Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-17 / 11. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1918 március 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József <= felelős szerkesztő címére küldendők, a Belső munkatársak: BORSOS ISTVÁN CZEGLÉDYSÁNDOR Előfizetési díjak (egy évre 14 K, félévre 7 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Megnyitó. — A belsősomogyi egyházmegye közgyűlésén elmondta: Huszár Aladár ehm. gondnok. — Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Midőn a inai közgyűlésünkön szokásomhoz híven e helyről önökhöz pár szót intézni kívánok, lehetetlen, hogy rövid felszólalásom rövid bevezetőjeként meg ne emlékezzem azokról a világot rengető nagy eseményekről, melyek lekötve tartják ma minden gondolkodó ember egész gondolat világát, melyek irányítják minden ember összes tényeit, összes cselekedeteit. Ha én ezekről az eseményekről megemlékezni kívánok mintegy vigasztalásként, önkénytelenül egy hasonlat jut eszembe, — úgy érzem magamat most a négy év óta minket betöltő folytonos izgalom hatása alatt, mint az a hosszú tél nélkülözése, gyötrelme és hidege által agyon sanyart, kiéhezett és fázó nagy családu szegény ember, ki a tél végén vigasztalást keresendő, kitekint fütetlen odúja ablakán s bár az első percben elkeseredetten húzódik vissza, mikor látja, érzi, hogy változatlan erővel sivít az északi szél és tombol a tél vihara, mégis megkönnyebbülten sóhajt fel, ha gondolkodni kezd és a naptárra tekint, mert kétségtelen biztossággal megállapíthatja abból, hogy a tél vége közéig, s közel van a várva-várt tavasz, melynek langy fuvalma és derült napsugara reményt, vigasztalást és örömet okoz a szegény embernek is, mert hisz a nyomor, a szenvedés enyhülését jelenti. Ha mi a még mindig tomboló világháború eseményeit mérlegeljük, nem-e olvashatjuk ki abból is, úgy mint a naptárból a tavasz közeledését, hogy vége felé közéig a háború tele és kétségtelenül közeledik hozzánk a tavasz áhított melege, a várva-várt béke kora. Nem-e azt jelenti, azt mutatja ez a tény, hogy megrontásunkra törő gálád elleneink táborában megszűnt az egyetértés s egymás után válnak ki elleneink szakadatlannak látszó láncolatából az egyes láncszemek, egymás ellen fordulnak a volt szövetségesek s egymást marcangolják azok. Nem-e látjuk, hogy a négy évvel ezelőtt vándorútra kelt s tőlünk elszállt béke galambjaink, melyek távozása után oly elhagyatott, oly rideg volt -a tiszta, derült falusi ház udvarán az üres galambdúc, az árva eresz alatti meleg fészek, most,, mikor várvavárjuk a tavasz közeledtével a gólyát, a fecskét, visszatérnek hozzánk ismét az elhagyott fészkek szelíd lakói, a galamb is, — hisz az a legkisebb, legfiatalabb kis madár itt ül már a meleg fészkében és pihegve élvezi a hosszú út nehéz fáradalmai után a béke nyugalmát, — de alig két napja megérkezett hála a Mindenhatónak onnét a messze északról is az a másik galamb, sőt itt röpköd már elkészített fészke körül a harmadik is, mely Erdély bércein át repült hozzánk s ha még kerülgeti is a fészkét, nyugodtak lehetünk, mert tudjuk, hogy az a madár, mely elhagyott fészkéhez visszatér, beleszáll az abba, ha vásott gyermek módjára el nem riasztjuk s majd egymás után megjön a többi, s akkor eljön a régen nélkülözött béke korszaka. De ne gondoljuk, uraim, hogy a béke beköszöntével a gondnélküli, édes pihenés vár reánk, akkor jön ß mi igazi munkánk, akkor kell eltakarítanunk a háború romjait, akkor kell a rombolás után újra építenünk, s akkor kell a pusztulás után újra alkotnunk. Ehhez a reánk váró nagy munkához nagy erő, nagy WttT A konfirmációi előkészítéshez ajánlom a következő munkákat: 'WHHk Az úri szent vacsorához készítő Konfirmációi Káté. "e,orm!,ufkcrcsz,uén KcütCílílZ rtlUSi A ref. vallásu növendékek számára ^ 1 ^ ^ ® t O, H* Irta : Tóth Ferenc. Irta Kis József ref. lelkész. *r*a Fülöp József. Ára 40 fillér. Ára 40 fillér. Ára 50 fillér. Kaphatók: KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében Pápán, Fő-utca 21.
