Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-20 / 42. szám

188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. Magyar Bibliatársulatot! Amit kevés idővel ezelőtt módfelett való túlzás­nak, falra festett rémképnek tekintettünk, rohamosan kezd valóságra válni. A szinte végevárhatatlan világ­háborúban innen is onnan is kapjuk a hireket, hogy a Brit és Külföldi Bibliatársulat magyarországi kész­letei kiapadóban vannak, hogy a harctérre menő véreinknek már a legjobb akarattal sem vagyunk ké­pesek teljes magyar bibliát adni vigasztaló s bátorító úti társul. A biblia rövidesen azok közé a cikkek közé fog tartozni, amelyekről szomorúan halljuk: Végkép kifogyott. Semmi pénzért sem kapható. A „Református Sajtó“ legközelebbi számában Hamar István írja, hogy a mult hetekben egy harctérre in­duló református tábori lelkész fordult hozzá teljes szövegű magyar bibliáért, aminőt a fővárosban már nem volt képes szerezni. S ő kénytelen volt a hozzá fordulót jobb híján egy újszövetséggel kielégíteni. Természetesen e sorok olvasói közül sokan neai ve­szik a dolgot tragikusan. Majd csak lesz valahogyan ! A bibliahiány semmi esetre sem olyan súlyos eset, mint pl. a szövethiány. Biztatja magát a mi számta­lanszor megszégyenült magyar indolenciánk. Mert indolencia az, hogy egy évszázadon át lel­kesen hirdettük, hogy a bibliának a nép könyvévé kell válnia s e mellett a biblia hozzáférhetősége s komoly propagálása érdekében az ujjúnkat sem moz­dították. Jól esett, hogy a Brit és Külföldi Bibliatár­sulat olyan önzetlen és sikeres, bibliaterjesztést űzött közöttünk s mi — ha magyar Bibliatársulatról volt szó, legfellebb a pium desideriumok magaslatára vol­tunk képesek felemelkedni. Szomorú ideírni, hogy Európa protestánsai között a négy milliós magyar protestántizmusnak nem volt csak pénze és belsősé­­ges áldozatkészsége arra, hogy a mult évszázad fo­lyamán nemzeti bibliatársulatot alapítson. Hát vájjon nem éreztük-e a szégyenét annak, hogy a négy eltelt év folyamán még harctérre menő fiainkat is olyan bibliákkal láttuk el, amelyek egy ellenséges nemzet fiainak áldozatkészségéből láthattak napvilágot ? De — feleljük — béke idejében nehéz lett volna szembehelyezkednünk a Brit és Külföldi Bibliatársu­lat versenyével. Kiadványainak olcsóságával, ízléses­ségével, népszerűségével szemben minden hasonnemü magyar vállalkozás fiaskót vallott volna. Mivel a küz­delmet már eleve is meddőnek láttuk, legjobb s leg­nemesebb szándékaink is hajótörést szenvedtek a magyar bibliaterjesztés ügyében. Azt gondolom, hogy abban a hezitálásban is, amellyel a magyar prot. köz­vélemény a mult évek folyamán a magyar bibliatársu­lat ügyét fogadta, még most is van valami félénkség a nagy angol riválissal szemben. Ez a félénkség azonban teljesen jogosulatlan. Mikor szivünk belsejében elemi erővel csendül fel a parancsoló kötelesség szava, hogy véreink számára minden tekintet félrevetésével nekünk kell lehetővé tenni az Isten igéjéhez való járulást, akkor nem lehet sem jobbra, sem balra nézni, nem lehet üzleti szem­pontokat mérlegelni, de tenni kell azt, amit a lelki­ismeret szava diktál. A bibliaterjesztés nem üzleti ügy. Mi nekünk nincsenek nagy tőkéink, nincs meg az az egy évszá­zados gyakorlatunk, nincs meg az a világperspekti­­vánk, amelyet a Brit Bibliaterjesztés a magáénak mondhat. De ki vethet ránk követ, ha tőkéletlenebbül, gyarlóbban — ám legalább is akkora önzetlenséggel, áldozatkészséggel mi is miveljük azt, amit ők ? Lehet, sőt valószínű, hogy a magyar bibliaterjesztés ügye nagy nehézségekkel küzdve, kisebb-nagyobb akadá­lyon át, zökkenőkön keresztül haladhat csak a meg­valósulás felé. De ha imádságainkkal kisérjük nyomon, ez az ügy mégis haladni fog. És bizonyság lesz. Élő bizonysága annak, hogy a magyar protestánsok sok évtizedes közöny és tétlen sopánkodás után végre­­valahára megérezték annak a feladatnak súlyát, amely százezrek bibliaszükségletének kielégítésével legter­mészetesebben ő rájuk nehezedik. De nem szabad a biblia terjesztés ügyét kizáró­lag nemzeti ügynek sem tekinteni. Az angol biblia­terjesztés sok ember előtt most kevéssé látszik rokon­szenvesnek. Miért ? Mert ebben az akcióban az angol világuralmi politika egyik vallásos színezetű mellék­hajtását vélik — alaptalanul — felfedezni. Az ilyenek számára súlyos érvnek látszanék, hogy az angol gyám­ság alól való kiszabadulásra soha olyan kedvező al­kalom nem kínálkozott, mint a jelenben. A háború után a brit bibliatársulatnak úgyszólván újra kell kez­denie a dolgot nálunk. Amennyivel előnyösebb lesz a helyzete világösszeköttetései, tőkeereje révén, legalább oly mértékben fog hátrányára válni az a napról-napra fokozódó ellenszenv, amely Magyarországon minden nap növekszik minden angol dologgal szemben. Ám azoktól, akik ilyen világpolitikai motívumokra a jelenben talán képesek volnának áldozatokat hozni egy antibrit bibliatársulatra, nem sokat várhat a ma­gyar bibliaterjesztés ügye. Annak, aki a bibliát ter­jeszteni akarja a politikai és nationális korlátokon túl minden nap imádkoznia kell egy nagy, minden nép felett álló országnak, az Isten országának terjedéséért. Annak meg kell értenie, hogy a leendő magyar biblia­­társaságnak vállalnia kell ama nemzetek bibliáját is, amelyeknek tekintete — ha a fejlődés és haladás ma­gas lépcsőzete felé néznek — első sorban ránk ma­gyarokra szegeződik. Ha még oly leküzdetetlennek látszó akadályok tornyosulnak is a magyar bibliaterjesztés ügye elölt, ha százszor kényelmesebbnek látszik is várni a bé­kére, amikor a jó angol bibliaárusok újból megjelen­nek a maguk szép és olcsó bibliáival, éreznünk kell, hogy itt a tizenkettedik óra a cselekvésre. Elvégre be kell látnunk, hogy minden egyes eset, amikor harc­térre menő fiaink többé — a pénzükért sem jutnak bibliához, minden sóhaj, mely kis falvak mélyén a

Next

/
Oldalképek
Tartalom