Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-04 / 31. szám
31. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 139. oldal. A szerző csaknem félezerre teszi azoknak az Írásoknak, Krisztus-tanulmányoknak, metszeteknek és egyebeknek számát, melyeket áttanulmányozott és forrásul használt. Napokat dolgozott egy gyöngysormandatért. A hosszú stúdiumnak eredménye két sor csak, de százoldalas leírást megszégyenítő erővel intonálja az evangélium hangulatát és miliőjét. Fuchsnak óriási munkával kellett megbirkóznia. Egy kulturhistorikusnak, egy vizionárius művésznek, egy bölcselőnek, egy theológusnak kellett összefognia, hogy az érzések szimfonikus tételeit, a hangulatok polifon zenéjét összehangolja. Sajnos, a darabon meglátszik, hogy nem annyira az iró irta, mint inkább a rendező megrendezte. * A Krisztus egy nagy bibliai körkép, de amely grandiózus, feledhetlenül megrázó. Mikor a függöny felmegy előttünk, a szinpad három részre tagolt, mint az Erynisekben. Kezdődik a bibliai képek grandiózus felvonulása —• a Hozsannától a Consummatum est-ig. Az első képben felhangzik a lelkek kórusa: a szenvedő lelkek várják az Ígért feltámadást. Válaszul felharsan a próféta hangja és hirdeti, hogy Messiás született. Krisztus megjelenik Jeruzsálemben és a kufárokat kiűzi a templomból. Őszintén szólva, az első hatások nem egészen kedvezőek. A bevezető részek után azonban a kritikus leszerel, mert kénytelen beismerni, hogy egy nagyon jelentékeny művészi akarat nagyon jelentékeny sikerével áll szemben. A jelenetek között vannak megdöbbentőek, akadnak olyanok is, amelyeknél a dikció bőségesen áramló emelkedettségétől dobban nagyokat az ember szive. Krisztus hét szava például egy hatalmas lirai költemény krescendója, vagy az első jelenet, hol a Mester üdvözítő, hivó szózatára megjelenik egy görög rabszolgaleány is, akit Judás el akar tántorítani Krisztustól, mert ő akar a világ megváltója lenni. Mária Magdolna, akit Krisztus már feloldott bűnei alól, siet a templomba. Judás őt is elakarja tántorítani, de nála is kudarcot vall. Másik kép. Krisztus feltámasztja Lázárt a sírból. A csodatétel megdöbbenti a farizeusok és Írástudók seregét és elsietnek, hogy a nagytanácsnál bevádolják Krisztust, mint aki az ördöggel szövetkezett és megmételyezi a népet. Második rész első képe: Úrvacsora. Krisztus először mondja el a Miatyánkot apostolai körében. Második kép. A Guetsemáne-kertben találkozik Krisztus Judással, aki megkisérti Krisztust. Rá akarja birni, hogy adja át neki a hatalmat és ő cserében ezért megmenti az üldöző poroszlók elől. Krisztus isteni küldetésének tudatában utasítja el Judást. Harmadik kép. A főpap palotája előtt a jeruzsálemi nép őrjöngő lelkesedéssel kiáltja ki Krisztust Izrael királyának. És amikor Judás elhiteti a néppel, hogy Krisztus nem más, mint népámító, világcsaló álpróféta, Kaiphas főpap tanukat állít a nép elé, akik azt bizonyítják, hogy Lázár életrekeltése csalás volt, mert Lázár nem is halt meg. A nép hangulata megváltozik : most már tombolva követelik Krisztus vérét. Negyedik kép. Olajfák hegyén a római zsoldosok elfogják Krisztust és Pilátus elé hurcolják. Ötödik kép. Krisztus Pilátus előtt. Következik a Kálvária, Krisztus találkozása anyjával, Máriával. A menet elindul a Golgothára. Hatodik kép. A Golgotha. Krisztus a két latorral a kereszten. Hetedik kép. A megdicsőülés. A hatalmasan zengő monumentális mondatok kereteit szinte széjjelrobbantja a súlyos és imponáló módon összesürített, alig belátható perspektiváju mondanivaló. Másutt, mint például az Urvacsora-jelenéiben a dekorativ intellektus (bár itt is glóriák sugarai ömlenek Da Vinci, Tizian, Giorgo szép fejéről), a szerző vissza tud térni a lélek legmélyén fekvő egyensúlyához : a költészethez. Az Ecce Homo és Golgotta Munkácsy színeiből konstruált tablója is elsősorban az érzéki, az ellenállhatatlan hatásokért dolgozik, de a darab érzésszálai és fonalai már szivünk köré csavarodnak. Mindent összevetve : a „Krisztus“ mindazok számára, akik a hit, vagy legalább egy nagy emberi érzésképesség áldottságával élvezik, nemcsak teátrum lesz, hanem mélységes lelki ügy is. Perlaky. A veszprémi egyházmegye közgyűlése. Julius 24-én tartotta a veszprémi egyházmegye évi rendes közgyűlését. A közgyűlés keretében ugyanekkor tartotta meg az egyházmegye a reformáció 400-ados emlékünnepét is a veszprémi templomban, a templomi emléktábla leleplezési ünnepélyével kapcsolatban. A templomi ünnepélyen a közgyűlés tagjai voltak jelen, — bizony nem a legnagyobb számban, amit a nagy munkaidő magyaráz. De hiányzott a helybeli közönség is. Néhány urinő (köztük néhány vidéki), néhány katonatiszt és katona, néhány egyháztag, s aztán következett a nagy üresség a hegyen épült, az ősök buzgósága és kitartó küzdelme árán jól megépült templomban. Szomorú idők! Ha így van egy városi gyülekezetben, a több évtizedes buzgó lelkipásztori munka, kitűnő tanítók, fáradtságot nem ismerő, lelkes, mindenre figyelmes, fiatal, kitűnő jogi képzettségű egyházgondnok és a többi, világi papoknak a legnemesebb értelemben nevezhető úri emberek munkája, belmissziója mellett, — milyen kilátások lehetnek egyegy parányi falusi eklézsiában, kivált ha a lelkipásztori munkát is elfásítja a hiábavalónak látszó küzdelem, vagy éppen évtizedeken át rombolhatja métely gyanánt a Sión falai közt sokszor felelőtlenül, az egyház javain és pénzén burjánzó rossz példa, izgatás, a
