Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-13 / 41. szám
184. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. anyagi veszedelemről. Arról van szó, hogy — nem szólva az ótestámentumi zsidóság törvényes gyakorlásáról s a minden vallás azonos eleméről, — fel az őskeresztyén egyház társadalmának egészséges szociálizmusából, ennek gyökeréből : a Jézus tanaiból sarjadt ki egy felséges intézmény, a papok természetbeni ellátása ; le pedig úgyszólván napjainkig a protestáns egyházban is írott törvényeken alapult a lelkészek és tanítók dijlapi fizetése s az évezredek viharaiban megedzett jogszokás, a megdönthetetlennek látszó rendszer, amely nemzetünk politikai, vagy vallási harcaiban, talán az 1848: XX. t.-c.-től megittasodott 1849. évet s a lokális jellegű szeparatisztikus zavarokat kivéve a hagyományos intézmény folyásában zökkenést soha nem ismert, — az elmúlt évszázadok vérzivataraival dacoló rendszert a készpénzfizetés úri kényelmével kecsegtető fizetésmód elbuktatta. Karcsú derekú „tengeralattjáróival kacérkodott 1908-ban minden egyházmegye, amikor az adósegélykincs megnyeréséért leleményességgel kellett a kikötő előtt manőverezni. Ilyen sikamlós ütközetre ösztönzött a III. t.-c. is, amely jó intenciója mellett is sok rendelkezésében kusza pontok halmaza. Idézhetik védelmükre az „okos szüzek“ is, a „bolond szüzek“ is. Szerencsések azok az egyházmegyék, amelyeknek vezetőségei olajat öntöttek akkor a gépbe, vagy a lámpába (hiszen arra is szükség volt!) és az elővigyázatosság kormánykerekével átkalauzolták megyéi- | két a gonosz sellőkön. A kincset is megszerezték, a régi fizetésrendszert is megmentették. A belsősomogyi egyházmegye nem fogta fel a kivánt eszességgel a törvényt. Elhagyta a biztos kikötőt. Sok helyen nyaklóval ültette be a gyülekezeteket a Készpénzfizetés sima rendszerű hajójába. Nem látta a köddel borított pálya rejtett zátonyát s máshonnan sem világították fel, hogy az adósegély tárgyában végzett számítások a hivatalnokok járandóságait, illetve dijlapi jogait nem érintik. Dicséretes jellemvonás az önállóság és önbizalom, mert méltóságot ad. De az önhittség megboszulja magát. A személyes méltóság sohasem csorbul meg avval, ha a kisebb emberek eszére is ügyel. Csak nagyobbá lesz. Erről a gyakorlati igazságról az akkori kormány és testület valószinüleg megfeledkezett. Különben nem vetette volna meg a másként gondolkodó társtraktusok megoldását. A belsősomogyi egyházmegyét utolérte a szerencsétlenség. Csak hat esztendő kellett hozzá, hogy a pénz iránytűjével megindított hajó megfeneklett. Tiz év után, a világháború 4—5. évében, az egyházmegyében soha nem ismert zavar, háborúság, egyenetlenség és gyülöltség ördöge veszítette össze a gyülekezeteket. Hallani sem akarnak a legtöbb helyen az évszázados hagyományhoz való visszatérésről. A helyzeten semmit nem változtat az egy évre mesterségesen rendezett fizetésügyek hatósági ténye s az újra beállott csend. A tisztviselők mintha halottat siratná- * nak. Gyászolnak rongyokká tépett díjleveleik, sárba rántott tekintélyük, elvesztett nyugalmak és méltatlan megaláztatásuk miatt. A közvélemény lelke tovább forr csendesen. Egy kérdés emészti: mi lesz jövőre ? Ha a konvent nem jöhet segítségül az adósegélyek felemelésével a díjlapok feltámasztására, akkor veszve van a jövő és békessége is. A tüzláng elemi erővel fog kicsapni a katlanból és a háztetőbe kap. A lelkészi és tanítói kar helyzete igazán elviselhetetlen lesz. Sorsuk már is aggasztó. Félő, hogy az egyháztörténelem lapjairól ismeretes martir-atyák siralmas története fog még szivbemarkolóbban a közel jövőben megismétlődni. A szabadulás attól függ, sikerül-e a díjlapfizetési rendszert, amelyről a tisztviselők le nem mondhatnak, visszaállítani ? 0 * | (Folyt, köv.) VEGYES. Dr. Tüdős István halála. Múlt számunkban adtunk hirt arról a nagy veszteségről, mely dr. Tüdős István tiszáninneni ref. püspököt és családját kedves leánya elhunytával érte. Egy hétre rá az édes apa is követte leányát: dr. Tüdős István püspök e hó 8-án meghalt. Temetése 11-én volt a Kossuth-utcai tempromból, ahol dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök mondta a gyászbeszédet, a simái pedig Lengyel István püspöki titkár búcsúztatta el a tragikus módon elhunyt püspököt. Emléke nemcsak egyházkerületében fog megmaradni ; alkotásai az egész magyarországi ref. egyházban maradandó nevet biztosítanak neki. Áldás emlékére ! A háborudulta lengyel református egyházközségek felsegítésére a magyar református egyház négy kerülete — az erdélyit kivéve, mert ez is átszenvedte a háború pusztításait — 10.026 K 61 fillért gyűjtött segélyképen, amit konventünk el is küldött testvéries részvétük jele gyanánt Varsóba. Az Út tankönyvei első száma, dr. Makkal Sándor A Biblia c. könyve megjelent. Ára 4 K 50 f, portóra még 50 fillér küldendő. Előfizetőinket kérjük a pénz előleges beküldésére, mert utánvétellel nem szállíthatunk. A könyvet ajánlottan küldjük. Kolozsvár, Bocskai-tér 1. Az Út kiadóhivatala. Igehirdető. Egyházi beszédek gyűjteménye. Kiadják : Révész János ev. lelkész. Soltész Elemér ref. lelkész, szerkesztők. Megjelenik havonkint. Tartalom: Szűcs József: Az éhség. — Vasárnapi, Erdélyi Imre : Múlandó és maradandó. — Őszi. Révész János: Vérsajtó. — Szüreti. Dr. Tóth Lajos: Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. — Vasárnapi. Bucsai László: Készülj Istened elé! — Vasárnapi. Duszik Lajos: — A nagy vacsora. — Vasárnapi. Vincze Elek : Majdnem. — Vasárnapi. Sebestyén Endre: Munkanapok. - Vasárnapi. — Pápa, 1918. Főiskolai könyvnyomda. —
