Dunántúli Protestáns Lap, 1917 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-04 / 9. szám
9. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 69. oldal. Krisztus megváltván, idvezített ? Vájjon ki-ki szilárdan elhatározta-e magát, hogy bűnös életét megváltoztatja, szentül él és az Ur segedelmével megmarad ez igaz vallásban és atyjafiaival való egyességben és méltó hálát ad Istennek a megváltásért?“ (Dr. Erdős József fordítása.) Ha tehát igaz az, hogy a sakramentomi szertartásokban kell minden egyház hittani felfogásának a legerőteljesebben kifejezésre jutnia: akkor, hogy a mi úrvacsorái liturgiánk hitvallásszerű legyen, a hitvalló kérdések nem irányulhatnak másra, mint 1. a bűnösség elismerésére; 2. a Krisztus váltságában való hitnek megváltására és 3. az Isten iránt való hálakötelezettség beismerésére. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az egyetemes agendánkba szószerint vegyük föl a lit. bizottság által fogalmazott kérdést, sőt úgy találom, hogy annak jobb, szebb és megfelelőbb szövegezését kell keresnünk. Amiként az 1. és 2. kérdésekül legmegfelelőbbnek tartom az u. n. kompromisszumos, azaz a püspöki kar és lit. bizottság által közösen javasoltakat. Cs. L. Arany János költészetéről. Irta és a Pápai Ref. Főiskolai Ifjúsági Képzőtársulat március 2-án, Arany János születésének 100-ik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepélyén felolvasta: dr. Kapossy Lucián. Nehéz feladat előtt állok, Írjak Arany Jánosról, arról a költőről, akinek csaknem minden sorát mindenki ismeri s gyönyörködik majd egyik, majd másik szépségében, kétszeresen nehéz a feladat röviden beszélni Arany szépségeiről, azért, hogy röviden, nem untatólag szólhassak: csak hibáit fogom bemutatni s hitozik, már a mérleg sajátos alkatából kifolyólag jelzi a tartalom súlyát; sőt tovább megy ennél s a minust is feltünteti. Ez a mérleg belénk van helyezve. Erkölcsi öntudatunk tartalmát mérjük vele. Mi tehát a morál ? Alapja irrationalis, megmagyarázhatatlan, levezethetetlen apriori sajátja a tudatnak: az erkölcsi önérték eszméje. Rugója az erkölcsi érték absolutsága, feltétlen megvalósulásra való törekvése, az a tulajdonsága, hogy önmaga eszmei tartalmát a létbe, a való világba akarja belevinni a cselekvés által. Subjectiv értelemben ez nem egyéb, mint az erkölcsi kötelességérzet. Kiterjed mindazokra a cselekvésekre, melyeket az ethikai értékeszme a maga körébe vonhat, az akaratot igyekszik katalmába keríteni s az érzületet méri. Nem közömbös előtte semmi, ami az embert emberré teszi, ami lényének sajátosságát megadja. Módszere az értékelés. Nem arra néz, ami létezik, hanem arra, aminek lennie kell s ezzel méri a létezőt. A tiszta erkölcs tehát az ethikai értékeszme realizálása emberi cselekvés által. Értékelési területe a realiszem, hogy mig kiválóságainak bámulattal adózunk, fogyatkozásai édes gyönyörrel fognak eltölteni. Fogyatkozásaiban a valódi költészet egyedül méltó anyagának — az örök emberinek, a szeretetnek mesteri megteremtéseivel; a kifejezéseknek varázslatos tárgyszerintességével találkozunk, melyek a lélek szemeinek mindmegannyi bűvös rebbenései: ilyenek az apai szeretetnek gazdag tapasztalaton alapuló tanácsai, az anyai szeretetnek aggódó, gyengéd nyilatkozata,i a hitvesi szeretetnek bájos jelenségei, a szerelemnek halk suttogásai, majd szenvedélyes heve, a hazaszeretetnek magasztos példái ; ki ne ismerné a hitvesi szeretet két bájos jelenségét: Rákóczinét, ezt a búbánatos szőke asszonyt, ingó-bingó rózsabokrot, aki urában, Rákócziban, mindennél többre becsüli a törhetetlen szabadsághőst : föláldozza érte szabadságát, szerelmét, egész családi boldogságát. Vázoljam-e szépségét az annyira ismert Rozgonyiné, Szentgyörgyi Cicellének, aki gyöngyös arany fejkötőjét sisakkal borítja; karcsú, fűzött selyem vállát páncélba szorítja; kardot is köt: bársony övre gyémántos fogantyút, pici piros csizmáira ezüst sarkantyút, aki hitvesi szeretetből háborúba megy ugyan, de akit finom eszthétikai érzékkel a női lélek gyengédségének megfelelőleg nem harcba vezeti a költő, hanem csak mint életmentőt szerepeltet. Ki ne ismerné Mátyás anyját, Toldinét, Mikoltot ; miért emlegetném egy V. László, Egri leány, Tetemrehivás, Ágnes asszony, Pázmán lovag mindenkitől ismert szépségeit? Csak egyetlenegy kevésbbé ismert balladájának szépségét akarom pár sorban rajzolni; ez a Tengerihántás. A mesemondó Tuba Ferkó s Dalos Eszti szomorú sorsát beszéli el, de a mesemondó meséjébe minden versszak utolsó előtti sorába bele bele szövődik egy-egy zálásra való törekvés, a jó szándék, az erkölcsi érzület. Lényeges eleme, hogy önértékek szerint értékel, a tapasztalati határokon felül álló örök minőséget becsüli : helyesen akar értékelni. Ennek a tiszta erkölcsnek psychologiai megvalósulását gátló tényezők jutnak napfényre a tényleges moralitás tanulmányozásával, minek folytán az erkölcsi idealismus abból sokat tanulhat a tiszta erkölcs gyakorlati megvalósítására irányuló törekvéseiben. 1 V. ö. Münsterberg: Philosophie der Werte. Leipzig. 1908. 35, 40. 1. 2 Pauler: id. m. 38. 1. — Hoff ding: Ethik. Übers, v. Bendixen. 1888. 52. 1. 3 Medveczky: A normativ elvek jelentősége az ethikában. Budapest. 1889. 54. 1. 4 Kant; A tiszta ész . . . 224. 1. 5 Pauler : id. m. 3. 1. 6 U. o.: 132. 1. (Folyt, köv.)
