Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-16 / 24. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 lelkészválasztásoknál elharapózott csúnya, piszkos visszaéléseket ; otromba szemérmetlenségeket ! Az egészséges közszellem föltétlenül tisztességre és tisztaságra bírna minden lelkészt. Bajainknak főforrása azonban épen az, hogy nincs egészséges közszellemünk. Mi még ott tartunk, hogy rejtegetjük a szenynyest; ha pedig valaki mégis megpróbálja nyilvánosságra hozni, akkor nagy igyekezettel, csodás találékonysággal azon vagyunk, hogy bebizonyítsuk, hogy nem is olyan szennyes az ; sőt egyátalán nem szennyes ! Haypál Benő Kaposváron. A belső-somogyi ref. egyházmegye egy Kaposváron létesítendő református leányinternátus felállítását tervezi. E célból időközönként vallásos estélyeket rendez a kaposvári református templomban. A rendezést eszközlő kaposvári egyház ezekre a vallásos estélyekre egy-egy nevesebb egyházi szónokot hiv meg. Első alkalommal Czeglédy Sándor pápai ref. theol. tanárt hívta meg; az e hó 15-én lefolyt második vallásos estélyre pedig Haypál Benő budapesti ref. lelkészt. A kisérő programm mindig választékos és előkelőén Ízléses volt. Az országos nevű, szónoki tudásáról előnyösen ismert budai papnak a megjelenése ez alkalommal is telt templomot eredményezett. Általában igazán mü-élvezet volt, amit ott hallottunk. Az ének, a zene mennybe vezető ut volt, amelyen át minden érző lélek megtalálhatta Istenét. Úgy emelték, úgy vitték lelkünket a hangok, mint egy égen átszálló felhő; és úgy elnyugodtunk e hangok hullámain, mintha csak ott éreztük volna magunkat az örökkévalóság vizein. Mindennek koronája azonban Haypál Benő volt. Alapjában véve nem nagy kaliberű szónok; — de hatásos. Nem tud szárnyalni, — de meghat. Nem meglep, — de meggyőz. Mély, egyhangú basszusa úgy zeng, mint az orgona bugása s gondolatai, úgy hatnak, mint egy virág-zuhatag, amelyből illat is, meg méreg is árad. Csodálatosan egyenletes életfilozófiáju ember. Érzi, hogy a Krisztusban kijelentett váltság az életnek egyetlenegy realitása és ezt hatalmas meggyőzéssel tudja prédikálni is. Prédikálásának típusa az elrettentés és az elhívás. Bemutatja a világot, ezt a mostani világot, mint az önzés, a hazudás, a világcsalás világát, mely vértócsákön át jár az arany bálványokhoz; ezt a világot, amely vért szül, könnyeket áraszt, keserves kínokat termel; ezt a világot, amely megmételyez s amelyből sem kinccsel, sem könnyel, sem erővel, sem hatalommal nem birjuk magunkat kiszabadítani, aminek terhét semmi áron le nem tudjuk vetni, — hogy ezzel a rut, iszapos, önző és öntelt világgal szemben felmutathassa előttünk a tisztító és megszentelő eszményt: — a Krisztust. Beszédének thémája és tárgya a református sajtó-organum propagandája volt. Pál apostol kezefogásával csodálatos biztossága gal mutatott itt rá a közéleti fogyatékosságokra s a sajtó reformációjának szükségességére. Tárgyilagos nézőpontból átláttatta az irodalmat, a politikai életet, a társadalmi evolúciókat, tőle sajátosan megnevezett fekete, sárga és vörös internacionálékat, mindegyiket a maga fekélyes, elrutult tömegönzésével, amely háborúkba, pusztulásokba visz, — hogy azután feltehesse minden létezhető mozgalom fölébe a diadal jelvényét: — a Krisztust, mint az igazság, szeretet és békesség signumát. A Haypál beszéde itt és ebben határozódik el. Ezzel propagált a református sajtóorgánum mellett. Az eredmény mutatja, mennyire megnyíltak a szivek. — Szépen és színesen többen is tudnak beszélni. Nagyobb szónoki készségeket is láttunk már. Benne a Krisztusban átszellemesült világnézlet hat meg s a közvetlenségnek az az ereje, amellyel meggyőz és elragad. És ez nem kicsi dolog. Hiszen a legnehezebb dolgokat a Krisztus követeli tőlünk. És a legnehezebb dolog — a Krisztus szivét megérteni. — Ma, amikor a Megváltót ép úgy megfeszítenék, mint 1918. évvel ezelőtt, — a Haypál Benő lelkeknek a rianása, Istennek az üzenete hozzánk, aki vár ránk, mert szeret, keres bennünket, mert az övéi vagyunk. Itt az ideje hát, hogy átértsük az idők jeleit, hogy odazarándokoljuak filléreinkkel a tiszta eszme oltárához, amelyen az eszmékért égő szivek tüzéből a mi sajtónk lesz a lobogó fáklya. Ama Pált feszegető hegyes ösztönnek kell hasogatni a lelkek barázdáit. Egy jobb jövő feltételeiért kell küzdenie minden egyes szívnek. Egy jobb jövőért, — amelynek első akkordja az utolsó ágyú s az utolsó koldustarisznya lesz. Cor-Jolán. IRODALOM. Wolhyniában. Irta Gödé Lajos. Hegedűs és Sándor kiadása Debreczen, 1918. 198 oldal. Ára 6 K 50 fillér. A világháború, melynek poklából mintha mármár kilábolnánk, de amely még rémesen örvénylik s kavarog körülöttünk, Nnérhetetlen gyászt s veszteséget hozott a magyar nemzetre. De bármily nagy legyen is az a veszteség, a kár, melyet ez a világot elborító vérözön a magyar nemzetre hozott, egy nagy előnnyel mégis járt, mely, ha nem is nyújt kárpótlást, de bánatunkat, keserűségünket mégis tompítja, enyhíti, — azt az előnyt, hogy a magyar nemzet hire, dicsősége még tündöklőbb fényben ragyog, mint annakelőtte. Az egész világgal állottunk harcban, mint a tenger bősz hullámaitól ostromlott hajó, úgy volt
