Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-30 / 26. szám
118. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 III. Szóljunk most már a tanszemélyzetről, honnan toboroznánk őket? Véleményem szerint akár a tanítónőképző, akár a főgimn. igazgatójának igazgatása alatt a tanerők egyelőre mind csak óraadók lennének, még pedig a főiskola és a nőnenelő-intézet tanári karából toborozva és a szokásos óraadói díj fizetése mellett alkalmazva, kik közül ketten az osztálytanári teendőkkel is megbizatnának. Eszerint tehát, bár mind képesített tanerők tanítanának is leánygimnáziumunkban, az nyilvánossági joggal nem birna, tehát tanév végén a növendékek mind a ref. főgimnáziumban tennének magánvizsgálatot. Egyelőre elégedjünk meg azzal, hogy leányaink alapos, hozzáértő, vallásos vezetés mellett tanulnak szakpályájukra léphetésükig. IV. És most végül vessünk számot azzal, hogy mekkora áldozatába kerülne mindez egyházkerületünknek ? A fenntemlített két tanterem átengedése, fűtése, világítása, takaríttatása és a nőnevelő-intézet tanszereinek használatra átengedésén kívül egyházkerületünk terhe lenne még az óraadó tanárok díjazása. E nagymérvű teher némi ellensúlyozására a leánygimnáziumi növendékek tandíja a főgimnáziumban fizetendő díjak háromszorosára lenne felemelendő; sőt mivel a leánygimnázium a várostól semmi külön segélyre nem számíthat, a helybeli nem ref. vallásu szülék gyermekei csak az említett tandíj kétszerese mellett lennének felvehetők, mert még azt is szívesen megfizethetik. Mindezek azonban úgy a berendezkedésre nézve jobbra változhatnának kedvező viszonyok beálltával és adja az Ég, hogy egyházkerületünknek, többi nagybecsű intézete mellett, Pápán mielébb egy teljesen felépített, nyilvános, virágzó leánygimnáziuma is legyen. Most azonban csak a kezdet-kezdetén vagyunk. Kis Ernő. Tanítógyülés. Az őrségi ref. tanító-egylet f. évi junius 14-én Óriszentpéteren tartotta meg rendes közgyűlését Soós Gyula pusztarádóczi tanító elnökletével. Gyűlés előtt a helybeli ref. templomban Szőnyi Sándor lelkész mondott szivreható alkalmi imát. Onnan a szép számmal megjelent tagok az iskolába vonultak, hol elnök a rendes-, a pártoló tagok és a vendégek szívélyes üdvözlése s a határozatképesség megállapítása után a gyűlést megnyitotta. Jegyzőkönyv hitelesítőkül Hodossy Lajos pankaszi és Pázmándi János kisrákosi tanítók jelöltettek ki. Elnök az évi jelentése kezdetén a közgyűlésben ünnepi hangulatot támasztott. Ugyanis a honi határszélen csekély megszakítással 90 éve működő e kis egylet, mely jelenben öt pártoló taggal együttesen 38-at számlál és amint egykori feljegyzései mutatják, bár a mainál is még szerényebb keretek közt, másmás nevezet alatt, mindig hatékonyan kivette részét a hazai közművelődés építgetéséből s a ref. egyházi és iskolai közcélok, érdekek kivívásából, jelentős mozgalmaiból, úgy a viharos, mint a békés időkben. Most sem engedhette hát a reformáció négyszázados évfordulója magasztos eseményének ünnepi alkalmát észre«? vétlen elsuhanni. Elnök az ő yisszapillantó emlékezésében hűen színezte a mult hatalmas küzdelmeiből eddig kibontakozott sikert, melyhez egyetemes egyházunk tanítósága is bizonyos mérvű tetterejével járult a múltban és ennek tradícióihoz illően egymással és felsőbbségével kellő összhangban osztozni kész a remélhető jobb jövő munkaterén is. A lelkesítő beszéd elhangzása a gyűlés szivvel-lélekkel, buzgó áhítattal zengte Medgyasszay Vince négyszázados emlékünnepi éneke utolsó versszakát. Elnök további jelentésében a most is dúló világháború folytán mozgalmasabb, sőt korszakos tanügyi eseményekről és az egylet beléletében esett változásokról nyújtott hű képet s jelentésének intézkedést igényelő pontjait a közgyűlés kivétel nélkül elfogadva, jegyzőkönyvbe vételét kimondotta. Pázmándi János számvevői jelentésének elfogadása és az 1918—19. évi költségvetés megállapítása után gyűjtés indult meg a háborúban elesett tanítók özvegyei és árváinak segítő alapja javára, mely 85 K összeget eredményezett. Az országos tanítói szövetségnek egyletünk elismerését nyilvánította az ország összes tanítósága anyagi érdekeinek előmozdításáért. Majd Kalmár Péter kerkáskápolnai tanító, egyl. pénztárnok terjesztette elő javaslatát a Szombathelyen felállítandó „Vasmegyei Tanítók Otthona“ segítő alapjának létesítése tárgyában, oly hozzájárulási módot ajánlva, hogy egyletünk tagjai évi 2 K befizetése mellett járuljanak az alap gyarapításához adományok gyűjtése, jótékonycélu szini- és egyéb előadások tartásával is. Indítványa elfogadtatott. Következett az Eötvös-alap által felállítandó Leányotthon tárgyalása, melyre nézve közgyűlés a várható békeidőre halasztást véleményezett. Ezután Kánya Lajos kerkanémetfalui kartárs tartotta meg emlékbeszédjét néh. Gózon Imre öreg nyug. szentgyörgyvölgyi kartársunk felett. Nekrológja a szabadságharcban is részt vett, veterán tanító, az arany érem tulajdonosa szerény pályafutásának hű tüköré mélyen megindította a hallgatókat és kimondatott, hogy a megboldogultra frappánsul illő, szép emlékbeszéd közlés céljából elküldetik a kér. hivatalos lapnak. A tagsági díjak befizetése után az indítványok során Kalmár Péter pénztárnok kiutalni javasolt 30 K-t koszorú megváltás címén az őriszentpéteri vöröskereszt fiókegyletnek. Hodossy Lajos pankaszi kartárs a tanítók családtagjaira az általuk élvezett féláru vasúti kedvezmény kiterjesztésének szorgalmazását indítványozta. Mindkét indítvány elfogadtatott.
