Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1917-09-02 / 35. szám

262. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1917. él s viszont. A szerző által megállapított két első osz­tályról ez a véleményünk. Az a hit, hogy a lélek fennmarad, mert az energia fennmaradásának elve szerint még az anyag és erő is változatlan (a világegyetem általunk észlelt parányi ré­szében!), nem vallás, hanem — ha szabad ezt a di­vatos jelzést használnunk — csak valláspótlék. Ezért a harmadik s a zárjelbe tett negyedik osztály volta­képpen együvé tartozik. Az urvacsorai kérdések revíziója körül vívott harc­nál nekünk azokat, akik az egyéni feltámadásban nem hisznek, figyelmen kívül kell hagynunk. Nos, ők nem is vitáznak velünk, mert az ilyenek alapjában már szakítottak az egyházzal, a vallással. A vitázók az egyéni feltámadás dogmájat nem von­ják egy pillanatra sem kétségbe. Ennélkül nincs ke­­resztyénség, nincs hit. „Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a mi prédikálásunk s a ti hitetek is“ (I Kor 1514). A kérdés punctum saliense ott van, hogy ugyanazt a szóval kifejezhetetlen benső vallásos élményt az egyik fél a ma szavaival akarja kifejezni. „Hiszem egész lényem, egyéniségem feltámadását.“ A másik fél véteknek tartja a régi formula antik veretű s milliók kegyelete által megszentelt szavait újakkal felcserélni s hiszi, hogy „e halandó életnek utána Isten feltámaszt minket a sírból s beviszen minket testestől-lelkestől az örök életbe“. Nagy baj, ha a konzervativek hitetlenséget látnak abban, ha valaki a maga élő s tiszta feltámadási hitét a ma szavaival akarja kimondani. Nagy baj, ha az újítók végső megkövesedésnek látják, hogy a szemben állók oly kegyeletes szeretettel akarják fenntartani az évszázadok megszentelte formulákat. Lélektani szem­pontból mindkét álláspont érthető. Mind a két állás­pont alatt ott rejlik a mélységben az a közös és örök igazság, hogy a hivő lélek belső élményeire adaequat kifejezés nincs. Vannak híveink, akik már nem hivők, nem keresz­tyének. Vannak híveink, akik a hitben langymatagok, gyengék, tántorgók. De a szó szoros értelmében vett sadduceusaink nincsenek, legkevésbbé ped.ig egyház­­megyei gyűléseink tanácskozó asztalai mellett. Egyébként a cikknek sok találó és figyelemreméltó része van. . Sz. IRODALOM. A gyakorlati lelkigondozás körvonalai a gyüle­kezeti élet fontosabb területein. E címen Páhy József marburgi cs. és kir. ref. t. tábori lelkész egy 177 lapra terjedő, ügyes, dicséretreméltó munkát adott ki. Szerző mélyen át van hatva attól a tudattól, hogy a háború után „hatalmas munka várakozik mindenkire, de külö­nösen mireánk, a protestáns gyülekezetek lelkészeire s vezetőire . . . Hogy a szivek is megujhodjanak ... s az új korszak a lelkiismeretes kötelességteljesítés s köl­csönös felelősség nagy korszakává legyen, ez különö­sen mirajtunk fordul meg. Legyünk hát éberek. Ké­szüljünk a munkára . . . E nagy munkában való elő­készülethez óhajt kis dolgozatom — Írja — segítségül lenni lelkészeknek s a gyülekezetek jobbjainak. A vi­lágiak lelkében is fel akarja kelteni a kötelességérzetet, őket is munkába állítani kívánja a keresztyén gyüle­kezet építésében. . . . Nem a tudósok és kritikusok számára írtam, hanem az élet embereinek, az én ifjú lelkésztársaimnak s protestáns gyülekezeteink munkál­kodni kívánó tagjainak.“ A mű felöleli a gyülekezet­ben a lelkigondozás terén végzendő minden munkát. Vajha érné el célját az író, hogy lenne e kis könyv „sokak olvasmányává“ és ébresztőjévé, serkentőjévé! A munkát Novák Lajos átnézte és buzdította a szerzőt kiadására. Halk szó a viharban cimen 12 egyházi beszédet adott ki Haypál Benő budapesti lelkésztársunk, a há­ború alatt tartott beszédeiből. A beszédek címe a kö­vetkező: 1. Ne ölj. (Ferenc Ferdinánd temetése nap­ján.) 2. Krisztus a béke királya. (Karácsonyi.) 3. Pa­nasz, imádság, szabadulás. 4. A hivő harcos diadal­kiáltása. (Reformációi ünnepélyen.) 5. A fehér galamb menedéke. (Templomszentelési ünnepélyen.) 6. Harc az álnokság ellen. 7. Legyetek erősek az Urban. 8. Az ékes kapu koldusai. 9. Ne féljetek. (Húsvéti.) 10. Élő szó, — beszédes élet. 11. A hitetésnek és a hitnek szava. 12. Az embernek fia jő. (Adventi.) A fűzet ter­jedelme 9 iv. Ára 3 korona. Megrendelhető a szerző­nél (Budapest, II., Szilágyi Dezső-tér 3. szám). Haypál Benő túl van már azon, hogy be kellene mutatnunk. Ismerjük, mint tartalmas, szép stilusu irót és kiváló szónokot. Ez a kötete újabb bizonyíték kiváló képes­ségei mellett. A Vasárnapi Újság augusztus 26-iki száma szép képeket közöl a Szentistvánnapi ünnepről, a Mária Terézia-rend új vitézéinek felavatásáról, Wekerle Sán­dor miniszterelnökről (kinevezése ófa készült kép). A harctéri képek közül a most folyó isonzói csata szín­teréről szólók izgató aktualitás számba mennek. Szép­­irodalmi olvasmányok: Pékár Gyula regénye, Dulka Ákos verse, Lakatos László novellája, Braun Lily re­génye, cikk a Mária Terézia-rend magyar vitézeiről. Egyéb közlemények: Könyves Tóth Kálmán arcképe s a rendes heti rovatok stb. A Vasárnapi Újság elő­fizetési ára negyed évre hat korona, a Világkrónikával együtt hét korona. Megrendelhető a Vasárnapi Újság kiadóhivatalában (Audapest, IV., Egyetem-utca 4. sz.) A Mária Terézia-rend, melyet most adományozott a király egy sereg kitűnő vitézünknek, mint a leg­nagyobb harctéri kitüntetés, természetesen rendkívül izgatja a gyermekek fantáziáját. Ezért nagy érdeklődést fog kelteni Schöpflin Aladár kitűnő cikke a Jó Pajtás­ban, amely e rend történetéről és szervezetéről tájé­koztatja az olvasót. Benedek Elek képes gyermeklapja legújabb, augusztus 26-iki száma ezenkívül közli Áb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom