Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-18 / 11. szám
Huszonnyolcadik évfolyam 11. szám Pápa, 1917 március 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden vasárnap. Kéziratok a szerkesztőséghez: Kis József a felelős szerkesztő címére küldendők, o Belső munkatársak: Borsos István Czeglédy Sándor Pongrácz József. Előfizetési díjak (egy évre 12 K, félévre 6 K), hirdetések, reklamációk Faragó János főmunkatárs címére küldendők. • ^ ^ -sS:’- -égi v?7 ^ ví>7 Vi'-7 *. Nem ünnepelni, hálát adni jöttünk, Imára hajtjuk meg dacos fejünk. Hogy úgy őrködtél mindeddig felettünk Őrangyalunk és védőszellemünk. Lázas reménnyel hozzád száll a lelkünk, Tőled remélünk biztatást, erőt, Hogy eszméidhez mindig hűk lehessünk, Mig ver szivünk egyetlen lüktetőt; Jövőt teremtő glóriás világ, Szent március, első nagy ifjúság! II. Ha nékünk zeng a Kárpát rengetegje, S a négy folyó lágy, altató zenét, Miénk az Alföld ringó, drága lelke S kék Adriánk biztatva int felénk; Ha róna, hegy, völgy minden gazdagságát Minékünk dönti két erős karunk S ha béfejeztük a népek csatáját, Emelt fővel s büszkén megállhatunk; Ha nemzetfánkon mindig van virág, Néked köszönjük: első ifjúság! III. Pogány világ viharzó tengerébe’ Ha úgy megálltunk, mint a sziklavár, Ha nem fogyott el sziveink reménye, Hogy ránk jövendők fényes napja vár, Nevünk, ha újra régi fénybe’ lángol, Hírünk, ha új babérba öltözött, Karunk acélabb lett a bősz tusáktól, Ha elsők lettünk az elsők között; Ha márciusba’ bimbót hajt az ág, Tőled tanultuk, első ifjúság! IV. Doberdó mellett, bús lengyel mezőkön, Észak, kelet és déli tájakon, Madárnemjárta zordon hegytetőkön Vitézek lelke mind veled rokon. Hogy úgy elnémult e bús faj keserve, Hogy senki senkit itthon nem maraszt; Te jöttél hozzánk hősi szellemedbe, Te adtál erőt, újulást, tavaszt; Te plántáltál — s ma termést hajt az ág — Szent március, első nagy ifjúság! V. Ha elviharzik majd a vész felettünk, Ha felsüt újra fényesen a nap, Ha visszajönnek, kiket úgy szerettünk: Hadült apák és hadverő fiák; Ha eljő egyszer, mit epedve várunk: Győzelmesen a béke angyala, Néked sírjuk el minden boldogságunk, Nagy márciusnak első Idusa; Jövőt teremtő glóriás világ, Eszményünk, bástyánk, első ifjúságé VI. Nem ünnepelni, hálát adni jöttünk, Imára hajtjuk meg dacos fejünk. Hogy úgy őrködtél mindeddig felettünk Őrangyalunk és védöszellemünk. Lázas reménnyel hozzád száll a lelkünk, Tőled remélünk biztatást, erőt, Hogy eszméidhez mindig hűk lehessünk, Mig ver szivünk egyetlen lüktetőt; Jövőt teremtő glóriás világ, Szent március, első nagy ifjúság! Br. Gudcnu* Leó. M Ól r c ins Idusán. — Pályadíjat nyert óda. — Lampérth Gézának ajánlva.
