Dunántúli Protestáns Lap, 1918 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-12 / 19. szám
88. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1918 ifjúság körül; azután az özvegyek, hadi rokkantak sebeinek, nyomorúságainak orvoslása. A keretet és irányt ehhez a nemes munkához igen szépen megadta a m. kir. minisztériumnak 1917. évi 900. M. E. számú rendelete a hadirokkantakat és családjukat, továbbá a hadiárvákat és hadiözvegyeket gondozó szervezetről E rendelet szerint járva el, visszavarázsolhatjuk a tömérdek elcsüggedt szívbe az étetkedvet, az önérzetet. Ne késlekedjünk; fogjunk hozzá a krisztusi munkához ! Dunántúli ref. egyházaink „A dunántúli ref. egyházkerület története érdekében“ cimü cikkemben szükségesnek jeleztem, hogy történetbúváraink az általuk könyvtárak, levéltárak mélyén fölfedezett kincseiket tegyék közzé, munkáikból a lelkészek a saját egyházaikra vonatkozó adataikat szedjék ki s helyi adatokkal bővítve dolgozzák föl. Az egyes egyházak így elkészülő történelmének igénybe vételével minden egyházmegye meghathatja a saját történelmét s ily módon tömeges új kincsek fényre derültével hivatott ember kezében megkészülhet a művészi szempontú kerületi egyháztörténet. Ezt a célt óhajtja szolgálni e szerény dolgozat. Thury Etelének müvéből, Zsilinszky M. „A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai“ c. köteteiből írogattam ki egyházaink történeti évszámait, amely müvekben az érdeklődő lelkész mindegyiket föllelheti. Nincs tehát e cikkben önálló kutatás, nincs tudományos érték, épen csak gyakorlati segítségnyújtás akar lenni azok számára, akik sejtik, hogy kell lenni egyházukra vonatkozó történeti adatnak, de nem tudják, hol lehet föltalálni. Én magam adatkeresés végett Tóth Ferenc három nagy munkáját végigolvastam s ennyi adatot találtam 1708-ban: „Stephanus Pápai M. Nyárádiensis“. E néhány szó néhány hétbe került. Azt hiszem, nem tévedek, mikor azt állítom, hogy a legbőségesebb forrásaink Thury E. „A dunántúli ref. egyházkerület története“ és Zsilinszky fenti c. művei. Abban is óhajtok tehát gyakorlati segítséggel szolgálni, hogy más irányban elfoglalt lelkésztársam, aki mégis egyháza történetét is meg akarja irni, a fenti nagy terjedelmű, de nélkülözhetetlen műveket ne legyen kénytelen egesz terjedelmükben végig olvasni, hanem, ha több ideje nincsen, az itt közlendő évszámok alapján reá nyithasson a maga egyházának adatára. Indított e dolgozat közzétételére az a tapasztalatom is, hogy legutóbbi egyetemes Névtárunkban az egyház keletkezési éve gyanánt 1780—90. évet olvassuk akárhány olyan egyházunknál, amelynek egész csomó történeti évszáma van a XVII. századból. Ennek oka az, hogy a helyi adatok régebb időre nem nyúltak vissza és sok lelkész gondolta azt, hogy a helyi adaton kivül adat egyáltalán nincs. Nem szabad azonban felejtenünk, hogy egyházaink az új településeket kivéve legkésőbb 1600-ig mind megalakultak, hiszen ekkor már az ellenreformáció elébe állott a tovább terjeszkedésnek. II. József, II. Lipót idejében egyházaink nem keletkeztek, csak az árvaságból léptek ki újra a szabadság verőfényére. Amelyik egyházunk az árvaságban meghalt, az nem is támadott föl, történeti évszámai 1712-ig. tehát nem is „keletkezétt“. Sok bús jeremiádot lehetne erről zengeni. Indított e dolgozat közzétételére az a remény is, hogy nem egy lelkész ösztönzést nyer belőle a búvárkodásra és majd sűrűbben jelennek meg monográfiák, amelyek a nép kezébe adva a valláshoz ragaszkodás rokkant tagjaiba új életet öntenek, eddig ismeretlen adataikkal pedig egyháztörténettudásunkat öregbítik s a célhoz közelebb juttatják. Az alábbi évszámokon kivül a török hódoltságon innen levő egyházak megtalálják a pozsonyi vértörvényszék elé citált papjaik adatait több ide vonatkozó műben. 1708. évi lelkészének nevét pedig sok egyház (köztük 18 pápai egyházmegyebeli) megtalálja Tóth Ferenc „Túl a dunai püspökök élete“ cimü müvében. ^ Lássuk ezek után történeti évszámainkat: I. Barsi egyházmegye: 1. Alsófegyvernek 1650, 1655. 2. Alsószecse 1650, 1655. 3. Várad 1650, 1655. 4. Endréd 1632, 1650, 1655, 1707. 5. A Barihoz tartozó Szántó 1655. 6 Kéty 1705. 7. Farnad 1592, 1619, 1637, 1646, 1650, 1655, 1705. 8. Lök 1650, 1655. 9. Töhöl 1650, 1705. 10. Pél 1650, 1655. 11. Setétkut 1655. 12. Garamsalló 1650, 1655. 13. Szentgyörgy 1619, 1637, 1650, 1655, 1705. 14. Vezekény 1650, 1655. 15. Ágó 1650, 1655. 16. Zseliz 1592, 1647, 1650, 1655. 17. Füzesgyarmat 1592, 1646, 1650, 1655, 1656. 18. Varsány 1592, 1650, 1655. 19. Csánk 1655. 20. Kálna 1592, 1650, 1655.21. Kisöl ved 1592, 1637. 22. Sáró 1592, 1620, 1655, 1705. 23. Léva 1592. 1612, 1615, 1619, 1625, 1637, 1646, 1649, 1650, 1654, 1655, 1658, 1710. 24. Mohi 1650, 1655. 25. Marót 1646, 1649. 26. Nagyod 1650, 1655. 27. Nagyölved 1592, 1619, 1646, 1650, 1655, 1705, 1707. 28. Nagypeszek 1650, 1655. 29. Nagysalló 1592, 1619, 1647, 1650, 1655, 1705, 1707. 30. Cseke 1707, 31. Málas 1655. 32. Nemesoroszi 1650, 1655. 33. Pózba 1705. 34. Baracska 1650. 35. Lót 1650. 36. Szódó 1650, 1655. 37. Bars 1609, 1619, 1650, 1655, 1659, 1668, 1705-ben lelkésze Czene István. 38. Koszmály 1650, 1655, 1681, 1687. 39. Zsarnócza 1649, 1662, 1681, 1687. 40. Ladány 1650, 1655. Három anyaegyháznak nem találtam adatát. II. Belső somogyi egyházmegye: 41. Alsók 1634. 42. Sarkad 1634. 43. Szenta 1634, 1635, 1657. 44. Segesd 1618, 1634, 1657. 45. Beleg 1634. 46. Bolhás 1634, 1640, 1643. 47. Böhönye 1634, 1657. 48. Balatonberény 1634. 49. Balatonkeresztúr 1634. 50. Balatonszentgyörgy 1634. 51. Kéthely 1634, 1640,
