Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-03 / 5. szám
26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 5. szám. az állami eredetű, most római kath. egyházi és iskolai célokat szolgáló javak szekulárizációját is. Ámde minthogy egyházaink hivatalos fórumai ilyen követeléstől távol állanak, önként következik, hogy az érdekelt egyházak erőforrásainak is az egyenlőség és viszonosság alapján ingatlanokból kell állani. Sajnos, hogy e fontos elvi kérdésben a készületlenségnek kiáltó bizonyítékát szolgáltatja éppen a két protestáns egyház hjv^talos testületéinek állásfoglalása is. Amig ugyanis előÉp^z ev. egyház egyetemes gyűlése azt «óhaját"*fejezte Ki, hogy az örök alapítvány felerésze ingatlanokban szolgáltatandó ki; addig egyetemes konventünk készpénzben, illetve papírokban is hajlandó elfogadni. Holott e pontnál igazán nem volna helye semmiféle alkunak 1 Vagyvagy ! vagy szekulárizációval kapja meg minden felekezet pénzben, vagy anélkül ingatlanokban ! Hisz a pénznek és papírnak értékváltozására éppen a háborús helyzet eléggé megtaníthatott bennünket! Mig az ingatlanoknak és jövedelmüknek a helyzethez alkalmazkodó emelkedését szintén kézzelfoghatólag bebizonyította ! Tehát minden tekintetben igazán a legnagyobb óvatosság kívánatos ! Azt hiszem, hogy az utolsó szó még nincs kimondva. Azért vigyázzanak egyházunk vezetői és a képviselőházban szereplő tagjai, hogy ez az egyházunk létérdekét érintő kérdés ne helyrehozhatatlan hibákkal, mulasztásokkal, sérelmekkel kapcsolatban, hanem az egyenlőség és viszonosság elvei szerint oldassák meg. Körmend. Fülöp József egyházker. tanácsbiró és számvevő. Karácsony-est a Piave partján. — 1917 december 24. — A nap leszállt. Utolsó sugarai visszatekintenek még. Az est homályosan szürke leplével borul a földre s betakarja a Piave partjait. Itt csak most kezdődik az élet. A védő csapat, mely egész nap kénytelen a föld alá bújni, örömmel jön elő és szívja boldogan a friss, tiszta levegőt.-Ma szünetel a munka. Karácsony este van. Kicsinyke dekkungban a tűz körül ülnek bakáim. Arcukat a tűz vörös fénye világítja meg. Ök, akik számos csatákban, vad pergő tűzben százszor és ezerszer szembe néztek^már a halállal, most mindezekről elfeledkezve, beszélgetnek a régi jó időkről, amikor szent karácsony estéjén együtt ült az egész család s nem hiányzott egyetlen egy sem az otthoni tűzhely körül. Beszélgetnek a szebb, bolgogabb jövendőről is, amikor majd ismét béke lesz s mindannyian, akik most ide kinn vagyunk a harctereken, ismét otthon lehetünk, ^egymást szeretettel átölelve és ismét igazán békességben karácsonyt ünnepelhetünk. A kicsiny dekkungban felhangzik az ismert, szép karácsonyi ének. Egy szivvel és lélekkel énekli mindenki. Hisz oly közel állunk egymáshoz: egymásért élünk és halunk ! Leírhatatlan érzelmeket kelt a szivekben az az egyszerű kis ének, amely az embert haza viszi a képzelet szárnyain édes magyar hazánkba, ahol sok kis falunak kis házában szintén zeng az ének így karácsony estéjén. Vége van az éneknek. Mindenkinek az arca kelet felé fordul, csönd van s olyan jól esik most haza gondolni. Talán most terítenek fel s várnak még valakit . . . Ágyú dörren, gránát robban. A figyelő őrszemek előre tekintenek a szürkeségbe. Az ének hangjai eljutnak hozzájuk. Különös érzés fogja el szivüket, szabadulni nem tudnak tőle. Haza szálló lelkűk csak az otthont 1 átja. Karácsony este van . . . Ámde ágyú dörren s gránát robban. Szemüket dörgölik, a szép látványnak vége s figyelnek tovább, mert most vigyázniok kell. Karácsony este. Ide kinn a hazagondolás és emlékezés estje. De szép is ez az est! Ma kétezer éve született a Megváltó az emberek számára, aki jóakaratot hozott a földre s békességet az emberek szivébe. Szent karácsony este, szeretet ünnepe ! Hozd el minél előbb a sokak által óhajtott békességet! Hadd szűnjön meg egyszer már a gyűlölködés az egyes népek és nemzetek között, múljon el a gyilkos pusztítás, gyalázatos vérontás ! Hadd szálljon le közénk ismét a békességet hirdető angyali sereg e biztató szózattal : „Örömöt hirdetek, nektek, ne féljetek ! Dicséret, dicsőség Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat1“ Magyar bakák őrködnek Piave partján s ég felé tekintenek az igaz biró felé. Magyarok erős, hatalmas Istene, tekints le reájuk s a diadalmas harcok után küldd el már egyszer igazán békét hirdető angyalodat, hogy ne várjanak sokáig, ne várjanak hiába ! Keleten dereng. Szent karácsony napja felvirradt! 83. géppuskás hadnagy. IRODALOM. Látások könyve. Beszédek, elmélkedések. Irta: Ravasz László. Az Ut kiadása. Kapható Kolozsvárt, Bocskai tér 1. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1917. 352 oldal. Ára 12 korona. Ravasz László nevét mindenki ismeri, akinek ismernie kell, mert a legexponáltabb Írója és theológusigehirdetője ref. egyházunknak. Egyes köröket tudományos készültsége hódoltat, másokat stílusa vakít, vallásos köreink erősen érzik benne az evangelizátert s még titkos ellenfelei is belenyugosznak megnövésébe. Annyira markáns irói arcéle van s oly ellentétes és szélső irányokat látszik egy magasabb egy-^ ségbe összefoglalni, hogy lassan fölé nőt összes karakterisztikus igehirdetőinknek. Ne szegélyekre gondolunk itt, hanem a személyi ellentétekről lassan elvi
