Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-08 / 36. szám
36. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 159. oldal. lelkészének írásban, hogy aratáskor aratási éneket énekeljen, a lelkész ezt kötelességszerüen bejelentette, tehát intézkedni kell, hogy ilyesmit ne tegyen a tanító, hanem ezt mondják : rajta kell lenni, hogy „a lelkész és tanító közötti visszás ügy“ szűnjék meg; az persze korántsem közérdekű dolog, hogy a templomi éneklés a rendnek megfelelő legyen, csupán a lelkésznek privát veszekedési ügye. Tehát nem elég, hogy a lelkésznek —» ha nem akar süket, vak és néma eb maradni — föl kell vennie a küzdelmet az efajta közvélemény minden produktumával. Hanem mehet vádlottként is a világi törvény elébe. Gondolkodjunk csak. Van-e a világon még egy szervezet, amelynek bizonyos dolgok fölött felügyeleti kötelezettsége, e tekintetben súlyos felelőssége van, ezt törvény ereje rendeli, de ha ebből kifolyólag hivatalosan felhív, figyelmeztet, ezért a büntetübiróság elé kerülhet ? Legyünk következetesek ! Mi nem mondhatjuk egy .járásbirónak sem, hogy hasonló esetben utasítsa a tanítót panaszával a lelkész fegyelmi hatósága elé. A járásbiró a polgári törvények szerint jár el. Ámbár lehetett volna már erre nézve rendeletet kieszközölni. Az analogia is megvan rá. A felekezeti tanítók fizetéskövetelési ügyükben nem fordulhatnak mindjárt a világi közigazgatás elé, csak ha saját egyházi bíróságuk eljárása már ki van merítve. (107.105/1910. sz. kult. min. rend.) Egyet azonban megtehetünk. Ki kell mondani és törvénykönyvünkbe kell iktatni, hogy a lelkész ne lehessen iskolaszéki elnök. Egyáltalán semmi köze se legyen az iskolához. Kell gondoskodni valami más szervről, aki gyakorolja az iskolaügyek fölötti azon felügyeletet, mely most a lelkészek törvényszerű és felelősségteljes kötelessége. Akit ne állíthasson a tanító járásbíróság elé, ha őt hivatalos kötelességének betartására hivatalosan felszólítja. Mint ahogy például a tanfelügyelőt bizonyára nem állíthatja oda. Alig hisszük, hogy akadjon egy lelkész is, aki reklamálni fo'gja iskolaszéki elnöki méltóságát. Az nem ok, hogy hiszen oly ritkán történik ilyesmi, hogy a lelkész ilyen ügyben járásbíróság elé kerüljön, — akkor is bizonyára igazolhatja magát. Köszönjük szépen! Az a fő, hogy mégis odakerülhet és ha száz esztendőben egyszer is, de megtörténhetik ez, akkor már csak idő és viszonyok kérdése, hogy egy esztendőben százszor is megtörténjék. Ne személyeskedjünk, ne rimánkodjunk, de vonjuk le a helyzet következményeit. Legyünk legalább következetesek! Tanácsbiró. Szeretetadományokat a frontra szállít a a Hadsegélyző Hivatal Átvételi különítménye, IV., Váczí-utca 38. Felső gazdasági iskola. Szállóige lett a többtermelés. A belterjes, intenzív gazdálkodás megvalósítása felé egyre gyarapszik a törekvés. Erősen átment már a közgondolkozásba, hogy a magyar föld termőképessége nincs jól és okosan kihasználva. A föld sokkal többet teremhetne és termőereje mégis nagyobb lehetne. Egyes külföldi államok semmivel se jobb vegyületü, nem jobb természetű földön hasonlíthatatlanul többet termelnek, ugyanakkora területen több és szebb állatot tenyésztenek; és így sokkal többen is élhetnek nagyobb bőségben. A többtermelés jelszavát fölkapták a bankok. Rávetették magukat a nagybérletekre. A rendelkezésükre álló gazdag pénzforrás lehetővé teszi nekik a legtökéletesebb fölszerelést, az üzem erőteljes megindítását. Magas látkörü, egészen intelligens, ambícióval dolgozó, szakképzett gazdatisztek, jól fizetett munkások, kiválogatott tenyészállatok, legjobbnak bizonyult gépek, gazdasági vasutak beállítását, műtrágya kellő mennyiségű használását, stb. És a körülálló szemlélők ámulva látják, hogy a termés minőségben és mennyiségben hihetetlenül fölülmúlja az előző patriarchalis gazdálkodás eredményét. Ámulva látják, hogy a nagy befektetés busásan meghozza a kamatot; hogy a föld termőereje, tehát egyáltalán az értéke igen felszökött. A többtermelés jelszavát fölkapták olyan nagytőkés magánosok is, akik eddig állampapírokba, bankértékekbe helyezték el vagyonukat. A nagytőke eddigi sikerei a mezőgazdaságban ide terelték vagyonszerzési vágyukat. Egyre-másra mennek át a nagybirtokok az ősi, pénzben szegény, eladósodott tulajdonosok kezéből a pénzbőségben úszó új birtokosok kezébe. Ez az uj erőteljes irányzat kétségtelenül arra mutat, hogy a mezőgazdaságra nagy jövő vár, de nagy feladat is. Arra mutat, hogy a mezőgazdaságban sokszoros mértékben lesz szükség intelligens, szakképzett munkaerőkre. Már akár gazdatisztek lesznek az illetők, akár a sajátjukon gazdálkodó birtokosok. A régi dzsentri birtokok jórészt eltűntek; de igen sok 2—3, négyszáz holdas birtok állott elő egyszerű, nemes vagy nem nemes származású földmivesek kezén. Az szerencse, hogy ezek a két-, három-, négyszáz holdas birtokosok jórészt még együtt dolgoznak a munkásaikkal. De még ennél is nagyobb szerencse lenne nemzetgazdászati szempontból, ha az ilyen földbirtokosok szakképzett gazdák lennének. így érzületük, gondolkozásuk tisztultabb, emelkedettebb voltánál fogva elfoglalnák a dzsentri tiszteletre méltó szerepét, hozzáértésükkel, szakképzettségükkel és a többtermelésnek vérükbe átment ambíciójával dicséretesen pótolnók annak nemtörődömségét. Azonban, hogy ilyen szakképezett, intelligens gazdákat kellő számban, minél nagyobb számban nevelhessünk, egy lényeges változásra van szükség az iskolázás terén. Nevezetesen arra, hogy a felső kereskedelmi iskolák mintájára állítsunk föl felső gazdasági
