Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-21 / 29. szám
29. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 131. oldal. megfigyeléseiben csak egyes részletképek reálisak, ezek megkapók is. De az egész kép torz, lehetetlen. Azt lehetne mondani: negativ eszményítés. A torzítás forrása a felvevő lencse rosszasága, azaz a szerző zilált világfelfogása. Móricz református theológus volt Debreczenben. Tiz évvel ezelőtt még az Athenaeumba irt tanulmányt a bibliáról. Ez a tanulmány még a hit és az eszmények erejébe vetett lélekkel íratott. Ezt a tanulmányt a szerző a regényben egyes részletekben Matolcsy tollára adja. Az iró eszményekben hivő lelke azonban közben nagy változáson ment át. Eltöltötték különböző ellenmondó ideológiák: szociálizmus, Darwin, Nietzsche. A vallás az eredeti tanulmányban az életkedvet fokozó hő volt; ez megmarad a regénybeli tanulmányban is, de a szerző nehány sorral lejebb már azt mondja a szociálizmus szellemében : a vallás 2sibbasztó szer; narkotikum. Ez a Huszadik Század frazeológiája. Ott van Nietzsche a musai papné szavaiban : a nagy lelkeknek szabad hóhérnak lenni; ott Darwin a fiatal pap, a „fáklya“ töprengéseiben: az élet kenyérharc, „nyers és ősi falási ösztön“. A haldokló pap „a természet örök törvényei“-t hörögve hal meg, a jóság, szeretet csak „káprázat“. Ez az összeomló pap életfilozófiája s úgy látszik, a Móriczé is. Részvétlen, rideg felfogás: a finomabb ember elpusztul érzékenysége, elveinek hajótörése, élhetetlensége miatt; a ravaszok, alkalmazkodók, hitványok megmaradnak. A szerző, úgy látszik, Nietzschevel túl akarta magát tenni az erkölcs határán. Ő maga sem látszik egyik alakjával sem rokonszenvet érezni, nem érezhetünk mi sem. A papleány s a tanítónő alakjai még elviselhetők, de a többi tényleg csupa leromlás, degeneráció. Degenerált a hős: „öröklött tehetetlenség“ s „klasszikus lobogás“ van benne; ősei is félszeg emberek voltak, anyját tizennyolc éves korában puskával kényszerítették egy öreg emberhez. A musai papné apja „flancoló“ ember volt pap létére, s főbelövéssel végezte. Az ő és Arday leánya, aki a földesúri házban nő fel, szintén öngyilkossággal végzi. A musai pap apja iparos volt, aki egész héten dolgozott, „mint a marha“, vasárnap ivott. A fia a „hatalmas darab magyar élet“. Ha a szerző a félreértett Nietzschevel túl is van az erkölcs határán, alakjai bizony innen vannak, alúl vannak. E rémes képben valóban csak az a vigasztaló: hogy teljesen irreális. Az ábrázolás — bármily furcsán hangozzék —: naturalista irreálizmus. Móricz legújabban a Kőhalmi-féle körkérdésben ezeket is mondta: „De csak az ismerhetné meg munkámban az anyagot, az alakot, az indulatokat, a lirát s a pozitívumot, aki az életemet kisérte végig. Ezek után el vagyok rá készülve, hogy az Írásaim egy-egy adatából micsoda vakmerő történeteket fognak visszakövetkeztetni, ha valahol nyomot talál valaki, véletlen egyezést, valami írott dokumentum s volt életem külső adalékai között“. A „Fáklyádban ugyan találhatók ilyen egyezések, de még egyes megfigyelt reális esetek ■ valóságának feltételezése mellett sem fogadjuk el az egész képet másnak, mint képtelen képnek s ábrázolását : naturalista irreálizmusnak. Dr. Trócsányi Dezső. A Dunántúli Irodalmi és Művészeti Egyesületek Szövetsége. A dunántulú irodalmi és művészeti egyesületek jövőre szövetségbe állnak és együtt dolgoznak a fajmagyar kultúráért. E célból vasárnap a győri városháza tanácstermébe hívta egybe az értekezletet a Győri Kisfaludi Irodalmi Kör. Képviselve volt a Soproni Frankenburg Irodalmi Kör, a Zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör; a Székesfehérvári Vörösmarty Kör; a Pápai Jókai Kör; a Magyaróvári Széchenyi Kör; a Kőszegen és Szombathelyen alakulófélben levő irodalmi egyesületek ; az Országos Irodalmi és Közművelődési Szövetség képviseletében Pékár Gyula elnök és Szundy Károly dr. ügyvezető alelnök. Pékár Gyula volt az ülés elnöke. A magyarság és a kultúra szolgálatára hivja az irodalmi egyesületeket. Szövetségben munkájuk így intenzivebb lesz, szélesebb rétegekre hat. Együttes munkával Zrínyi-, Gyóni-ünnepet tervezhetnek, az elsőnek Csáktornyán az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság részvételével, a másodiknak Sopronban. A magyar Irodalom értékeit hathatósan védi, kutatja, fejleszti az irodalmi szövetség. Pápáról Antal Géza dr., a pápai Jókai-kör elnöke volt jelen. A szövetség jövő működésének vázlata is nagyon sok és szép eredményt igér. Az irodalom és művészet tehetséges mivelőit támogatni kívánja, mert meg van győződve, hogy a tehetségeseknek alkalmakat kell adni, hogy megismerjék őket. A művészetek ápolását is programmjába veszi a szövetség. Zrínyinek ünnepet, szobrot óhajtanak. A kaposvári, pécsi komáromi szunnyadó irodalmi köröket föl akarja ébreszteni. Közgyűléseiket minden esztendőben más-más helyen tartják. Minden esztendőben évkönyvet adnak ki. Akarják, hogy a kulturábán erős Dunántúl szava hallható legyen az országban, s törekszik, hogy a vidék a maga egészséges erejével szóhoz jusson az országban. A Dunántúl nagyjainak emlékét ápolja s erre minden alkalmat fölhasznál. Azért nyilvántartja a maga dunántúli Helikonját, amelynek ölében a következő neveket őrzi: Ányos, Bacsányi, Czuczor, Deák, Dóczy, Döbrentei, Eötvös Károly, Festetich, Felsőbüki Nagy Pál, Garay, Gyóni, Jedlik, Kiss János, a Kisfaludyak, Liszt, Pálóczi Horváth Ádám, Pázmándi Horváth Endre, Rajnis, Rákosi, Révay, Thaly, Tóth Lőrinc, Vas Gereben, Vajda, Vaszari, Zrínyi és többen. Remélhető, hogy a szövetség októberben nagyszabású Zrinyi-ünnepet rendez Csáktornyán, majd Gyóni-ünnepet Sopronban.
