi, vagy másodlelkészi minőségben szolgáltak Gyurátz püspök úr oldalán, ezüst babérkoszorút készíttettek 39 levéllel, mindegyiken egy névvel és a pápai ág. hitv. ev. gyülekezet díszközgyűlése keretében átnyújtották neki díszes tokban. A díszközgyűlést a gyülekezet felügyelője, Bélák Lajos főszolgabíró nyitotta meg. Kedvesen üdvözölte a megjelenteket; tudatta a messze vidékről összesereglett lelkészek kegyeletes célját; bizottságot kért fel az ünnepelt meghivására, kit — mikor megjelent, lelkes éljennel fogadott a szép számú, előkelő közönség. Payr Sándor soproni theol. tanár mondta az ünnepi üdvözlő beszédet, mely tele volt elérzékenyítő kedves visszaemlékezéssel és a kiváló férfiú nagy érdemeinek hálás elismerésével. Tisztelgett a pápai, illetőleg veszprémi ág. hitv. ev. egyházmegye is; ennek nevében Takács Elek esperes mondott szép beszédet. Gyurátz püspök úr meghatóban mondott köszönetét a nem várt megtiszteltetésért. Nagy elismeréssel szólt fiatal munkatársairól, akik mind kitünően megállották helyüket; buzdította őket, hogy csak lelkesen fogják föl és teljesítsék tisztüket e nehéz időben.
