Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-10 / 10. szám
48. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10. szám. tárgyalásra. Kicsiny faluk parókiáin és rektóriáin sok szenvedés volt és van ez intézmény hijján s nekünk most ennek valósulására kell törekednünk, mert ilyen evangyéliomnak óhajtjuk fülünkben zengését: „Beteg voltam és meglátogattatok“. — Hasonló evangyéliomi ügy a 168. pont, melyben az egyházkerület a Nagypénteki Református Társaságot ajánlja az egyházak munkás szeretetébe. (Folyt, köv.) A zselizi ügy.* Világért sem akartam alkalmatlanságot szerezni s feleslegesen untatni b. lapunk olvasóit, egyházm. és egyházker. közéletünkben annyiszor felmerült és megvitatott zselizi üggyel, ha már az egyházkerületi bírósági Ítélet alkalmával is, de főként most, a központi irodában is nem hallottam volna észrevételeket és megjegyzéseket, melyek azt bizonyítják, hogy sokan félreismerték, vagy tévesen ismerik e sokféle véleményt kihívott ügyet. Nem az én eljárásom igazolása, pusztán a tiszta közérdek és egy virágzónak mutatkozó gyülekezet érdekében érzem késztetve magamat, hogy ha csak röviden is következőkben ismertessem az ügyet. Zseliz egy virágzó, szépen fejlődő mezőváros, egy nagy, 18 ezer holdas uradalom és egy cukorgyár intézőségének központja, benne 800 református vallásu, meglehetős jómódú lélekkel. A barsi ref. egyházmegyének szentkuti Kiss Károly által megirt igen értékes monográfiájában az 1723. évi julius 13-ról keltezve ez foglaltatik: casus tristis, eclesia Zselisiensis occupata est. Az akkor dühöngő ellenreformáció elseperte e virágzó anyaegyházunkat s azóta hosszú időkön keresztül, mint Garamvezekény filiája szerepel s élt a legújabb időkig. Esperesi állásom elfoglalása után, azonnal felhívtam Zselizt s a többi népes filiákat, kezdve az én filiámon : Felsőszecsén, folytatva Garammikola, Nagykálna stb. az anyasítás gondolatával való foglalkozásra. Egyedül Zseliz tette magáévá teljes igyekezettel az eszmét s idős lelkésze elhunytával, a díjlevelet csak azon feltétellel állította ki, ha az anyásításhoz való joga fennmaradhat s az új lelkész megválasztásával, annak vezetésével is folytatja a most már élénken .ápolt eszmét s törekvést annak megvalósítása érdekében. Léván tartott egyházkerületi gyűlés alkalmával 50 — 60 tagú küldöttséggel tiszteleg az egyházker. elnökség, illetve püspök úr előtt, ki a leglelkesebb szavakkal, tőle megszokott lelkesedéssel buzdítja, biztatja, bátorítja őket, s Ígéri meg úgy az ő, valamint a felettes hatóságok jóindulatát és támogatását. Ez Ígéret s az esperes folytonos biztatásának * Még a mult évben kaptam e közleményt, de helyszűke miatt nem közölhettem. Szerk. hatása alatt beadja a kongnia engedélyezése iránti kérvényt, közben lelkészének gondoskodásával, a teljesen új templommal szemben házat vett a lelkészlak céljaira, az e. felettes hatóságok engedélye és jóváhagyásával. Hosszas tárgyalás, alkudozás után az állam megadja a lelkészi kongruát 800 K összegben, azzal a kikötéssel, hogy a garamvezekényi lelkészi javadalomban előálló jövedelemcsökkenésért a felelősséget Zseliz tartozik viselni. Zseliz ezt is elhatározza s a presbitérium kötelezi az egyházat a kárpótlás biztosítására, illetve annak viselésére. Ezen iratok, okmányok az egyházkerület zöld asztalánál azzal a határozattal idéztettek el : „hogy elháríttatván az anyásításnak minden akadálya, utasíttatik az egyházm. a lelkészi állás haladéktalan* betöltésére és a díjlevél kiállítására“. Ily határozat tudatában és világos rendelkezésére, az egyházm. elnökség, mivel a díjlevél kiállítása körül nehézségek merültek fel, s mivel az espereshez igen sok esetben jöttek egyesek és küldöttségek, akik egyre sürgették az anyásítás eszközlését s aggodalmukat, panaszukat fejezték ki, hogy a késedelem miatt könnyen hajótörést szenvedhet a magasztos ügy s miután az épen ez időtájban összejött lelkészértekezlet is odanyilatkozott, hogy a kerület rendelete világos és halasztást nem szenvedhető, kötelessége és felelőssége érzetében helyettes lelkészt rendelt a gyülekezetbe s a díjlevél pár napok alatt kiállíttatott s egy a gondnokok által is aláirt hálás köszönetét kifejező levél kíséretében az espereshez az éppen akkor tartott püspöki beiktató kér. gyűlésre felküldetett. Az egyházm. elnökség — mivel pöspök úr időközben a gyülekezet tagjainak fellebbezésére visszaállítani rendelte a statusquo antet, aminek a keresztülvitele azonban a néhány nap múlva elkövetkezett kér. gyűlésen való megbeszélés és elintézésig, illetve annak eredményéig függőben hagyandó volt, annyival inkább, mert e rövid napok alatt, e kis időközben is a gyülekezet hangulata, meggyőződése, óhajtása, kívánsága, a gyakran jövő egyesek és küldöttségek nyilatkozata szerint, az anyásítás mielőbbi foganatosítása, a lelkészválasztás megejthetése volt — a díjlevelet és a hálás köszönetét kifejező levelet átadta főtiszt, püspök úrnak, ki megnézvén ezeket: kijelentette, hogy a választás elrendelendő s a lelkészi állás betölthető. Jóhiszemüleg tette e kijelentést, abban a hiszemben, hogy a garamvezekényi Jelkésznek járó javadalom kérdése is rendeztetett: az egyházm. elnökség is abban a jóhiszemben volt, hogy ezt rendezni, e kérdést felvetni, s ezzel az egész ügyet halasztani, kockáztatni nincs joga és felhatalmazása, mivel a kerületi rendelkezés „a haladéktalan lelkészválasztást“ tette kötelességévé. Ez alapon a választás elrendeltetett s egyhangú meghívás utján be is fejeztetett. Rögtön előállott természetszerűleg a fizetés, a javadalom kérdése. A zselizi gyülekezet, támaszkodva
