Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-15 / 50. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1918 december 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖBÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me gjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József 0 felelős szerkesztő címére küldendők, t=> Belső munkatárs: CZEGLÉDY SÁNDOR Előfizetési díjak (egy évre 14 K, félévre 7 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők Hol a helyünk ? E lap politikával nem foglalkozhatik. Nem üzünk hát politikát. De a körülöttünk történő események előtt mégse dughatjuk fejünket homokba. Bármennyire okosnak, a történelem által igen bebizonyítottak tart­juk is az elvet, hogy a politikát nem kell bevinni a vallásba, és megfordítva: a vallást nem kell bevinni a politikába, a vallásos ember nem vonhatja ki magát a politikai áramlatokból és viszont a politikus nem különítheti el magát a vallásától. Ebből következik az a nagy kötelesség, hogy az országos politika vezeté­sében soha se szabad szem elől téveszteni a vallás által hirdetett örök igazságokat, és hogy a komoly politikus nem veheti semmibe, mégcsak kicsinylőleg se beszélhet a vallásról. A napilapok tudósításaiból úgy látjuk, hogy a szociáldemokraták nem látják elég nagynak országunk baját, nem tartják elég súlyosnak a helyzetünket arra, hogy ezt a szerencsétlen időt is, ezt a teljességgel kiszámíthatatlan zűrzavart fel ne használják a vallás elemi támadásokra. Ezt mi nagyon sajnáljuk. Sajnál­juk több szempontból is. De főleg azért, mert két­ségtelen, hogy népünknek, országunknak most első­sorban csillapító szerekre van szüksége. Izgatószert kap bőven úgyis. Megnyugtatásra, vigasztalásra, re­ményébresztésre, reménytáplálásra van szükségünk. Összetartásra van szükségünk a mindenünnen fene­­kedŐ külső ellenség ellen. Komoly politikusnak, jó magyarnak semmiképpen se szabad hát a belpolitikai ellentéteket élesen kihegyezni, sőt az ellentéteket el kell hallgattatni; hátra kell szorítani arra az időre, amikor majd csak magunk közt, csak magunkkal lesz bajunk. A szociáldemokraták megkezdett agitációját azért is sajnáljuk, mert bátran mondhatjuk, hogy irányukat általánosságban helyeseljük; elveiket jórészt valljuk; és nagy elismeréssel vagyunk az iránt a fe­gyelmezettség iránt, amelyről e nehéz időben olyan szép és igen-igen értékes tanúbizonyságot tettek. Október 31. óta a rend fenntartásában oroszlán-részük volt! A másik országos párt, amelynél szintén igen élénk mozgolódás érlelhető: a keresztény szociális néppárt. Ezt is szeretnénk arra kérni, hogy programm­­jának azon pontjait, amelyek éles ellentétben vannak a szociáldemokrata pártéval, lehetőleg hagyja pihenni. Kétségtelen, hogy ez a párt is jól kiforrott, tiszta,, szép elveket vall. Most azonban még csak a haza közös ellenségeire kell irányítani egész figyelmünket, az ellen keli fordítani teljes egyetértéssel minden erőnket. Nagy erőt képvisel még a Földmives-párt, vagy talán úgyis mondhatjuk: a Kisgazda-párt. Eggy-e, kettő-e, nem tudom. Ezek is megkezdték a szervezke­dést; ezek is agitálnak, tömörülnek. Hát hiszen, hogy a főszempont mellett, a közös ellenség mellett ezek a pártok a saják külön érdé­­deikre, terveikre is figyelemmel vannak, ez természe­tes, csak az éles harctól, a nekirohanásoktól tartóz­kodjanak. És nekünk, nos nekünk hol a helyünk? Ott, ahol csillapítani, vigasztalni, megnyugtatni kell! Ott, ahol követelik, hogy adjuk meg Istennek, ami az Istené, és hazánknak, ami a hazáé. Mi ez? Főtisztelendő Püspök Urunk Öméltósága a tőle megszokott gyors előzékenységgel annak idején, még a külön miniszteri rendelkezés megérkezte előtt volt szives szétküldeni az állami alkalmazottakéhoz hasonló Ürlakokat a lelkészi ruhabeszerzési segély gyors ki­­uta Itatása végett. Mikor már ezek az űrlapok kitöltve beküldettek, megjött a külön miniszteri rendelkezés, mely szerint nem az államiakéhoz hasonló űrlapok voltak hasz­nálandók Rögtön szétküldettek tehát az uj űrlapok. Ezek is kitöltve beküldettek még júliusban. Ámde november közepe felé megkapják lelké­szeink a legújabb értesítést, mely szerint újra kel! ivet kitölteni és újrá kell kérni a ruhasegélyt min­denkinek mert „a bejelentőlapok nem pontos kitöltése miatt“ a segélyek nem voltak kiutalványozhatók. Hát kérdezzük szeretettel és elfogulatlan tár­gyilagossággal : mi ez ? A dolog érthetetlen. Egy egész egyházkerületnek lelkészi kara, aka­démiát végzett testületé nem tudta légyen kitölteni pontosan azt az űrlapot, melyen minden készen, úgy­szólván a szájához van adva, mint a tányéron levő eledel, melyhez csak a kanalat kell megfogni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom