Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-08 / 49. szám

216. oldai. DUNÁNTÚLI, PROTESTÁNS LAP. 1918. nyeges ereje szabadul fel, melyet igazi hivatására for­díthat. Azzal mindenki tisztában van, hogy éppen az adózási kérdés a legkényesebb, de legtöbb gondot okozó ügye is egyházunknak s számtalan esetben szegi szárnyát a sikeres igehirdetésnek. Az az argumentum, hogy államosítás esetén — mert ennek nevezhetjük — elvesztjük a népünkkel való kapcsolatot, üres állítás. Hiszen a megyei, ál­lami hivatalnokok szintén nem a nép kezéből kapják javadalmukat, mégis meg van a néppel való össze­köttetésük, de meg van a függetlenségük is. Ha már egyenként elszakgattuk azokat a kötelékeket, amelyek szorosan a parochiához fűzték népünket, ne sajnáljuk az adózási kötelet se, mert ez úgyis a kényszerűség kötele, mely önmagától elszakad. Az egyházi hivatalnokok használatában levő, to­vábbá az egyházak kisbirtokait fenntartandónak vélem, természetesen a javadalomba beszámítva, mert a nép­iélekre igen jó hatással van, ha látja, hogy a papja, tanítója vele együtt szenvedi a természeti károkat, elemi csapásokat; végül azért is, mert ezzel biztosítja az egyház autonom jogait, az egyházi választásoknál. Itt az ideje, hogy teste/ öltsön az 1848. évi XX. törvénycikk. Győry János. Koczán Lajos. ' 1843-1918. Hogy miért, nem tudom, de az Alóé jut eszembe akkor, mikor Kocs község 48 éven keresztül volt tanítójára gondolok. Mint a virágok között az Alóé úgy állt református egyházunk tanítói sorában. Virágott mindenütt találunk, de Alóét kevés he­lyen. Valóban kevés egyház dicsekedhetett olyan taní­tóval, amilyen ő volt. 1843-ban született Hodoson, Pozsony megyében. Kálvinista jellem, a munkában fá­radhatatlanság jellemezte. Mint tanító magasabb szem­pontokat tartott szem előtt szüntelen, nemcsak tanított, hanem nevelt atyai jósággal, ha kellett atyai szigorral. Az egyéni rátermettség minden erényével rendelkezett, hogy tanítói hivatását betöltse, sőt talán sokkal ma­gasabb körben való munkát is szép sikerrel végzett volna azoknál a talentumoknál fogva, melyekkel meg volt áldva. A kocsi nagygyülekezet körébe 1863-ik évben ment, mint fiatal 19 éves ifjú. A pápai főgim­názium VI. osztályát végezte tiszta kitűnő eredmény­nyel. A jól felkészültség éreztette is mindjárt hatását. A kocsi iskola visszanyeri a régi fényét, mellyel Rózsa István rektorsága alatt dicsekedhetett. Nem hangzott benne ugyan ekkor már latin szó, de féltek benne szent eszmények a mély vallásosság, hazaszeretet, munkaszeretet és a gyermeki lelkek olyan ajakról hall­gatták az életre készítő bölcs tanításokat, mely az ékesszólásnak megtestesülése volt. A szigor s jóság, lelki finomság a határozott férfiasság a tudás mély­sége az érzület tisztasága csodás összhangban csatla­koztak egymáshoz, melyek fölött kidomborult egy, nem a törpe lelkeket jellemző sajátosság: az igazságszeretet. Egyéniségének ez a sokoldalúsága tanítás köz­ben, mint a hópehely hullása ott rezgeti a szavakban és mint a virágok szirma színessé tette a tanítást. A gyermeksereg mohón leste a szavakat. , Vajon csoda-e így ha nagy eredményt ért el ? Vajon csoda-e ha hatalmasan kiemelkednek azok az iránykövek, melyek mutatják azt az utat, melyen járt mint ember, mint tanító. A kocsi egyház történetében munkájának nyoma párhuzamosan haladt a nagy em­ber a nagy pap László József munkájával, de egy ponton folyton találkoztak a békességes szeretetben megértésben, mert egy célt szolgáltak Isten dicsősé­gét a gyülekezet építését, felvirágoztatását. Ambiciózus lelke folyton, tervezett folyton alko­tott. A haladó kor vívmányai nem hagyták hidegen lelkét, tudását minden téren folyton gyarapítani igye­kezett. 1892-ben részt vett a székesfehérvári szőlészeti, gyümölcsészeti, kertészeti tanfolyamon, 1901-ben a komáromi gazdasági tanfolyamon és mindkettőt kitűnő eredménnyel végezte el. Ezen tudását a község hívei körében gyakorlati­lag is érvényesíteni törekedett minden időben. Mun­kájának meg is volt az eredménye. 1903-ban a fa­iskola szép és rendes kezeléséért elnyerte a magyar tanítók részére a magyar földhitelintézet által adomá­nyozott 200 K jutalomdíjat. De nem lenne megemlékezésem téljes, ha ki nem terjeszkedném arra, hogy tanítványai előmenete­lét mennyire szivén viselte. Akinél erős érzéke tehet­séget, szorgalmat tapasztalt, ösztönözte, buzdította szüntelen. Elment a szülőkhöz, hogy azokat a főisko­lába való elvitelre rábírja ; így jött létre az ő kezde­ményezésére a dicső emlékezetű László József és a jóságos lelkületű Sebestyén Dávid lelkészsége alatt a tréfás színezetű „kocsi kollégium“ elnevezés, mely találó is volt az akkori időben annyiban, hogy egész kis kollégiumot alkotott a kocsi gyülekezetből a pápai főiskolán tanult ifjak serege. A pápai főgimnázium valamint a későbbi időben a nagykőrösi főgimnázium értesítői fényes igazságot szolgáltatnak neki, de maga az élet is, mert, akiket ő ösztönzött a gimnáziális ta­nulmányokra bárhol legyenek is, mindenütt mint egész emberek állják helyüket és töltik be hivatáskörüket és ami fő szép állásokban őszülő fejjel is hálával, kegyelettel magasztalják és áldják nevét a jó tanítóét. Kevés embernek jutott oly nagy tisztelet osztály­részül, mint ő neki — úgy Kocs község — valamint a tanítói kar, lelkészi kar és különösen pedig maga­sabb iskolákat végzett tanítványai részéről. Koczán Lajos életében szemlélhette ezt. Az 1903-ik évben 40 éves lankadatlan szorgalommal való tanítói működése alkalmával gyülekezete jubiláns ünnepélyt rendezett számára. Ez volt az Alóé virág­zás ideje és ott láthatta maga körül a dunántúli egy­házkerület főpásztorát dr. Antal Gábort, Komárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom