Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-12 / 19. szám
90. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918. Borsos István emléke. Vargha Kálmán kálozi ref. lelkész úr e lapok mult számában fölhívást intézett néhai Borsos István tanítványaihoz s tisztviselőihez, melyben az elhunyt derék tanár emlékének megörökítése céljából való adakozásra szólítja föl őket, engem pedig arra kér, hogy a hála és kegyelet adóját fogadjam el s gyűjtsem össze. Borsos István harminc esztendei becsületes munkájával úgyis mint tanár, úgyis mint a főiskolai könyvtár s régiségtár kezelője kitörülhetetlenül beírta nevét a pápai ref. főiskola történetébe; a Vargha Kálmán lelkész úr fölhívása mégis jól esett, mert mig egyrészt a tanári állás megbecsülését látom benne, addig másrészt bizonysága ez a fölhívás annak is, hogy a zajtalan, lárma nélkül való munkásság is megtalálja az elismerést. Közel 23 esztendeig dolgoztam együtt az én elhunyt, felejthetetlen, hü barátommal, bizonyságot tehetek róla, hogy: „Ha és igaz vala“. Adósának érzem magam nemcsak velem szemben tanúsított jóságáért, hanem azért a fáradhatatlan munkásságért is, melyet a pápai ref. főgimnázium fölvirágoztatása körül kifejtett. Hü sáfára leszek az ő nevét viselő alapítványra küldött adományoknak. Eddig a következő adományok érkeztek hozzám : Pápai Önsegélyző Egylet 100 K; Vargha Kálmán ref. lelkész (Kálóz) 50 K ; Pápai ref. főgimn. tanári kar koszorúra gyűjtött adomány maradványa 30 K; Juhász Imre tanár (Pápa) 60 K ; az előkészítő tanf. VII. o. t. 44 K; Boross Kálmán lelkész (Kamocsa) 25 K; Csomasz Dezső lelkész (Mezőtúr) 20 K; Széky László (Pápa) 10 K, Összesen 539 korona. Pápa, 1918 május 11. Faragó János főgimn. igazgató. A mi egyházi értekezletünk. Ebben a papirszük világban nem szabad sokat írnunk erről a mi kedves tervünkről s hisszük, hogy nem is szükséges sokat Írnunk róla. Csak röviden jelezzük: mit akarunk? Alkalmat adni az ősi főiskola kebelében egy kedves találkozásra, lelki gazdagodásra olyan ref. egyéneknek — első sorban lelkészeknek —, akik egyházi életünk ébredését, újjászületését áhítják és a mostani válságos időszakban fokozott erővel munkálni kívánják. Hála Istennek, szónokaink, előadóink nagyobbrészt oly kiváló férfiak lesznek, kiknek neve már előre biztosítja a szép sikert. Szeretettel hívunk mindenkit, aki szívesen jön közénk. Programmunk a következő: a) kedden, május 28-án d. e. 1. Marton János: A reformátor. 2. Andrássy Kálmán: A felnőttek oktatása falun. D. u. 3. Dr. Kováts István: Modern egyházjogi- és politikai kérdések. 4. Réz László : A vallásos nevelésről. — b) Szerdán, május 29-én d. e. 5. Dr. Makkai Sándor: A modern vallás- lélektan problémái. 6. Vas Mihály: Mit tehet a lelkész egyházközségének és híveinek anyagi gyarapodásáért ? D. u. 7. Dr. Ravasz László: A temetési beszéd feladatáról. — c) Csütörtökön, május 30-án d. e. 8. Nagy Béla: A Ritscljl-féle theol. iskola felfogása a szentháromságról és Krisztus istenségéről. 9. Idrányi Barna: A falusi lelkipásztor, mint békebiró. D. u. 10. Dr. Sebestyén Jenő: A kálvinista egyetemről. — Az előadásokon kívül vallásos elmélkedéseket tartanak : Dr. Tüdős I. püspök (első reggel), Czinke I., Janka K., Svingor Jenő és dr. Ravasz L. (utolsó este). Egy délután kirándulunk a főiskola szőlőjébe, máskor megtekintjük a Rákóczi-várat s a főiskolai könyvtárt és szépészeti múzeumot. Ingyenes szállásról lehetőleg mindenki számára igyekezünk gondoskodni. Az együttes étkezés díja naponként 8—9 K lesz (reggeli, ebéd, vacsora). A főiskola, mint vendéglátó, bort ad az asztalra. — Kívánatos, hogy azok, akik könnyen tehetik, hozzanak magokkal vajat, friss főzeléket vagy tojást; ezek árát a tápintézet mindenkinek megtéríti. Részvételi díj személyenként 5 K. A theol. kar nevében minél számosabb jelentkezést kér (az ideérkezés időpontjának megjelölésével) május hó 15-ig Nagy Béla, th. dékán. HIVATALOS RÉSZ. A DUNÁNTÚLI REF. PÜSPÖKI HIVATALTÓL. 2483/1918. szám. Nagytiszteletü Lelkész Ur! Bár meg vagyok győződve affelől, hogy református lelkészi karunk Isten és emberek előtti felelősségének teljes tudatában féltve őrködik egyházi műkincseink és történeti értékű templomi felszereléseink felett, mégis a Nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak 36973/918. III. B. ü. o. számú rendelete alapján indíttatva érzem magamat a következőket kérhetni Nagytiszteletü séged becses figyelmébe : Bárminemű régi (50 évnél hosszabb idő óta használt) kultusz tárgyról vagy felszerelésről kiselejtezés, kicserélés, eladás, vagy megsemmisítés előtt nálam jelentést tenni szíveskedjék oly célból, hogy annak elhelyezése és elővételi joga valamely közgyűjtemény (Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum) számára biztosíttassék, ha az egyházkerület a saját gyűjteményében nem óhajtja azt elhelyezni. Úgy kegyeleti, mint műtörténeti szempontból egyaránt fontos az, hogy az eredeti helyről bármely, oknál fogva elkerülő műtárgy megőrzés végett illetékes és kegyeletes helyre jusson, amely körülmény elejét veszi annak a sajnálatos eshetőségnek, hogy szent edényeink, vagy egyéb tárgyaink profán kereskedelem eszközei legyenek. Őszinte tisztelettel maradtam Komárom, 1918. évi május hó 6-án. kész szolgája : Németh István püspök. — Pápa, 1918. Főiskolai könyvnyomda. —
